Egyáltalán nincs könnyű helyzetben az, aki „valaha volt legjobb” listákkal, összehasonlításokkal, összeállításokkal próbálkozik. Mindig lesz(nek) neves kimaradó(k), mindenki számára meghökkentő vagy megmosolyogtató választások. Egy újabb, kedvenc válogatottjaimmal foglalkozó sorozatot indítok, ahol igyekszem megnevezni egy keretrevaló (kezdőcsapat és hét csere) játékost olyan taktikai felállításban, ahogy ezek akár a valóságban is pályára léphetnének. A játékosok kiválasztása során igyekszem több korszakot is érinteni de mivel a szövetségi kapitányi feladat engem illet, néhol a szubjektivitásom is előtérbe kerül. Ne feledjük, hogy a nagy Maradona is járt el így, amikor behívta a 2010-es VB keretbe jó barátját Martín Palermót vagy épp mellőzte a még javában meghatározó játékos Javier Zanettit. Kezdjük a sort Angliával.
Gordon Banks – Gary Neville, Rio Ferdinand, Robert Moore, Ashley Cole – David Beckham, Wayne Rooney, Paul Gascoigne, John Barnes – Alan Shearer, Gary Lineker
Cserék: Peter Shilton, John Terry, Frank Lampard, Steven Gerrard, Paul Scholes, Kevin Keegan, Robert Charlton
Sajátságos 4-4-2-es hadrendben szerepel Anglia, kapuban a nemrég elhunyt VB győztes legendával Gordon Banks-szel. Nem okozott olyan nagyon nagy fejtörést a választás és csak a VB cím miatt előzte meg a szintén korszakos egyéniséget Peter Shiltont, akivel volt szerencsém fotózkodni, ne feledjük (még mindig) ő a válogatottsági csúcstartó.
Jordan Pickfordban van fantázia, jól indult a válogatott karrierje de még messze a vége és illene klubsikereket is bezsebelnie ahhoz, hogy az angliai legnagyobbak között emlegessük. A védelemben is szerepel egy ’66-ban VB győztes legenda, egész pontosan annak az alakulatnak a csapatkapitánya, a West Ham klublegendája, Sir Bobby Moore.
Mellette a széleken Gary Neville és Ashley Cole logikus valamint biztos választásnak tűnik, főleg, hogy fölöttébb sok klub- és válogatott meccsüket láttam is. Igaz a válogatott sikerek messze elkerülték őket, klubjaikkal viszont minden létező trófeát bezsebeltek és meghatározó szélső védői voltak a világelitnek. A védelem tengelyében viszont több név is szóba jöhetett volna, de a választásom végül Rio Ferdinandra esett, igen, szeretett klubom (bármi történjék is) a Manchester United színeiben is legenda státuszba lépett. A Chelsea fanatikusok is megnyugodhatnak John Terry legalább a padon helyet követel magának, de például a kőkemény és szintén nagy egyéniség Sol Campbell kimaradt. Lehetséges, hogy a legnagyobb port a középpálya összeállítása kavarja majd, de így sikerült egyensúlyba helyezzem az objektivitásomat a kedvenceimmel. Az elején említett sajátságos jelző is itt csúcsosodik ki: Wayne Rooney az angol válogatott és a Manchester United gólrekordere kényszerűségből a középpályára került, igaz ez a poszt sem idegen számára, az mondjuk egy másik kérdés, hogy a védekezéssel nem tudom, hogy ki fog foglalkozni. Wazza mellett ugyanis az angol nép kicsi fia Gazza (Paul Gascoigne) játszik, aki kellően viharos és végül is rövid karriert futott be de mégiscsak VB és EB elődöntőig vezette az angolokat, ami a 2018-as világbajnokságig csak távoli álom maradt sok sok angol játékosnak… Köztük sokan ebben a csapatban/keretben is helyet kaptak. Egy komplett középpálya a padon is megtalálható és akkor sem tévedünk nagyot, ha éppen Steven Gerrard, Frank Lampard vagy Paul Scholes rohamoz. Gondoljunk bele, hogy Bryan Robson, Paul Ince vagy éppen Glenn Hoddle még a padon sincs. Jobb oldalon David Beckham tömi jobbnál jobb labdákkal a támadókat, ugyanezt teszi az ellenkező szélről a Liverpool bombázója John Barnes. Mivel Rooney a középpályán kapott helyet így adott a terep két született gólgyárosnak: Alan Shearernek és Gary Linekernek. Előbbi kreatív és lesipuskás is volt de nem jött zavarba a tizenhatoson kívül sem és betonbiztos büntetővégrehajtó volt, klub és válogatott meccs/gól mutatója önmagáért beszél, ’96-ban EB aranycipős lett. Szinte hasonló szavakkal lehet illetni Linekert is (ő a ’86-os VB-n szerzett gólkirályi címet).
Hatalmas vezére volt éveken át az angol válogatottnak, nevelőklubja (Leicester) után a Barcelonában és a Tottenhamben is sikeres gólszerző tudott lenni. Kevin Keegan és a szintén VB győztes (Rooney által a válogatott és MU gólrekorderi címéről is letaszított) Bobby Charlton a padról segíthet, az egykori csodagyerek és aranylabdás Michael Owen még onnan sem.
