Az első két részben nem esett szó Barni székely válogatott tevékenységéről és eredményeiről. Karrierjének ezt a részét még nem tekintjük (és ő sem) lezártnak, így itt még végelszámolást nem áll szándékunkban összedobni, csak egy rövid beszámolót:
Barni szerepelt Jakab Zoltán keze alatt a Szováta színeiben, így nem volt meglepő, hogy amikor legelőször játékosok toborzására került sor, akkor Barni is ott volt Jakszi listáján. Hargita, Kovászna és Maros megye válogatott legénysége verődött össze és körmérkőzések után a legjobbak, illetve, akik tudták vállalni, kerültek be csapatunk első, Debreceni VSC elleni, keretébe.
A debütálásra végül 2016-ban került sor a Szarvason megszervezett I. Magyar Örökség kupán, ahol emberünk, annak rendje és módja szerint, góllal mutatkozott be Délvidék ellen. 2017-ben az észak-ciprusi Eb-n gólkirály lett Barni, öt mérkőzésen négy gólt szerzett, köztük egy mesterhármast Ellan Vannin (Isle of Man) ellen, nem is csoda, hogy a meccs embere díjat is bezsebelte. Az Eb után vb-n is sikerült szereznie egy triplát (Tuvalu ellen), majd betalált Nyugat-Örményország és Kárpátalja ellen is, igazi ezúttal az öt gólja nem ért gólkirályi címet, a punjabi Kamaljit Singh hat gólja ellenében.
Elmondható tehát, hogy Barni a nemzetközi tornákon van igazán elemében, eddigi 10 találatát (székely rekord) 13 összecsapáson szerezte. CONIFA Eb bronzérmes (Észak-Ciprus, 2017) és világbajnki negyedik helyezett (London, 2018).
A sorozat méltó lezárásaképpen szeretnék megosztani pár szót egykori játékostársaktól, barátoktól, szakemberektől illetve egy nemes ellenféltől. A sorokat olvasva rájövünk, hogy milyen ember, személyiség és játékos valójában Bajkó Barna. Itt köszönném meg a közel száz „véleményezést”, amit Barni egy kiadványba szedve kapott meg feleségétől illetve barátaitól. Alább csak egy kis válogatást olvashattok a rengeteg laudációból:
Ilyés Róbert – egykori játékostárs, mentor, legjobb barát: „Nagyszerű játékos, igazi karakter s talán, ami a legfontosabb: a legjobb barátom. Csak pozitív dolgokat tudok róla mondani. Amilyen profi játékos volt, olyan szemléletű edző is lesz, ebben biztos vagyok!”
Andrea Rota – Padánia élő legendája: „Amióta 2014-ben Padánia színeiben első CONIFA tornámon játszottam, június első hete mindig fociünnep volt, örömmel és szenvedéllyel fűszerezve. Az évek során ezeknek a bajnokságoknak a nívója folyamatosan emelkedett, annak is köszönhetően, hogy olyan képzett játékosok léptek pályára, mint Barna. Hajtós, fizikailag erős és kiváló technikával megáldott játékos, aki mindig megnehezítette az amúgy nagyszerű védőink életét. Emberi oldalról, bár nem ismerem annyira jól – nem nagyon van meg a közös nyelv – de amikor a pályára léptünk elég volt egy köszöntő bólintás és pacsi, ahhoz, hogy úgy érezze az ember, mintha egy régről ismert ellenféllel nézne szembe. Bizonyos dolgok csak a sportnak köszönhetően történnek. Kívánok sok boldogságot a civil életben, remélem, hogy más szerepkörben, de a foci világában marad. Bízom benne, hogy találkozunk a következő CONIFA tornán. Sportbaráti üdvözletem.”
Éder González Tortella – FK Csíkszereda jelenlegi csapatkapitánya, ex-játékostárs: „Profi hozzáállású, kompetitív, mindig a legjobbját nyújtotta és ezt várta csapattársaitól is. Emberként is hasonló habitusú, engem első pillanattól kezdve segített a beilleszkedésben, segítőkész és igazi példakép a fiatalok számára.” (Eredetileg spanyolul – Áron)
Lőrincz József „Titi” – két klubban is kollégák voltak: „Csapattársak voltunk a Gloria Besztercénél és az élet úgy akarta, hogy az FK Csíkszeredánál is azok legyünk. Tudom, hogy nagyon nehéz döntést hozott meg, legalább egy évet még tudott volna játszani. Az FK elvesztett egy igazi karaktert, egy igazi futballistát, egy vezért, egy kapitányt. Bárhova és bármikor háborúba mennék Barnival a „csapatomban”! Véleményem szerint nagy űrt hagy maga után de emelt fővel vonulhat vissza, ahogy a nagy vezérek, kapitányok teszik. Hajrá Bajkó Barni, hajrá Kapitány!”
Emil Măgirescu – ex-csapattárs: „Könnyű egy olyan emberről beszélni, mint ő. Nagyszerű egyéniség, egy igaz barát, komoly és határozott a pályán és azon kívül is. Büszke vagyok, hogy sok éven át csapattársa lehettem, mert sokat tanultam tőle. Játékosként és csapatkapitányként is húzóember volt, igazi harcos, aki szívét-lelkét kitette a pályára. Komoly volt, de sokszor, sok helyzetben meg tudott nevettetni is a vicceivel s oldotta a feszültséget. Edzéseken és meccseken, legyen az barátságos vagy hivatalos találkozó, viszont nem ismert tréfát. Együtt nőttünk fel, már egész fiatalon szorgalmas és komoly volt, ha fociról volt szó. Hadd zárjam egy vicces esettel: ha az udvaron ment a foci és nem jött be egy csel vagy netán veszített gyakran pityergett, mi nagyobbak csak nevettünk rajta, de neki lett igaza. Kivételes személyiség, nagy játékos és jó barát. Hajrá Bajkó Barni!”
Csürös Attila – 2014-2020 között volt csapattársa az FK-ban és a székely válogatottban: „Sajnos lezárult egy korszak a csíkszeredai foci életében. Egy nagyszerű ember, egy erős karakter fog hiányozni az öltözőből, a pályáról. Mondhatnám azt is, hogy nekünk játékosoknak a nevelőapánk volt az öltözőben. Próbált mindenkit a helyes, pozitív útra terelni ez alatt a jó pár év alatt. Amikor ifiként felkerültem a nagycsapathoz, első perctől felnéztem rá, tanultam tőle dolgokat, bármi problémám volt az életben vagy a fociban mindig tudtam tőle tanácsot kérni, fontos volt a véleménye. Egy életre szóló emlék marad számomra, hogy csapattársa lehettem: az együtt töltött évek, a nyert vagy veszített meccsek, az edzések, az edzőtáborok, a jó hangulat az öltözőben, amit sokszor neki köszönhettünk. Köszönünk neked mindent és kívánok sok sikert az életben az edzői pályafutásodban, a céljaid elérésében. Sok sikert a továbbiakban Kapitány!”
Jeremiás András – 2004-2006 között volt csapattársa a Szovátai Medve-tó csapatában: „Napokig lehetne beszélni arról, hogy milyen ember és milyen játékos Barni. Az biztos, hogy ő az egyik legkitartóbb, legambíciósabb játékos, akivel valaha játszottam. Talán még ezeknél is fontosabb, hogy a hite vitte őt mindig előre. Megkockáztatom, hogy Szovátán ő nyújtotta a legjobb teljesiítményt a C divíziós időszakban. Mindig készült a meccsekre és mindig 100%-ot adott. Úgy játékosként, mint emberként kiegyensúlyozott. A mai fiatalok számára igazi példakép, mivel jóban, rosszban mindig kitart. Büszke vagyok Barnira, hogy ismerem és, hogy vele játszodhattam!”
Mitra Szilárd – két időszakban is volt az FK-nál csapattársa, majd a válogatottban is, Barni mögött volt csk-helyettes: „Rengeteget tudnék róla írni vagy mondani! Mi olyanok voltunk/vagyunk, mintha testvérek lennénk! Nagyon röviden, mint ember: becsületes, őszinte és megbízható. Mint focista: nagyon jó játékos, ambíciós, megvan benne az egészséges nyerni akarás és szerintem ezek a jellemzők alapján egy nagyon jó edző lesz belőle. Az is nagyon érdekes kettőnknél, hogy bármilyen probléma merült is fel – sport vagy magánéleti – rendre egyetértettünk, szinte ugyanaz a felfogásunk.”
Györgyi Arthur – 2015-2019 között adott pár gólpasszt Barninak, ex-FK-s és válogatott csapattárs: „Kedves Barni, köszönöm szépen a sok segítséget, amit a kezdetektől fogva kaptam tőled, mikor Csíkszeredába kerültem. Élmény volt átélni ennyi szép pillanatot, sikert! Köszönök szépen mindent, amit értem tettél, életed következő szakaszában (is) a legjobbakat kívánom!”
Marius Corbu – kiemelkedő neveltje, aki jelenleg a Puskás Akadémiában játszik: „Mielőtt csapattársam és barátom lett volna, Bajkó Barna az edzőm volt. Pontosabban karrierem (ha nevezhetem így ezeket az éveket) első edzője volt. Tizenegy évesen kerültem a klubhoz és ő volt a 2002-es korosztály edzője. Szóval nem kell ahhoz semmi többet fűzzek, hogy mit jelent nekem Bajkó Barna személye, hiszen az alapokat tőle tanultam, ő tanított focizni. 2013-2017 között volt edzőm, majd egy évvel később csapattársa lettem, aminek nagyon örült ő is, hogy saját csapatából egy játékos kollégája lett. Büszke volt rám és a munkájára. Egy nagyon erős karakter, szerintem a legnagyobb szerepe neki volt abban, hogy az FK a IV. ligából a másodosztályba jutott. Reggelig tudnék mesélni Barniról… Köszönök mindent Bajkó Barna, sok sikert továbbra is!”
Wenczel Kristóf – a Székelyföld Labdarúgó Egyesület elnöke, a székely válogatott megalapítója: „Amikor 2014 környékén elkezdtük szervezni Székelyföld válogatottját lépten-nyomon előkerült Barni neve. Szinte mindegy volt, hogy játékossal, szurkolóval vagy épp polgármesterrel beszélgettünk, szinte kivétel nélkül előkerült. Hol sóhajtozva, ábrándozva, hol lelkesedve, de kivétel nélkül pozitívan. Sőt, talán nem túlzás, hogy a Székelyföld válogatott ötletének említésére sokan rögtön őrá vagy őrá is gondoltak. Amikor végre útjaink – a válogatott és Barni útjai – összeértek az első pillanattól olyan érzéseim voltak, mintha már hosszú, évtizedes kötelékben lettünk volna egymással. Barni, a válogatott minden vezetője, stábtagja, egykori és mostani játékosa nevében is köszönjük az elmúlt éveket. A válogatottal a kötelék megmarad és biztos vagyok benne, hogy hosszú és sikeres közös évek állnak előttünk.”
Jakab Zoltán „Jakszi” – edzője volt Szovátán és a székely válogatottban is: „Ha nincs fiatalon a súlyos sportsérülése még szebb labdarúgó karriert tudhatna maga mögött. Emberileg is mindenhol jelesre vizsgázott. Biztos vagyok abban, hogy edzőként is megállja a helyét.”
Szabó Áron – sporttárs, drukker, a székely válogatott technikai igazgatója: „Az internet térhódítása előtt is futótűzként terjedtek (sportolók körében is) a hírek Bajkó Barniról: megint gól rúgott, mekkora gól rúgott, sajnálatos sérülést szenvedett, megvette ez vagy az a klub. Eredményeit, pályán nyújtott produkcióját ismerjük, személy szerint a székely válogatottban nyújtott teljesítményét – CONIFA Eb-n és vb-n is mesterhármast szerzett, a válogatott jelenlegi gólrekordere és a bronzéremmel zárult ’17-es Eb gólkirálya – emelném ki. Természetesen kitörölhetetlen nyomott hagyott szülővárosa klubjának a történelmében is. Igazi hős és legenda sokunk szemében! Emlékszem egy alkalommal (2000-es évek eleje) épp a régi salakon rúgtuk a bőrt pár haverral, Barni már nem itthon játszott és tudtuk, hogy jól alakul a karrierje, leugrott követni a délutáni meccseket. Civilben jött le a pályára de nem tudta megállni, hogy ne álljon be közénk egy kis labdázásra. Nézte, hogy hogyan tekerem be a labdát a társaimnak és berohant a „tömegbe” fejelni, sikerült pont a fejére centereznem a labdát és nagyszerű mozdulattal bólintotta be a lasztit, majd megköszönte a beadást. Nagy elégtétel volt számomra a dicsérete és közvetlensége még akkor is, ha ismertük egymást egy jó ideje. Sok sikert barátom az edzői pályádon és remélem, hogy látunk még címeres mezben!”
Szőcs László – székelyudvarhelyi kortárs, egykori ellenfél, majd csapattárs a székely válogatottban: „Barnit gyerekkora óta ismerem, még juniorok voltunk, mikor egymás ellen játszottunk a megyei bajnokságban. Már akkor megvolt a magassága és fizikuma, egy komplett befejező csatár volt. Dolgozott keményen, úgymond Ilyés Robi módra, mert tudjuk, hogy ő is mennyit küzdött azért, amit elért. Barninak fiatal korában bekövetkezett az, ami a sportban egy átok: lábtörés, térdsérülés… Ezek után is letette a névjegyét. Tehát minden tiszteletem az övé, egy nagy ember számomra. Csak annyit tudok mondani, bárcsak én is ilyen lettem volna. Sok sikert kívánok neki a továbbiakban. Példakép!”
Varga Károly – a Székelyföld Labdarúgó Akadémia egykori, a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer jelenlegi szakmai igazgatója: „A labdarúgásban fontos, hogy a csapatkapitányt elfogadják a játékosok, az edzők és lehetőleg a szurkolók is, akár a kiemelkedő teljesítménye, akár a személyisége miatt néznek fel rá. Bajkó Barni személyében egy olyan sportolót ismertem meg, aki úgy az emberi, mind a szakmai tulajdonságai alapján méltán lett a mindenkori FK vezére. A pályán mutatott teljesítménye mellett példaértékű hozzáállása és emberi mivolta is kiemeli őt az „átlagos” futballisták közül! Nyilván az sem véletlen, hogy Varga Milánnak mai napig Bajkó Barna a KAPITÁNY, avagy a Grande Capitano!”
Albu László – barát, ex-csapattárs, edző, Barni útját nagyban egyengető szakember: „Majdnem 16 évesen vittem fel Barnit az akkori NB IV-es Csíkszereda-Tusnádfürdő közös csapatba. Barni egy nagyon jól nevelt, jó képességű játékos volt az ifiben. Major Guszti bácsitól elkérve, gondoltam, hogy a felnőttek között is kipróbálhatná magát. Lelkiismeretes, figyelmes gyerek volt és mindig a maximumot adta magából edzésen, mérkőzésen. Egy bajnokin (a 10-es mezt adtam neki!), ahol kezdőként lépett pályára, (nagyon jól teljesített), az első félidő vége felé az egyik szélen labdát kapott, kicselezte ellenfelét és nehéz szögből óriási bombagólt szerzett. Nagy volt nála a boldogság a szünetig, ám az öltözőben a gratuláció mellett egy rutinos csapattárs tarkón „billentette”, kérdezve, hogy mit is kellett volna csinálnia abban a helyzetben, mit gyakoroltunk? Mire Barni megszeppenve azt felelte, hogy beadni az érkező támadóknak. Erre pedig az idősebb csapattársak nevetve csak annyit mondtak, hogy szerencséd, hogy gól lett belőle.”
Csiszer Balázs „Potyi” – egykori csapattárs az FK-nál és a válogatottban: „Példaképként tekintek rá úgy sportolóként, mint emberként! Sokat köszönhetek neki, mert rengeteg tanácsot és utasítást adott nekem!”
