A Fülöp, Jakab, Kis fivérek, avagy rokonok a székely válogatottban

Rokoni szálak a székely válogatott kötelékében

A minap a válogatott statisztikái között matattam és gondoltam, hogy utánanézek a rokoni szálaknak, hiszen több azonos családnevű székely válogatott játékos is szerepel(t) a csapatban: Fülöp, Jakab, Kis, Bálint, Csíki, Dénes, Gazda, Kovács, Lázár, Péter, Szőcs és Tankó.

A Fülöp tesók – a kép jobb oldalán Lóri (áll) és Isti (alsó sor) – a londoni vb-n – Fotó: Pál Árpád

A legismertebb minden bizonnyal a Fülöp testvérpár István és Lóránd, hiszen az élvonalban játszanak, évek óta meghatározó szereplői a hazai labdarúgásnak. Együtt szerepeltek Botosányban is, majd újra egy klubba terelte őket a sors és immár a Sepsi OSK sikereiért küzdenek. A székely válogatottban eddig csak a londoni CONIFA vb-n szerepeltek és mindketten a második mérkőzésükön lőtték meg első góljukat, nagy szerepük volt, hogy az elődöntőig meneteltünk. Eddig csak két mérkőzésen játszottak együtt a válogatottban: Padánia és Kárpátalja ellen. Ugyanakkor Lóri csak később csatlakozott a londoni kerethez. Várjuk a folytatást!

Jakszi (Zoltán) és kis Jakszi (Attila) az abháziai vb megnyitóján – Fotó: RF

A pályáról a pálya szélére ugrunk, azaz játékosok után most egy edző testvérpár következik: a Jakab fívérek. Zoltán a válogatottunk egykori szövetségi kapitánya, ma menedzsere, a hazai teremfoci meghonosítója és mesteredzője. Az idősebb Jakszi a kezdetektől fogva egyik legfőbb mozgatórugója a székely válogatottnak és ennek az egész ügynek. A legifjabb Jakab testvér (van egy bátyjuk is, Csaba, építész) Attila a kapusedzősködésben találta meg hivatását, évek óta az Ikarus BSE utánpótlásában dolgozik és neveli a kapuspalántákat. Tagja volt a székely válogatott abháziába utazó szakmai stábjának.

Szabi és Zsolti – Fotó: Kis család Facebook

A Kis tesóknak nem volt nehéz dolga a futball mellett dönteni, hiszen édesapjuk, Kis Lajos, a székelyudvarhelyi labdarúgás egyik legnagyobb alakja, így tehát adott volt a minta és a példa. Szabolcs a sikeresebb, hiszen több száz NB2-es és NB3-as mérkőzés van a háta mögött, jelenleg Füzesgyarmaton játszik, 14-szeres válogatott, CONIFA Eb bronzérmes és vb negyedik helyezett. Zsolt csak egy válogatottságot számlál, de az legalább annyiban történelmi jelentőségű, hogy első válogatott találkozónk volt. Az udvarhelyi Golimpiákosz egyik legnagyobb góllövője. Érdekes, hogy a válogatottban nem szerepeltek együtt.

A Fülöp, Jakab és Kis fívérek érintésével el is fogytak a vér szerinti rokonok a székely válogatott kötelékében. Maradt ugyanakkor kilenc névrokon még a válogatott eddigi 75 játékosa között.

Bálintok, Gazdák és Péterek egy képen Dunaszerdahelyen – Fotó: RF

A Bálintok (Dávid, Rajmond és Róbert) talán még egy sört sem ittak meg együtt ebben a felállásban, ahogy Rózsa Árpád válogatott játékosunk viccesen megjegyezte. Mindannyian Udvarhelyszékiek, Székelyudvarhely vagy környéke szülöttei. Rajmi (álló sor balról a második) a legmagasabban jegyzett közülük, a Székelyudvarhelyi FC alappillére, ötszörös válogatott, gólt szerzett a ’19-es arcahi Eb-n. Dávid (guggol, jobbról a negyedik) és Róbert együtt (áll, jobbról a második) összesen három válogatottságot számlál, igaz Dávid kerettag volt a debreceni Eb-n. Egyébként a Bálintok együtt debütáltak a válogatottban, Felvidék ellen.

Megszegve az ábécé sorrendet folytassuk a sort Gazda Botonddal és Gazda Józseffel. Érdekes módon ők is a fentebb említett, Dunaszerdahelyen játszott, Felvidék elleni meccsen szerepeltek először a válogatottban. Ahogy Bálint Robi „Lorenzo” számára, úgy Gazda Boti (kapus, fekete szerelésben) számára is ez volt az egyetlen válogatott mérkőzés, Józsika (guggol, balról a második) viszont meg sem állt 17 válogatottságig. Öt CONIFA tornán is szerepelt székely színekben, sőt játékos-edzőként vezette csapatunkat Arcahban (Euro ’19). Ugyancsak a Felvidék elleni mérkőzésen két Péter családnevű játékos is szóhoz jutott. Péter Levente (alsó sor, balról a negyedik) máig egyetlenegyszer az említett mérkőzésen öltötte magára a székely mezt, Péter Mózest (guggol, jobbról a második) viszont aligha kell bemutatni futballberkekben, hiszen az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb székelyudvarhelyi játékosát tisztelhetjük személyében. Ugyanakkor a székely válogatottban is letette a névjegyét, tizenháromszoros válogatott.

Szilárd (alsó sor balról az első), Dénkó (felső sor, jobbról a negyedik) – Fotó: RF

Csíki Dénes és Csíki Szilárd Székelyföld két különböző vidékéről származik. Dénkó a nagygalambfalvi labdarúgás kiemelkedő alakja, megfordult a Székelyudvarhely NB3-as keretében de futsalban is kipróbálta magát, nem mellékesen 17-szeres válogatott és háromszor volt csapatkapitány is, CONIFA Eb bronzérmes és vb negyedik. Csíki Szilárd nyárádszeredai születésű és karrierje érdemi részét szülővárosa csapatában töltötte, ha nem tévedek mai napig is ott szerepel. Történetünk első három mérkőzésen szerepelt együtt a két Csíki a válogatottban, mindhárom 2014-re esett: a DVSC, Kárpátalja/Beregszász illetve Raetia ellen.

Dénes Botond és Dénes Norbert számára nem adatott meg, hogy együtt szerepeljenek a válogatottban. Boti az abháziai CONIFA vb-n (2016) volt kerettag és szerepelt is két mérkőzésen. Norbi Raetia ellen debütált, majd helyet kapott a ’15-ös Eb-re utazó keretben és két találkozón kapott szerepet.  Érdekesség, hogy az említett tornákon mindkét Dénes 15-ös mezben szerepelt.

Boti Abháziában – Fotó: RF
Norbi a Raetia elleni bemelegítés során – Fotó: Szigyártó Szabolcs

Kovács Botond és Kovács Ákos két különböző generáció képviselői, míg előbbi első tornáján vett részt Arcahban és újonc volt az Eb-re utazó keretben, addig Bembi számára nem volt idegen a válogatott és a nemzetközi tornák hangulata, hiszen ott volt már Debrecenben és Abháziában is, három év után került újra a csapatba. Boti mind az öt tavalyi Eb-n játszott meccsünkön pályára lépett és a későbbi győztes ellen be is talált a 2-2-re végződő meccsen. Kovács Bembi pedig vb után (’16) Eb-n (’19) is szerzett gólt a válogatottban.

Boti – Fotó: RF
Bembi – Fotó: RF
Atti és Norbi – Fotó: RF

Ami Lázár Attilát és Lázár Norbertet illeti, minden bizonnyal a legjobb barátok a névrokonok között. Barótiak mindketten, nincs vérszerinti rokonság közöttük, de gyerekkori barátok, évek óta együtt fociznak és alakítják a baróti futball sorsát játlékosként és edzőként egyaránt. Újoncok voltak az Arcahba készülő Eb keretben, Norbi az összes meccsünket végigjátszotta elejétől a végéig, Atti pedig három találkozón kapott lehetőséget.

Szőcs László és Szőcs Lóránd a nagypályás székely válogatott mellett futsalban is csapattársak voltak több éven át Székelyudvarhelyen és Románia válogatottjában. Lóri vagy Cucu, ahogy barátai szólítják, marosvásárhelyi születésű és eredendően ő is „igazi” focival kezdte, ahogy a székelyudvarhelyi Lacika is. A már említett Jakab Zoltán „Jakszi” faragott belőlük teremfocistát. Külön fejezet illene teremfocis karrierjük taglalásához… Mindketten CONIFA Eb bronzérmesnek és vb negyediknek vallhatják magukat. Cucu, válogatottsági csúcstartó 19 találkozóval, míg Lacika a második legeredményesebb válogatott góllövőnk.

Lacika – Fotó: RF
Cucu – Fotó: RF

Zárjuk a sort Tankó Előddel és Tankó Zsolttal. Mindketten három válogatottsággal rendelkeznek, Előd a ’19-es arcahi Eb-n volt kerettag, míg Zsolt helyet kapott a londoni vb-n, ahol gólt is szerzett Nyugat-Örményország ellen. Előd az FK Csíkszeredánál nevelkedett, majd húzott le három évet a III. ligában, azóta már a Székelyudvarhelyi FC csapatkapitánya és meghatározó alakja. Zsolt a Sepsi OSK neveltje, de évek óta a Kézdivásárhelyi SE alapembere.

Előd akcióban – Fotó: Gevorg Ghazaryan
Zsolti eddigi első válogatottbeli gólja előtt – Fotó: Pál Árpád

Ki lesz vajon a következő testvérpár a székely válogatottban? Felkészülnek a Sepsi OSK kötelékébe tartozó, kézdivásárhelyi születésű Baláska ikrek? Majd kiderül.