Egy futballklub identitását nagyon sok összetevő határozza meg: a politikai háttér és állásfoglalás, a drukkerek magatartása, a megnyert címek és elhódított trófeák, a múlt, a játékos és edző egyéniségek. Természetesen nem hanyagolható el a klubcímer és a csapat indulója, himnusza sem.
A két világháború közötti időszakból nagyon kevés utalás vagy dokumentum maradt fent, amiből érdemleges információt lehetne szerezni a klubcímert illetően. Nem meglepő, hiszen akkoriban alsóbb osztályokban vitézkedett a csapat. Ez ügyben mindenkit megnyugtathatok: a kutatások továbbra is folynak. Az ’50-es évek végére nevünk állandósulásával – mely egy időben nagyon gyakran változott – kialakult az első (el)ismert logó is. A nevünknek megfelelően (Piros zászló vagy ha úgy tetszik Vörös lobogó – nem összekeverendő a magyarországi MTK-val, mely egykoron szintén Budapesti Vörös Lobogóként volt ismert) a címer is pirosban pompázott:
A „vörös korszak” nem tartott sokáig, ugyanis csapatunk színe akkoriban kék volt, így a vezetőség úgy vélte, hogy a címernek a szereléshez kell igazodnia nem pedig a kor ideológiájához. A ’60-as évek elején tehát változott a színvilág de maradt a nem túl fantáziadús külalak: fehér hegycsúcs, derűsen kék égbolt, a város neve valamint a csapat nevének kezdőbetűi:
1967-ben, amikor kék-fehérről sárga-feketére változott a klub színe, újabb verzió látott napvilágot de csak annyi az érdemi változás, hogy megjelenik rajta a sárga szín:
1979-ben névváltozáson esett át a klub: 11 éven keresztül a Fotbal Club Muncitoresc Braşov (Brassói Munkás Futball Klub) nevet viseli, ennek hozadékaként a címer is változik ami előbb fehér alapon hosszanti fekete csíkozással bír, majd rövid időn belül visszatér a sárga szín de az alapötlet elhanyagolható változtatásokkal marad a régi: 
A rendszerváltás után elszabadul a pokol: először is a nevünk FCM-ről a letisztult FC-re változik és a kezdeti keresgélés után – melynek változatait alant találjuk –
a címer is hosszú időre elnyeri formáját: egy gyenge főszponzori behatáson és egy félresikerült imázs-építő ötleten kívül alapvetően a sárga szín dominál a címereken, egy újdonsággal megspékelve. Haladjunk szépen sorban.
A 2000-2001-es szezonban a Zászlósok, 27 év után, európai kupaszereplést jelentő harmadik helyen végeztek a bajnokságban, így az európai kalandhoz új címer dukált. Sajnos vagy sem, az újdonsült logót újra megfosztják a sárga színtől, ehelyett kék-piros köntösbe öltöztetik, mivel a főszponzor cég (Pres Con) ezt követeli. Örömteljes momentum viszont az, hogy újdonságként megjelenik a címeren Brassó városának a legfőbb szimbóluma a gyökerek közt ábrázolt korona, amely azóta állandó tartozéka – egy kivétellel – mindenkori címerünknek.
2000 – 2001 – 2002
2002 és 2006 közötti négy évben nagyon gyakori változások szemtanúi lehetünk, igaz inkább színbeli mintsem formatervezési vonatkozásban.
2003-2004 és 2007-2008
2005-2006
Kiemelni kívánkozik egy meghökkentő eset is. Történt ugyanis, hogy az új marketing-igazgató egy merőben új imázst akart ráeröltetni a klubra: Fekete sasok címszó alatt. A dizájnban még alig-alig találni kivetnivalót de esetünkben egy sassal való azonosulás nem (volt) túl szerencsés. Léteznek Zöld sasok (Ferencváros, Nigéria válogatottja), a Benfica beceneve szintén a „Sasok”, de mi a köztudatban mindig is „Zászlósok”, „sárga-feketék” és „Cenk alattiak” voltunk és maradunk.
2004-2005
Ezt követően (a 2005-2006-os szezonban) visszatértünk az évezred elején jól bevált modellhez. A hároméves B-ligában való szenvedésünk nagy része alatt játékosaink mellkasán ez a címer feszített:
A feljutás évében (2008) azonban visszatértünk a számomra legkedvesebb verzióhoz:
Az elitben már egy új logóval és – ami talán ennél is fontosabb – győzelemmel sikerül újra bemutatkoznunk. „Természetesen” a politikai nyomás hatására a trikolórnak is meg kell jelennie a címeren. A kellékek azonban nem változnak: csapatnév, a város ősi címerében látható fatörzsön nyugvó nyitott korona és a domináns sárga szín. A 2017-2018-as szezont a klub a IV. ligában kezdi, új köntösben, új névvel és új címerrel. Minderről lentebb bővebben.
2008-2017
A vezetőség szisztematikus leépítő munkássága – amire nem érdemes szót fecsérelni – 2017-re végérvényesen elérte a célját és két év B ligában való vitézkedés után, ahol voltak igazán jó és nevetségesen gyenge meccseink is, utolérte a klubot a csőd és teljesen lentről, a IV. ligából kezdtük újra a szurkolók hathatós segítségével és támogatásával. Nevünk hivatalosan FC Braşov-ról AS SR Braşov-ra módosul, ahol az “AS” annyit tesz, mint “szurkolók egyesülete” és mivel mi szurkolók is állandóan Steagu’-nak (Zászló) nevezzünk szeretett klubunkat adott volt a lehetőség, hogy visszanyúljunk a gyökerekhez. Formatervezésében nagyon letisztult, dominál a sárga-fekete szín, eltűnik a trikolór és a város címeréből ismert fagyökér, de a korona méltóságteljessé teszi ezt a szép címert.
Ui. A cikk eredetileg román nyelven jelent meg barátom Răzvan Ionuţ Dobrică jóvoltából, a következő, kimondottan a Brassói FC-nek szentelt blogján: https://steagulrosu.wordpress.com/2010/03/03/evolutia-emblemelor/. A fenti cikk nem 100%-os fordítás, imitt-amott saját információkkal egészítettem ki és tarkítottam hozzáfűzésekkel, tudnivalókkal.
