A magyarság szerepe Brassó város kulturális, történelmi és szociális szempontjából teljességgel megkérdőjelezhetetlen. Aki ezt tagadja vagy nem kellő tisztelettel adózik a magyarság szerepe előtt az nem is igazi brassói. Ezzel ki is merítem a politizálást és rátérek egy olyan szegmensre, ami a jelen cikk elsődleges célja: a futball.
Brassó földrajzi elhelyezkedése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kezdetektől napjainkig rengeteg magyar játékos ölthesse magára a klub kék majd sárga-fekete mezét. Ismerve a magyar, román és szász együtthatást, ami nagyban meghatározta a csapategységet is, a „zászlós” mivolttal és a közös lokálpatriotizmussal karöltve sikerült a nemzetiségi kérdések fölé kerekedni. Ma már előfordulnak túlkapások de ezeket a „díszpéldányokat” nem szabad komolyan venni. A számottevő magyar játékos közül, akik számára megadatott, hogy a Silviu Ploeşteanu stadion gyepére léphettek, sokan klublegendává váltak az odaadásuk, mutatott játékuk valamint szenvedélyességük miatt. Ki kell emelnem, hogy az alábbiakban a legnagyobb hatással bíró magyar nemzetiségű játékosok között szemezgetek a teljesség igénye nélkül. A válogatás Răzvan Ionuț Dobrică és szerény személyem munkásságát dicséri. Lelkünk rajta. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy jelezzem az olvasóknak, hogy a cikk eredetileg Dobrică megvalósítása, az eredeti cikkek első körben románul jelentek meg. Néhol saját ismeretekkel egészítettem ki a jellemzéseket. Köszönöm, hogy kellő tisztelettel adózik a magyar játékosok előtt!
Dávid Zoltán (1932 augusztus 5, Fogaras – 2010 augusztus 18, Galac)
Szülővárosának csapatában, a Nitramoniában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Rövid idő után a Dinamo kötelékébe került, előbb a bukaresti belügy csapatát erősítette majd csatlakozott a brassói kistesvérhez. Nem telt bele sok idő mire felkeltette Ploeşteanu mester érdeklődését, így amikor 1956-ban sikeresen feljutottunk az első osztályba, Dávid már alappillére volt a Cenk alattiak csapatának. Hét év alatt, amíg a Brassó szolgálatában állt 104 mérkőzésen 38 (36?) gólt szerzett. Legkülönlegesebb vagy legemlékezetesebb gólját/góljait 1957 augusztus 18-án szerezte, amikor is sikeresen bevette a fővárosi Progresul (később FC Național majd ismét Progresul) csapatának kapuját így történelmi tettet hajtva végre ugyanis ez volt a Steagul első gólja az A Divizióban. A 80. percben szerzett második góljának köszönhetően – így lett 3-1 ide – pedig ő lett az első duplázó is egyben. 1958-ban húzóembere volt a kupában elödöntőig jutó csapatnak, a bajnokságban pedig 12 gólt termelt. 1960-ban köszönhetően a remek bajnoki szereplésnek a Zászlósok második helyen végeztek, majd a következő évben Dávid góljainak is köszönhetően megnyerték az első ízben kiírt Balkán-kupát. A brassói évek után Galacra került, ahol előbb játékosként majd edzőként illetve tehetség-gondozóként tevékenykedett. Munkássága elismerése fejében a galaci futball-klub róla nevezte el az utánpótlásközpontját 2011 február 4-én.
Mészáros Sándor (1933 május 26, Marosvásárhely – 2016 augusztus 4, Marosvásárhely)
Több vásárhelyi klubban megfordult míg 1959-ben megérkezett a Brassóhoz. ’65-ig riogatta nálunk a védőket. A szezon végezetével sikeresen kvalifikáltuk magunkat a Vásárvárosok Európa-kupájába (ez a sorozat mára már az Európa Ligába olvadt), de 32 évesen Mészáros úgy látta jónak, ha átadja bérelt helyét az ötösfogatban (csak az ifjabbak kedvéért: akkoriban még öt csatárral rohamoztak a csapatok) a fiatalabbaknak. Történelmi szempontból érdemes megjegyezni, hogy Mészáros lőtte klubunk első európai gólját a Lokomotiv Plovdiv ellen 1-3-ra elvesztett meccsen. A két román válogatott szereplésére is szintúgy büszke lehet. Visszavonulása után is maradt a klub kötelékében. Sokáig az utánpótlás csapatok élén tevékenykedett, 1971-ben pedig Nicolae Proca segédedzője lett. Megkapta a vezetőedzői lehetőséget is (a 1974/75-ös szezon derekán), épp Procát követte a 22. fordulóban, de sajnos az ő vezetésével sem tudtuk kiharcolni a bentmaradást. Mindent összevetve 15 éven keresztül állt a klub alkalmazásában, játékosként 97 mérkőzésen 25 gólt szerzett.
Mészáros Sándor és a fejesek gyakorlása
Nagyapámnak, Szabó Sándornak, volt szerencséje több korabeli játékos pályafutását végigkövetnie. A kapu mögött állva láthatta és lencsevégre kaphatta, amint Adamache bravúrral hárít, amint Pescaru elegánsan szerel vagy Györffy villámgyorsan robog a balszélen. Sok érdekes esetnek és történetnek volt szem- és fültanúja, akár meccsen élesben, akár edzésen. Mészáros Sándorról lévén szó álljon itt egy beszámoló egyenesen Nagyapámtól: „már meg nem mondom a pontos dátumot de tisztán emlékszem, hogy Mészáros a fejelést gyakorolta a háttérben pedig Ploeşteanu mester igyekezett alkalmazandó tanácsokkal ellátni, az amúgy remekül fejelő Sanyit. Olyan szenzációs csukafejeseket nagyon kevés játékostól láttam, manapság meg egészen elenyésző az ilyen gólok száma, de ebben Mészáros nagyon nagy mester volt. Na, de visszatérve az edzésre. Köztudott, hogy az edző (Ploeşteanu a szerk. megj.) egy darabig türelmes majd egy idő után robbanékony természetű volt. Ezt Mészáros is megtapasztalta, ugyanis a sokadik nem megfelelően végzett gyakorlat után nyomdafestéket nem tűrő kifejezés hagyta el a mester száját: „Mészi az anyád p…áját, figyeljél már oda!” felkiáltással igyekezett feltüzelni a nem kellően koncentráló Mészárost, így magyarul. Ilyen világot éltünk, akkoriban a város szinte minden polgára beszélte a román, magyar s német nyelvet, bezzeg manapság…”
Szeredai László (1933 decenber 22, Brassó) A fenti képen az alsó sorban, balról a negyedik. Igazi hazai legenda, aki máig a leghatékonyabb Zászlós játékos a romániai nagyválogatottban, a négy mérkőzésen szerzett három góljának köszönhetően. A válogatott-Zászlós vonalon maradva Szeredai máig az egyetlne duplázó, történt mindez a törökök ellen 1961 október 8-án a 4-0 nullára megnyert mérkőzésen, ahol a 13. és a 48. percekben villant. Útja Brassó legnagyobb múltú csapatáig ugyanakkor meglehetősen hosszúra sikeredett. Az ifjúsági időszak valamint két Tractorul-ban lehúzott év után a fővárosi Rapid csapatához került. Három évet (1955-1958) töltött a bukaresti csapatnál, majd visszatért a traktorgyári csapathoz az 1958/59-es szezon második felére. Innen tette át a székhelyét a Zászlósokhoz (1959/60-as szezon tavasza). 11 mérkősésen szerzett 7 góljával segítette a csapatot a második helyig. Nem egészen öt éve alatt 103 mérkőzésen 36 gólt szerzett ez a derék támadó középpályás. Európában az első játékosunk, aki idegenben gólt szerzett (a Lokomotiv Plovdiv ellen szépített a Bulgáriában 2-1-re elveszített meccsen). A Balkán-kupa ’62-es kiírásában négy mérkőzésen három góllal kedveskedett a drukkereknek, köztük egy duplával az Olympiacos ellen.
Szigeti János (1934 június 11, Galac)
Akárcsak Dávis, Szigeti is alapembere volt az ’50 évek végi,’60-as évek eleji úgynevezett brassói aranycsapatnak. 1957-ben érkezett a Steagu’-hoz így oroszlánrészt vállalt az A ligás debutálásban valamint Balkán-kupa győzelemben is. Ne feledjük, ez volt az első nemzetközi trófeája egy romániai csapatnak. Az 1963/64-es valamint 1965/66-os szezonban öt európai kupameccs (ma Európa Liga) adatott meg neki. Tíz évet húzott le a Brassó színeiben, közel 200 mérkőzésen lépett pályára.
Nagy Jenő János (1938)
Azon a képen, amelyen Mészáros és Szeredai is szerepel, Nagy a felső sorban balról az első. Azon a korabeli fotón, amúgy még Jenei, Hajdú, Szigeti és Selymesi is látható. Visszatérve Nagyhoz: 1960-ban érkezett a csapathoz, épp időben, hogy beépülhessen a Balkán-kupa győztes alakulatba. Az 1967-es kiesésünkig volt a klub megállíthatatlan balbekkje, ezt követően visszavonult. Pontos mérkőzés statisztikával sajnos Nagy esetében sem tudunk szolgálni. Mindenkit megnyugtathatok a kutatások javában folynak. Részeredményekkel természetesen rendelkezünk: bajnokság – 139, kupa – ?, európai kupák (Vásárvárosok Európa Kupája/Balkán-kupa) – 16. Góljait tekintve valamivel könnyebb volt a dolgunk, szélső védőként eleve nem a góllövés volt a legfontosabb feladata, nyolc éve alatt hat gólt tett be a közösbe.
Jenei Gyula (1939 december 23, Aranyosgyéres)
személyében minden idők második legtöbb brassói mérkőzésén pályára lépő játékosát tisztelhetjük. Ugyanakkor 1980-ig csúcstartó is volt, majd egy bizonyos Nicolae Pescaru megelőzte. 1962-1975 között tizenkét szezont húzott le a Zászlósok védelmi tengelyében. Minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, erre az időszakra meg volt oldva a sepregető pozíció. Ezt támasztja alá a következő adat is: a ’71-’75-ös időszakban Brassó büszkélkedhetett a legjobb A-ligás védelemmel, 188 mérkőzésen csak 128 gólt kapva. Pontosítva: öt év alatt 60 mérkőzésen maradt érintetlen a brassói háló. 303 mérkőzésen viselte csapatunk szerelését, nyolcszor az európai kupák légkörébe is beleszagolhatott.
Györffy Csaba (1943 július 9, Székelykeresztúr – 2018 október 18, Brassó)
1966-ban érkezett a Brassó csapatához s tíz éven keresztül nem is engedte át más játékosnak a balszélsők klasszikus mezét, a 11-est. Az elsőosztályban lejátszott 226 mérkőzésen szerzett 36 gólja mellett két igazán említésre méltó történet miatt is marad örökre emlékezetes alakja a Zászlósok csapatának. Először is, neki köszönhető a csapat sárga-fekete szerelése. Történt ugyanis, hogy 1967-ben Györffy Buci és pajtásai éppen egy dél-amerikai turnén vettek részt a románia olimpiai csapattal. A Peñarol Montevideo elleni felkészülési mérkőzés után volt szerencséje megkapni az ellenfél csapatkapitányának, Alberto Spencernek a mezét. Visszatérve Brassóba, a játékosoknak megtetszett a madárlátta mez és közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy az addigi kék szerelést sárga-fekete hosszanti csíkosra cserélik. Kétségtelenül klubtörténeti pillanat volt ez. Hasonló eset volt a most következő esemény is, amely Györffy lojalitását és legendás klubhűségét támasztja alá. Sorozatos remek szereplése több fővárosi klub érdeklődését is felkeltette, így a katonacsapatét (Steaua) is. Mialatt katonai szolgálatát teljesítette, fényes nappal próbálták elrabolni, de sikeresen megszökött, nem kis felzúdulást okozva, hiszen akkoriban nem volt mindennapi ilyen szinten dacolni a rendszerrel. Ezzel örökre belopta magát a brassóiak szívébe, azóta már Brassó díszpolgárává is megválasztották. Nem mellékesen neve mai napig felcsendül a klub indulójában. Minden kétséget kizáróan a legkedveltebb és legelismertebb magyar játékosunk. ’77-es visszavonulása után a klub utánpótlásában vállalt szerepet. Edzői munkásságának megkoronázásaképpen az ő vezetésével lett országos bajnok a brassó ifjúsági csapata. Párszor a nagycsapat élén is megfordult de csak ideiglenesen kapott megbízást. Idejekorán, de súlyos betegség következtében tavaly októberben hunyt el.
