Az első részben Csizi pályafutásának teljes áttekintését olvashattátok, minden részletre kiterjedő meccs/gól mutatóval. Ebben a részben csak a klubjaira koncentrálunk pár exkluzív fotóval Csizi archívumából. A Budafok jelenlegi szakvezetője saját szavaival mesél karrierjéről, amihez az inspirációt a magyarfutball.hu anyagából, különböző interjúkból és saját beszélgetéseinkből merítettem.
Ötéves koromban kerültem nagy barátságba a labdával, már akkor nagyon szerettem labdázni. Esténként gyakran anyukám vonszolt haza a játszótérről, mondván, hogy le kell feküdnöm, mert másnap suli van. Amint hazaértem a suliból következett a tanulás, utána azonnal mentem a focipályára. A marosvásárhelyi katonacsapatban kezdtem el futballozni. Egy nálam idősebb barátom ott focizott és megkértem, segítsen elintézni, hogy én is lemehessek az edzésekre.
12-13 éves lehettem, amikor Bölöni Laci bácsi – aki látott pár mérkőzésen – szólt, hogy menjek ki Nancyba próbajátékra. Akkor még nem fogtam fel, hogy ezzel a jövőmet is megalapozhatom. Franciaországban olyan volt, mintha a mennyországba jutottam volna. Sajnos nem vettem annyira komolyan, mint amennyire kellett volna… Tizenöt évesen behívtak a román utánpótlás válogatottba. Kétszer is vállaltam a behívót de a nevem sok „többséginek” szúrta a szemét, ötven-hatvan ember előtt kellett lebetűznöm a nevemet, ami akkor ott, annyi más nemzetiségű ember előtt szörnyen megalázó és kellemetlen volt.
Kecskeméti TE: Bajnoki – 17/0 – A tévében láttam egy hirdetést, hogy a kecskeméti utánpótlás klub magyarul beszélő gyerekeket keres próbajátékra és jelentkeztem. Két napom volt arra, hogy döntsek. Belevágtam és megfeleltem. Az ifi évek, illetve egy rövid hetényegyházi kölcsönjáték után a 2003-2004-es szezonban debütáltam a profik között, csak a szezon tavaszi részében jutottam szóhoz, mert a szezon kezdete előtt egy héttel elszakadt a bokaszalagom.
FC Fehérvár: Bajnoki – 69/10; Kupa – 14/3; Szuperkupa – 2/0; EL-selejtező – 4/0 – Gál László volt akkoriban a klub ügyvezető igazgatója, aki az előző évben még az NBI B-ben lévő Honvédnál tevékenykedett. Játszottunk egymás ellen, akkor figyelt fel rám. Amikor a Fehérvárhoz került, megkeresett, felvázolta a terveket, én pedig igent mondtam. A Fehérvárnak nagyon sokat köszönhetek, ugyanis ott lettem első osztályú labdarúgó és onnan hívtak be a válogatottba is. Jól ment a játék, így amikor felmerült a nevem a válogatottban (minden rokonom magyar, ezen nem múlhatott az állampolgárság megadása) valamivel gyorsabban sikerült intézkedni az átlagosnál. Örökre hálás maradok a csapatnak és a szakmai stábnak is. Elégedett vagyok az ott töltött időszakkal, megnyertük a kupát, harmadikok lettünk és elindulhattunk az UEFA kupa selejtezőiben.
SV Mattersburg: Bajnoki – 65/4; Kupa – 6/2; EL-selejtező – 4/1 – Mattersburgban nagyon jó volt, főleg az első másfél évet tudnám kiemelni. Harmadikok lettünk a bajnokságban, amivel történelmet írtunk, ilyen eredménnyel még nem büszkélkedhetett a város csapata, hatodik hely volt, talán, előtte a legjobb eredményük. Végig ott voltunk a második helyen, azonban a végén elszúrtuk sajnos. Játszhattam ismét az UEFA kupában, ami szintén nagy élmény volt. Az ősz már rosszul sikerült, sok játékos elment és fiatalok kerültek a helyükre. Nem jöttek az eredmények, engem kiáltottak ki bűnbaknak. Nem is értettem, mert minden meccsen végig játszottam, ha pedig velem volt a probléma, akkor hogyan tudtam végigjátszani az összes mérkőzést? Miért nem kerültem a kispadra? A mai napig nem értem, miért küldtek el onnan, de szerintem ők sem.
U. S. Grosseto: Bajnoki – 5/0 – Olaszországban nem éreztem jól magam. Gond volt a fizetéssel is, ráadásul hol játszottam, hol nem. Leginkább nem… Az első két meccsen pályára léptem, majd a következő hármon nem, mondván, szokjam a nyelvet, a közeget. Aztán megint kaptam lehetőséget, majd kirúgták az edzőt. Az új tréner pedig nem vett számításba, két meccset mégis kaptam tőle, aztán őt is kirúgták. Visszatért helyette a régi, akinél újra nem játszottam. Kész hullámvasút…
Slaven Belupo: Bajnoki – 15/2; Kupa – 1/0; EL-selejtező – 6/2 – Az volt a célom, hogy újra nemzetközi kupában szerepeljek. Kis szerencsével tovább is juthattunk volna, de így is játszottam hat mérkőzést az Európa Ligában, és tizenöt találkozót a bajnokságban is. Négy gólt szereztem és három gólpasszt adtam. Értek újra pozitív élmények, amikből tudtam építkezni. Picit elgondolkodtam, hogy miben hibáztam miben nem, mert kellőképpen megviselt az olasz időszak. Nagyon kedvező szerződést kötöttünk a klubbal, amely szerint könnyen távozhattam. Ez a félév arra volt jó, hogy összeszedjem magam, önbizalomra tegyek szert, mert az olaszországi kitérő nem sikerült valami jól.
Ferencvárosi TC: Bajnoki – 52/1; Kupa – 5/2; Ligakupa – 4/0; EL-selejtező – 2/0 – A tárgyalások már októberben megkezdődtek a Fradival. Vezetőváltás volt a klubnál, és bár már decemberben meg tudtunk volna egyezni, ez emiatt januárra maradt. Nagyon boldog voltam, amikor egymás kezébe csaptunk, mert bár volt más alternatíva is, én csak a Fradiba akartam jönni. Büszkeséggel gondolok vissza a Fradiban töltött időszakra. Voltam csapatkapitány(-helyettes), éreztem a szurkolók szeretetét, volt olyan idény, amikor az NB I legjobb csapatába is bekerültem az osztályzatok alapján, sőt én játszottam a legtöbbet a teljes idény során. Majd jöttek az európai kupameccsek és kaptam összesen kétszer tíz percet, azt is inkább ajándékba. Rendesen megviselt, hogy amiért egy éven át küzdöttem, annak a gyümölcsét már nem élvezhettem, nem kaptam lehetőséget a bizonyításra. Benne van, hogy egy játékos formaingadozás miatt kiszorul a csapatból, mert akadt rossz meccsem. Ugyanakkor láttam arra esélyt, hogy megharcolja a helyemért. Az újabb lehetőséget azonban már nem kaptam meg.
Gyirmót FC Győr: Bajnoki – 44/5; Kupa – 2/0; Ligakupa – 4/0 – Módom volt a Kecskeméttel edzeni és közel álltunk a megállapodáshoz, de végül a Gyirmóthoz kerültem. A legfontosabb az volt, hogy játékban maradjak. A Ferencvárosban erre nem maradt lehetőségem, így a váltás mellett döntöttem. Megkerestem a gyirmóti vezetőket, hogy amennyiben lehetséges szeretnék a csapatukhoz szerződni. Tudom, hogy a döntésemmel kellemetlenséget okoztam és megértem a kecskeméti vezetők és a szurkolok csalódottságát. Nem rám vall, hogy akár szóbeli, akár írásbeli megegyezéstől visszalépjek, de családi problémám kényszerített erre a döntésre. Tény, a karrierem szempontjából visszalépés volt, tudtam, hogy innen nehéz lesz visszajutni az NB I-be. Jó döntést hoztam ugyanakkor, hogy a családomat választottam. Másfél évig nem volt gond, kiváló edzőkkel dolgozhattam, így például Csank Jánossal is, akinél NB I-es színvonalú tréningek voltak. Az, hogy a Gyirmótnak nem sikerült a feljutás, az más kérdés… Az edzőcsere csapás volt számomra, úgy gondolom, hogy szimpátia kérdése volt, hogy nem játszottam Sisa Tibornál…
Lombard FC Pápa: Bajnoki – 42/4; Kupa – 2/1; Ligakupa – 5/0 – Télen hazai és osztrák megkereséseim voltak, de konkrétumig nem jutottunk. A Lombarddal hamar megállapodtam, és örülök, hogy Pápára kerültem. Attól függetlenül, hogy – anyagi gondok miatt – kiesett a csapat, szép másfél év volt. Hat hónapig nem kaptunk fizetést, elképzelhető, hogy milyen lehetett a hangulat, ezt próbáltuk Szűcs Lajos barátommal összetartani, amennyire lehetett, azt gondolom, hogy tisztességesen végigvittük azt a hat hónapot. Nehéz volt, de megmutatkozott a sportemberi magatartás, abból tízesre vizsgázott a társaság, egyébként három vagy négy ponton múlott a bennmaradásunk…
Floridsdorfer: Bajnoki – 15/1; Kupa – 1/0 – Maróti Béla barátom, aki ugyanitt focizott anno, kérdezte, hogy érdekel-e a lehetőség, ugyanis akkoriban a csapatnál belső védőt kerestek. Amikor korábban Ausztriában játszottam, nagyon jól éreztem magam, ezért megragadtam a lehetőséget. A vezetőedző, Peter Pacult, személye miatt is döntöttem így, illetve nagyon jó csapatba kerültem.
Budafoki MTE: Bajnoki – 78/15; Kupa – 11/3 – Megkeresett a Mester, hogy nem-e jönnék NB III-ba, vettem egy mély levegőt és belevágtam. Találkoztam a tulajdonossal és az elnökkel, akik elmondták, hogy hosszú távra terveznek. Némi rágódás meg a pozitív jövőkép után rábólintottam és így kerültem Budafokra. Kiemelendő a Fradi ellen végződő kupamenetelésünk, az elődöntőig jutottunk és kiejtettünk többek között a Videotont is. Aztán jöttek a feljutások NB III-ból NB II-be, majd karrierem egyetlen igazán nagy sérülése, ami, akkor nem is sejtettem, de megadta a nagy lehetőséget, hogy elinduljon az edzői karrierem. Két lábbal állunk a Földön, dolgozunk és megyünk előre, az NB I-ben is megmutattuk, hogy van keresnivalónk.
Mi lenne jobb „végszó”, mint az alábbi videó: Csizi karrierje 41 másodpercben, amivel a visszavonulására szervezett bulin lepték meg. Köszönjük szépen #85!
