Folytatjuk sorozatunkat azon játékosokkal, akik magyarként alkottak nagyot és maradandót Brassó városának legnagyobb hatású klubjában. Az első részt itt találjátok.
Gergely Sándor (1951 szeptember 16, Székelykeresztúr – 2018 március 25, Nagyvárad)
Hat év (1969-1975) is elég volt neki, hogy helyet szorítson a klubtörténetben. Mutatói minden sorozatot figyelembe véve: 154 mérkőzés, 38 gól. Az 1974/75-ös szezonban nagyon elkapta a fonalat, nem rajta múlott, hogy a csapat sajnos így is kiesett a legjobbak közül. Ekkor 34 meccsen 14-szer köszönthették a csapattársak, a 16. fordulóban például mesternégyest vágott a Râmnicu Vâlcea-i Chimia ellen. A kiesés okozta változások miatt elhagyta a csapatot. Ekkortájt jutott fel az élvonalba a Szatmárnémeti, és többek között Gergely leigazolásával próbáltak erősíteni. A két klub meg is egyezett egymással, Góbé felült a Bukarest–Szatmár gyorsvonatra, ahol később arra ébredt, hogy megérkezett a végállomásra. Gyorsan le is szállt – Nagyváradon – a vonatról, és jelentkezett a csapatnál. Később derült csak ki, hogy miről is van szó, de akkor már nem engedték el. A „kis” tévedésnek köszönhetően Nagyváradon ragadt, hat évig volt meghatározó alakja a Bihar FC-nek, pályafutása végén pedig edzői karrierbe kezdett. A 2000-es évekre egészségi állapota nagyon megromlott, többek között amputálni kellett a jobb lábát vérkeringési problémák miatt, 2018 márciusában hunyt el.
Nagy János (1954 november 8, Kékesújfalu)
A klubhűség mintapéldánya. Húsz éves korára már közel 40 elsőosztályú fellépéssel rendelkezett. 18 évesen az 1972/73-as szezonban debütált és visszavonulásáig – 1984/85-ös szezon – szolgálta a klubot. 26 évesen csapatkapitányként vezette harcba a társait a bukaresti Steaua ellen a Ghencea stadionban, ahol egy emlékezetes 2-2-őt játszottunk. Egyébként 1981-től kezdődően folyamatosan ő számított kapitánynak sok éven keresztül viselve a karszalagot. Az ország egyik legmegbízhatóbb középső védője volt, játékintelligenciáját tekintve is kimagaslott az országos átlagból. Ugyanakkkor a tény, hogy sosem hagyta el szeretett szülővárosát, megfosztotta őt a válogatottságtól. 286 mérkőzésen szerepelt az A-ligában, pár szezont a B-ben is lehúzott, a kupameccseket nem is említve. Több első ligás csapat élén is megfordult, mint segédezdő általában jó barátjával a Brassóból induló, de karriert a Steauánál befutó Marius Lăcătuş-sal karöltve. Az utóbbi években a 3. ligás Szászhermány csapatánál menedzseri pozíciót tölt be.
Andrási Sándor (1965 május 13, Brassó)
Személyében egy tősgyökeres brassói játékost tisztelhetünk. Saját elmondása szerint elsőzör hat évesen látogatott ki a bertalani stadionba. A ’80-as évek végén került fel a FCM felnőttcsapatába, amely közel tíz év után újra a romániai kupa elődöntőjéig menetelt. Az 1989/90-es szezonban nagyon kevésen múlott (2-3-as vereség hazai pályán a Petrolul ellen…), hogy a csapat nem kvalifikálta magát az európai kupákba. 1991-ben a főváros felé vette az irányt 2-2 évet játszott a katonacsapat színeiben, majd a Rapidnál is. Ezt követően légiósnak állt és igent mondott a Vác hívására. 2000-ben tért haza, ez idő tájt az európai szereplés újfent közel került. Ugyan volt szerencséje a fentebb említett bukaresti csapatok színeiben pályára lépni az európai porondon, most ugyanakkor a Brassóval tűnt karnyújtásnyira a cél. A FCM Bacău ellen az idősebb Andrási testvér két gólt vállalt magára, egyiket a középpályáról (!) jelezve, hogy a technikai tudása mit sem kopott meg- „Andrásival a csapatban a Brassó mérkőzésein kizárt a bunda” – közölte a legendás meccs után, így téve tanúbizonyságot klubhűsége, tisztelete és becsülete felől. A „döntéshozók” megmagyarázhatatlan indoklása következtében sajnos nem adatott meg a lehetősége, hogy végül szeretett klubja színeiben is pályára lépjen az UEFA-kupában az Inter Milano ellen. Ugyanakkor a Mika Ashtarak elleni találkozókon szerepet kapott. A következő szezon végén visszavonult, ezúttal a bentmaradáshoz segítve a klubot. 2001 május 25-én a Temesvár elleni hazai bajnokin intett búcsút a profi futballkarrierjének. Teltház búcsúztatta. Joggal, teszem hozzá rögtön. Évek óta Marosvásárhelyen él és a város futballjának (újra) felivirágoztatásán munkálkodik.
Andrási Gyula – Andrási II néven is szerepelt – (1968 november 25, Brassó)
Bátyja példáját követve lett ő maga is futballista, igaz ő a védelemben vált fontos szereplővé. Nem játszott külföldön de a Zászlós évek után a Forex Brassó csapatában is megfordult. 203 mérkőzésen jutott szóhoz a romániai labdarúgás legmagasabb osztályában. A B-ligás valamint kupameccseket is számolva az összesített számláló közel 250-nél áll meg. Sajnálatos módon kétszer is megízlelte a kiesés keserű ízét de mindannyiszor sikerült visszatérnie az elitbe. Amolyan jól megérdemelt jutalomként a sok évi hűséges magatartásért megadatott a számára, hogy szerepelhetett az UEFA kupa 2001/02-es kiírásának első selejtező fordulójában. Az örmény Mika Ashtarak elleni mindkét meccsen (5-1, 0-2) pályára lépett. Nem részesült olyan mértékű búcsúztatásban, mint bátyja Sándor, de a 12 szezon valamint közel 250 meccs többet mond minden szónál.
Ilyés Róbert (1974 február 4, Csíkszereda)
Sokadik székelyföldi játékosa a Brassó csapatának, aki röpke négy szezon alatt (2007/08-2010/11) óriási ikonná vált a drukkerek körében. Ezt támasztja alá, megannyi szurkolói dicséret, az érkezésétől távozásáig viselt csapatkapitányi karszalag valamint az a tény is, hogy bekerült a szurkolók által megszavazott minden idők legjobb brassói tizenegyébe is. Az igazság az, hogy Ilyés olyan profi szemlélettel és odaadással hozta minden egyes meccsen tudása legjavát, hogy azt még az ellenfél drukkerei is elismerték. A romániai első osztályban megfordult többek között a Foresta Fălticeni, Astra Ploieşti valamint a bukaresti Rapid színeiben is. Utóbbi csapatnál érett igazi elismert sztárrá (bajnokságot, és két kupát is nyert). Egy rövid azerbajdzsáni kitérő után elfogadta a Brassó ajánlatát. Létfontosságú volt a szerepe a B Liga megnyerésében és így a feljutás kiharcolásában, de szerzett utolsó perces egyenlítő gólt a Steaua ellen vagy éppen győztest a Galac ellen. Elképesztő hatékonysággal váltotta gólra a büntetőket. Innen kellett volna, ideális esetben, visszavonulnia de a sors (vagy mint oly sokszor a drágalátos vezetőség) közbeszólt és végül a marosvásárhelyieknek adatott meg az a megtiszteltetés, hogy ez a karizmatikus irányító középpályás náluk fejezze be a fölöttébb sikeres és gólokban gazdag karrierjét. A profi évek után hazatért Csíkszeredába, hat szezont húzott le, de ma már az U19-es korosztály edzője. Szerencsére a Gyergyói VSK nem engedte teljesen visszavonulni a játéktól, így manapság játékos-edzőként segíti a gyergyói labdarúgást is. Nem mellékesen a székely válogatott edzőjének is mondhatja magát.
Ilyés Róbert mutatói szezononként és összesítve:
Robi híresen pontos büntetővégrehajtó volt, íme a 11-es góljai számszerűsítve a bajnokságban és a kupában:
Hadnagy Attila (1980 szeptember 8, Sepsiszentgyörgy)
Az ő megszerzése kulcsfontosságú volt a 2007-2008-as szezon elején, erről a legjobban a 31 meccsen szerzett 24 gólja tanúskodik. Mindez úgy, hogy a Petrolul csapatától viharos körülmények között távozott, egyedül volt kénytelen edzeni és formában tartani magát, de bízott benne az ifjabbik Lucescu mester és ezt Attila busásan meg is hálálta. Csodálatos párost alkotott az akkor hatalmas tehetségnek kikiáltott Sburleaval, együtt tarthatatlan volt a brassói támadósor. Sajnos nem tudta megismételni ezt a góltermést a feljutást követően, de öt éven keresztül igenis meghatározó és nagyon hasznos játékosa volt a sárga-fekete alakulatnak, ha a gólokat nem is lődözte számolatlanul, mint előtte de rendre gólpasszokkal tűnt ki és a csapatjátékból is kivette a részét. Egymás követő két szezonban is az elődöntőig jutott a kupában. Hajtós stílusa miatt nagyon kedvelték a drukkerek, de a 2012-2013-as szezon tavaszi szezonját már Botoşaniban kezdte, ahol ismét B ligát nyert, majd az élvonalban is letette a névjegyét. Azóta már hazatért Sepsiszentgyörgyre, ahol csodával határos módon első szezonjában rögtön az első ligába vezette szülővárosa csapatát 31/28-as mutatóval (!) és bár manapság nem jut annyi szerephez, amennyit ő és a drukkerek elvárnának, azért továbbra is él a lehetőséggel, ha beállítják.
Atti brassói mutatói szezononként és összesen:
További említésre méltó magyar nemzetiségű játékosok: Hajdú Károly, Stere Adamache cseréje a ’60-as/’70-es években; a ’80-as évek kapus-párosa, akik mondhatni váltogatták egymást a gólvonalon a sepsiszentgyörgyi Polgár László valamint Sánta András. Sánta mind a mai napig (1992-től!) a felnőtt csapat kapusedzője.
Több brassói klubnál is megforduló Bálint „Gyuszi” László; a két világbajnokságot (’94 és ’98) és egy Európa-bajnokságot (’96) megjárt, 46-szoros válogatott balhátvéd Selymes Tibor valamint nagybátyja Selymesi Miklós szintén a ’60-as évek alapembere.
Érdemes továbbá felsorolni pár olyan játékost is, aki bár vitathatatlanul magyar múlttal rendelkezik de már nem beszélik a nyelvet: Gabriel Kajcsa, Petru Cadar, Marcel Şandor, Cristian Oros.
Ezúton is köszönöm Răzvan drukkertársamnak, hogy kellő tisztelettel adózik szeretett klubunk magyar játékosai előtt!
