„Nem könnyű Juventus drukkernek lenni manapság”. Mondja ezt egy 28 éves Öreg Hölgy szimpatizáns, aki mióta az eszét tudja Juventus és olasz foci drukker. Az alábbi cikkben szubjektívan lamentálok azon a tényen, hogy vajon a klub rövid- és hosszútávon jobban jár-e az idei nyár legnagyobb távozójával és érkezőjével.
Kezdjük a tényekkel, Gianluigi Buffon megannyi élménnyel a háta mögött, hatalmas űrt hagyva, de minden kétséget kizáróan méltóságteljesen távozott az idei nyáron. Rekordok armadáját hagyta maga után, melyek egyenként és összegezve is példaértékűek lehetnek a jelen ifjainak, valamint az ezután feltörekvő sok-sok generációnak. Egy talpig úriember, aki mindig hű maradt saját Magához és az adott klubja értékeihez, azt gondolom, hogy minden további nélkül kijelenthető, hogy hiányozni fog nemcsak Torinóból, hanem egész Olaszországból. Ajnározhatnám még oldalakon keresztül, mert körülbelül olyan státuszban van nálam, mint egy hű kereszténynek az Úr, de ez a cikk nem erről szól, hanem a jövőről. Bár hadd meséljek el egy olyan történetet, amit pár éve egy Juve-specifikus blogon olvastam, mely talán segíthet elhelyezni, hogy milyen sztratoszférikus magasságokban van nekem Gigi, mint ember valamint sportoló. Az említett cikkben a szerző az akkor éppen Conte által irányított és Olaszországot domináló Juventus-szal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy Antonio mester annyira összetette az akkori együttest – mely valljuk be, a Calciopoli után a Serie B-t is megjárva szenvedett és több keserves és ínséges évbe tellett, míg visszaszerezte a megérdemelt helyét – hogy Ő bizony a barátnőjével való intim együttlétek alatt is Antonio Conte-ra gondol. Félreértés ne essék, nem állítom, hogy így állok Buffonhoz, de azért mindenképp kilóg a focisták sorából nálam méghozzá jócskán felfelé a szimpátia és a kedvelhetőség terén. Na de ennyit a személyeskedésről, jöjjenek a szakmaibb gondolatok.
Mindenki találgatott, hogy egy ilyen ikonikus alkat ezzel a pályafutással mihez kezd majd: hosszabít-e még egy évet, eligazol máshova (mivel ajánlatai voltak szép számmal), marad a csapat berkein belül valami (technikai) háttérmunkát vállalva, vagy csak éli a korai nyugdíj nyújtotta élet lehetőségeit. Bevallom, utóbbiban szinte biztos voltam, hogy kizárható ismerve az Ő elhivatottságát, valamint azt a tényt, hogy mentálisan és fizikálisan (bár a válogatottságot lemondta) teljesen épnek és egészségesnek mondható, már amennyire egy 40. életévét taposó, több mint 20 éve aktív sportolóról ez elmondható (még ha kapus is). Belegondolni, hogy az ifi karrierjét is beleszámolva 1991 óta aktív (én 1990-ben születtem), és eddigi pályafutása alatt mindössze 2 klubban (Parma, Juventus) tevékenykedett, az szinte páratlannak, de alsó hangon is ritkának mondható. A válogatottban való szintén rekord-fiatal bemutatkozásáról azért nem is ejtek külön szót, mert azt már egy másik Gianluigi (Donnarumma) átadta a múltnak, de azért lássuk be 17 évesen bemutatkozni valamint utána évtizedekig helytállni egy olyan ország kapujában, mint Olaszország azért nem kis teljesítmény. Na de maradjunk az aktualitásoknál. Ha már a 17 évet említettem, pontosan ennyit töltött el szeretett csapatomnál, mint sportoló/kapitány/legenda, de mindenekelőtt, mint ember. Nem hiszem, hogy sok olyan kapus lenne, akit mind a média/sajtó, mind a sportolótársai (nemcsak a futball világából), mind pedig szakemberek egyaránt ennyire elismernék, a szurkolókról nem is beszélve. Mindezek miatt is voltam biztos benne, hogy nem hagyja „csak úgy” abba a következő szezon kezdetével.
Viszont, én azt gondoltam volna, hogyha már ennyire lojális volt szeretett hazájához valamint aktuális csapatához, nem egy teljesen másik ország/kultúra labdarúgásában tervezi megtalálni a számításait. Félreértés ne essék, senki nem vagyok ahhoz, hogy ezt mind szakmailag mind emberileg megkérdőjelezzem, csak személy szerint meglepett a PSG-hez való távozásával. Természetesen bár kapusként is soknak számít a 40 év, az Ő tudása és tapasztalata bőven elég lehet még egy-két szezonra, mely során annyi bajnoki + ligakupa + francia kupa címet szerezhet – a Ligue 1 jelenlegi erőviszonyait tekintve – amennyit végig tud védeni. Mivel afelől, hogy a PSG még jópár évig dominálni fog gall földön, ne legyen kétségünk. Ekkor merül fel a kérdés, hogy vajon miért döntött így? Őszintén, most érzem az öngól illatát a levegőben, mert azt a kérdést, amit itt boncolgatok, nem tudom megválaszolni. Fogalmam sincs, miért döntött így, de mivel ezt hozta meg végül, el kell fogadni, természetesen Juve drukkerként minden jót és további sportsikereket kívánok Neki. Szinte lehetetlen elképzelnem, hogy a jövő szezontól már soha nem kezdődik Buffon nevével a felállás, az egyesek szerinti olasz BBC (Buffon, Barzagli, Chiellini) már sosem kezd majd így ebben a formában. [Szerintem amúgy az igazi olasz BBC-t Barzagli, Bonucci és Chiellini alkotta, de a világ egyik, ha nem a legjobb, jelenlegi középhátvédje (Leonardo) azóta már jól tudjuk, hogy Milánóba igazolt, melyen már továbbléptem, de azért nem volt egyszerű]. Viszont nem lesz mit tenni, el kell fogadni. Kapusposzton amúgy nem aggódom, Wojciech Szczęsny meg fogja oldani kezdőkapusként, arról nem is beszélve, hogy talán a legtehetségesebb olasz kapust kapta vetélytársként, Mattia Perin személyében. A lengyel srác nagyon magabiztos teljesítményt nyújtott a tavalyi szezonban, amikor lehetőséget kapott, élt vele. Valamint a közösségi posztokból is látszik, hogy azért igyekezett a szelfik középpontjában lenni, tehát a beilleszkedéssel sem volt gondja. Perin személyében egy olyan feltörekvő és valamit már az asztalra letevő portáspartnert kapott, akivel hétről hétre együtt dolgozva és készülve biztos vagyok benne, hogy inkább erősítik, mint kioltanák egymást, ezzel tehát nem lesz probléma. Az űr be lesz töltve, még ha nem is egyből, a meccsek minden bizonnyal nem a hálóőrökön fognak múlni. Egyetlen dolog van, amit Buffon magával vitt, az pedig a tekintély. Mert lássuk be, azért bárki odaáll mondjuk egy tizenegyes elé a rúgó oldalon, és mondjuk Wojciech-et látja nem pedig Gianluigit, az azért bőven elképzelhető, hogy nem rezel be annyira, bár a lengyel se védi azért rosszul a tiziket. Arra azért nagyon kíváncsi leszek, hogy ha a Juventus-nak sikerül megnyerni – végre, valahára – a hőn áhított BL címet, akkor Buffon vajon, hogyan érzi majd magát… Ennél csak abba szomorúbb belegondolni, hogy mi van, ha esetleg a PSG-vel nyeri meg, akkor milyen érzésekben lesz része. Kívánom Neki, hogy mindentől függetlenül boldog pillanatokban, de valamilyen szinten biztos bánni fogja, hogy nem a Juventus-szal sikerül ez Neki.
Itt érkeztünk el a kapcsolódási ponthoz, illetve az ok-okozathoz, miszerint a nyár legnagyobb érkezője, Cristiano Ronaldo teljesen expliciten kimondva azért lett leigazolva, hogy BL-hez segítse a Juventus csapatát. Na jó, meg kicsit azért is, hogy a Seria A újra a régi fényében pompázzon, bár ahhoz még több ilyen igazolás kellene szerény véleményem szerint. Bevallom derekasan, én még mindig nem ocsúdtam fel a CR7 hype-ból, az elmúlt hetek történéseit ebben a tekintetben még fel kell dolgoznom. Leigazolni a világ egyik (ha nem a legjobb, bár ebben a versenyben a mostani kort nézve Messi szerintem legyőzhetetlen) legjobb labdarúgóját mindenképp erőt demonstrál a csapat részéről, hordoz azért magában veszélyeket. Hogy milyeneket? Alább kifejtem.
Ott van először is a kérdés, hogy szükség volt-e rá, mármint Cristiano Ronaldó-ra? Juventus drukkerként mondhatná az ember, hogy már, hogy a viharba ne lett volna rá szükség, mivel csak és kizárólag egy ilyen világsztár hiányzott a keretből, aki azt a pluszt tudja nyújtani, ami pont egy BL döntő megnyeréséhez vezethet. Vagy a kevésbé nagyravágyó fanok annak legalább örülhetnek, hogy CR7 még egy olyan ollozós gólt legalább biztos nem rúg a Juventus-nak, mint a tavalyi BL szezonban. Apró örömök, de ennél azért komplexebb módon kell gondolkodni.
Miért lehet jó?
Elsősorban azért, mert a munkamorálja és az eddigi eredményei magáért beszélnek, mindenki biztosra veheti, hogy az edzés és a fejlődés utáni vágya talján földön se hagy majd alább, tehát egy munkamániás fanatikust sikerült a zebraöltözőbe igazolni, az már biztos.
Továbbá ha a 30+-os gólszám/szezon nem is garantálható már, azért egy jó 10-15, de inkább 20 még biztos a lábaiban van. Hiába az Olaszországra egységesen jellemző szervezettebb védekezés, ettől függetlenül fog még galibát okozni mind a kis-, mind a nagycsapatoknak.
Valamint nem árt megemlíteni a marketing értékét sem. Jómagam még abban a korban nőttem fel, amikor az ember elsősorban egy adott csapatot szeretett meg és utána jöhettek csak a játékosok, ám mostanra ez megváltozott. Manapság már a közösségi média, illetve más platformok (közöttük főként a videójátékok) elsősorban egy adott személy megkedvelését segítik elő, majd ezután jöhet a csapatok iránti szimpátia. Mivel köztudott, hogy CR7 már önmagában egy nagyon jól menő márka, hiszen alsógatyától kezdve a sport illetve utcai ruhaneműig, szállodaláncon keresztül saját múzeumig (szülővárosában Funchalban tényleg van ilyen, személyesen voltam ott) eléggé kiterjedt a Cristiano Ronaldo nevével fémjelzett médiabirodalom. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez mind szép és jó, de mi köze ennek a Juventushoz? Nos, szerény véleményem szerint csak annyi, hogy mivel rengetegen kedvelik, garantálható, hogy lesznek olyanok akik (csak) miatta nézik majd az új idénytől kezdve a meccseket, akár élőben, akár a televíziókon keresztül és ez bizony gazdaságilag nem tesz rosszat a Juventusnak, sőt. Olaszországban, ha foci, akkor amúgy is a Juve az egyik – ha nem a legjobb – brand, ha valamit biztosra vehetünk, akkor az az, hogy ez CR7 érkezésével sem fog gyengülni.
Miért lehet rossz?
Eddig csak a pozitívumokat érintettem a portugál zsenivel kapcsolatban, most jöjjenek a szaftosabb részletek, amik miatt nem biztos, hogy jó húzás volt a luzitán leigazolása. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy ez a rész a legszubjektívabb, előfordulhat, hogy bizonyos pontokat csak én látok így, de mégis fontosnak tartom megemlíteni ezeket, már csak azért is, hogy az olvasókat elgondolkoztassam.
Elsőként szerintem a legnagyobb rizikót az okozhatja, hogy az öltöző évek alatt rendszeresített és kiegyensúlyozottnak mondható egyvelegét bonthatja meg egy személyben. Ennek két része is van, egy anyagi valamint egy morális.
Kezdjük az anyagiakkal, ami szerencsére elég tényszerű. Nem volt titok CR részéről sem, hogy nagy részben a leendő fizetésével volt elégedetlen Madridban, és ha a médiának hinni lehet, évi 30 millió eurót fog bezsebelni Torinóban. Ami vele kapcsolatban nem bír nagy hírértékkel, viszont ha megemlítjük azt is, hogy ezzel az összeggel jobban fog keresni, mint a csapat 5 legjobban kereső játékosa összesen (Higuaín, Dybala, Douglas Costa, Pjanić, Khedira sorrendben 29 millió euróval) együtt, akkor azért már az ember felkapja a fejét. Ezt én sem hittem el elsőre, de aztán utánaolvastam és igaznak bizonyult a hír. Természetesen nem csak ez az öt játékos, de a Juventus teljes kerete tisztában van CR7 értékével és képességeivel, de azért csak-csak ott motoszkál még az ilyen neves és sokat megélt játékosok fejében is, hogy még csak most érkezett, Olaszországban még semmit sem tett le az asztalra, biztos, hogy jár(na) neki ennyi?!
Ezzel el is érkeztünk a morális részhez. Ha az anyagiakat már mindenki megemésztette, és sikerült továbblépni, akkor még mindig ott van az a tény a játékosok fejében, hogy most aztán tényleg egy világsztárral kell majd megosztani a mindennapokat. Érdekes helyzet már maga a mezválasztás is, mivel köztudott, hogy Cristiano Ronaldo, csak a karrierje legelén játszott a 7-estől eltérő mezben, no meg a Real Madridban, amikor még odaigazolásakor Raúl a királyiak mezét viselte. Azóta viszont tényként kezelendő, hogyha Cristiano Ronaldo, akkor automatikusan a 7-es ugrik be mindenkinek, nem véletlen a CR7 márkajelzés sem. Na már most, nem kell nagy Juve fanatikusnak lenni – elég csak követni a BL szezont, ha valakinek a Seria A nem a szíve csücske – ahhoz, hogy tudjuk, Juan Cuadrado a Juventus 7-es számú játékosa. Évek óta a csapat tagja, és annak ellenére, hogy már nem is minden meccsen meghatározó jelenség, akkor is vannak fontos pillanatai, góljai, melyekkel megbecsült tagja a csapatnak. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyes eljárás ilyenkor. Vajon Cuadradónak automatikusan át kellene adnia a 7-es mezt? Vagy csak azért is alapon, látványosan megtartani veszélyeztetve ezzel, hogy esetleg kirakják a csapatból, mert azt azért sejteni lehet, hogyha valakit több mint 100.000 euróért megvesznek, akkor Neki lehet, hogy már előre lesznek olyan privilégiumai, mint CR esetében a 7-es mez birtoklása. Ezekre nem tudom a választ, mindenesetre kíváncsi leszek. [Ma már tudjuk, hogy CR igenis megkapta a 7-es mezt, ahogy azt sokan gondoltuk. Szimpatikus volt viszont a kolumbiai reakciója: „Jobb adni, mint kapni. Sok sikert az új kalandhoz, Cristiano!” – a szerk.]
Tovább haladva a morális vonalon, vajon hogyan fogják fogadni a játékostársai? A csapat sztárjai, húzóegyéniségei hogyan fognak közelíteni hozzá? Nem lesz-e a jelenlegi játékosokban félsz, illetve nyomás, hogy mi lesz, ha nem Neki passzolok? Mindannyian tudjuk, hogy Cristiano profizmusa és túlontúli maximalizmusába nem mindig fér bele, ha nem Őt választják vagy rossz a Neki szánt átadás. Még a Real-os korszakból emlékezhetünk ugyanis megannyi teátrális rosszalló mozdulatra, amivel csapattársait illette egy-egy rosszul sikerült passz/szöktetés után. Azt is tudjuk, hogy ez a személyiségéből fakad, mivel Ő nem elégszik meg az egész jóval, Ő mindig a tökéletességre törekszik, a védelmében szóljon, hogy saját magát is így kezeli és ehhez méri.
Az utolsó szempont, amit fontosnak tartok megemlíteni, és igen, direkt hagytam a végére, mivel szerintem ez a legnagyobb nyitott kérdés: HOL FOG JÁTSZANI?
Hála Istennek, nem nekem kell eldönteni, kit kapjak le a pályáról azért, hogy CR7 játszani tudjon, szóval ez csak Max Allegri mesternek okoz majd fejtörést. Bár ahogy őt ismerem, elképzelhető, hogy már tudja is pontosan. Az elmúlt évben az előrefele játszó 3-4 ember véleményem szerint nagyon együtt volt, megvolt az összhang, mind a bajnokikon, mind pedig a nemzetközi kupameccseken, ezért is érdekel ez a kérdéskör annyira. Posztokról nem érdemes beszélni, mivel Cristiano az a fajta játékos, akit nagyjából bárhova beilleszthetsz a támadó szekcióban, nagyon nem fogsz mellényúlni. Mint sokan tudják, klasszikus szélsőként kezdte a pályáját, Manchesterben is ezt játszotta és egyre inkább húzódott be középre, valamint az előkészítéseit inkább a befejezései váltották fel. Itt teszem hozzá, hogy nem is eredménytelenül. Ki tudja, hogy lett-e volna belőle ennyiszer gólkirály, illetve lenne-e ennyi Aranylabdája, ha megmarad előkészítőnek. Valószínű nem, de ez most nem tartozik a jelenlegi okfejtésemhez. Ezt nyitott kérdésnek hagyom, mindenki úgy vélekedik, ahogy akar, csak tényszerűen írom le, hogy Dybalanak a legjobb szezonja volt a legutóbbi, gólok számában és mutatott játékban egyaránt. Douglas Costa nagyon bejátszotta magát a mögöttünk hagyott szezonban a kezdőbe, mindkét szélen félelmetes és parádés játékra képes. Éppen ezért ezt a két játékost nem hiszem, hogy érintené a „CR7 hatás”. A portugál korából adódóan véleményem szerint már inkább középen és a befejezésekre fogják használni, így tehát adja magát, hogy a center szerepét szánják Neki, így vagy Higuaín (volt Realos csapattársa, ezért is lenne pikáns, ha pont Őt szorítaná ki), vagy az egyre kevesebbet játszó, Torinóban amúgy közönségkedvenc, Super Mario (Mandzukić) lesz az „áldozat”.
Akárhogyan is lesz, összességében még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e leigazolni egy ekkora klasszist, egy amúgy nagyon jól muzsikáló, évek óta kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, masszív és már beolajozott csapatba. Kívánom viszont, hogy mindenkinek az legyen a legnagyobb problémája, ami nekem – Juventus drukkernek – jelenleg, mégpedig, hogy mi várható a következő szezonban a világ egyik legjobb játékosával a sorainkban? Lehet, hogy mégse olyan nehéz Juventus drukkernek lenni manapság?
