Az NSO „Ahogy mi megéltük” pályázati felhívása adta az ötletet, hogy felelevenítsem Paul „Gazza” Gascoigne egyik legmeghatározóbb góljat, ami aztán egy sorozatot indított el itt a blogon „Kedvenceim nagy góljai” munkacímmel. A második évad első része itt olvasható.
Ezúttal az egyik legikonikusabb David Beckham csavarásra emlékezünk.
2001. október 6. – Anglia-Görögország találkozó a 9. csoport utolsó selejtezője, a tét pedig az egyenes ágon való kijutás a 2002-es világbajnokságra. Anglia és Németország fej-fej melletti versenyfutása határozta meg a csoportot. A háttér is megérne egy terjedelmes visszaemlékezést (Angliában – a régi Wembley utolsó meccsén – a fritzek nyertek, aztán ezt egy müncheni, fergeteges, 1-5-tel adták vissza az angolok) de itt most a Beckham-csodára helyezzük a legfőbb hangsúlyt.
Papíron nem ígérkezett kimondottan nehéznek a görögök elleni találkozó, de a mérkőzést füvön játszották… Amint utólag kiderült a hellének fölöttébb komoly ellenállást tanusítottak, kétszer is vezettek és tényleg csak a legutolsó pillanatban sikerült az egyenlítés Angliának. Teddy Sheringham ellen követtek el szabálytalanságot (?) olyan 22-23 méterre a kaputól, középen, pont ideális helyzetben főhősünk számára. A lövés elvégzésére egyébként maga a sértett is jelentkezett de DB7 kikérte magának és milyen jól tette…
Beckham ekkorra már kiforrott szabadrúgás-specialista hírében állt, több fontos és igencsak ikonikus találatot szerzett már állított labdahelyzetből, úgy klubszínekben – Manchester United –, mint a válogatottban. Viszonylag egyszerű volt a receptje, hiszen kivételes technikájával nagyon jó arányban váltotta gólra, tekerte be, a tizenhatos előteréből elvégzendő szabadrúgásokat. Roberto Carlos ugyebár leginkább bombázott, Becks mértani pontossággal tekert, a világon a legtöbb szabadrúgásgólt (77) jegyző Juninho Pernambucano pedig ötvözte a Carlos-féle üteget a Beckham kiflivel, sőt még a folha seca (hulló falevél, ma knuckleball) technikát is belevitte a gyilkos „koktélba”.
A kommentátor is érezte a helyzetben rejlő lehetőséget és mielőtt teljes csendbe borult volna az Old Trafford közönsége a következő szavakat említette: „Beckham could raise the roof here with a goal…” (szabad fordításban: „Beckham leszakíthatja a tetőt most egy góllal…”). Sokak imája meghallgattatott és bizony ismét elsült az a bizonyos jobbos! A gólszerző így emlékezik vissza a gólra: „Ez egy csodálatos emlék számomra, a rúgás pillanatában éreztem, hogy bemegy! Még ma is hallom az éljenzést, köszönöm a szurkolóknak, hogy életem egyik legszebb napját élhettem meg, nagyon büszke vagyok erre a találatra!”
A másik meccsen derdiedas-ék nem bírtak a finnekkel (0-0) így azonos pontszámmal (17) de sokkal jobb gólaránnyal Anglia egyenes ágon jutott ki a 2002-es vb-re, hogy aztán a későbbi győztes brazilok ellen a negyeddöntőben kiestek, a németek pedig a döntőig meneteltek (ahol épp a brazilok győzték le őket), az egy másik történet.
Nagy teher került le Beckham válláról ezzel a történelmi találattal, hiszen ez több volt, mint egy egyszerű szabadrúgásgól. Némiképp igazságtalanul csak az ő nyakába varrták a ’98-as argentinok elleni kiesést a buta, de kiprovokált, piros lapja miatt. Igaz, az Old Trafford népét már a győzelemmel zárult ’99-es Bajnokok Ligája évadban nyújtott teljesítményével kiengesztelte, ezzel pedig a többieket is sikerült. Aztán a sors úgy hozta, hogy azon a vb-n melyre a taglalt góllal kijutottak, a csoportban revansot tudott venni és a büntetőből szerzett góljával legyőzték az argentinokat.
