Folytatjuk válogatottsági csúcstartók sorozatunkat az afrikai és ázsiai rekorderekkel. Első rész – Európa itt. Az egyiptomi Ahmed Hassan 184 meccset számláló világcsúcsa még nem forog veszélyben, pedig kihívó van bőven, rögtön a nyomában halad az ománi Ahmed Mubarak Kano és a kuwaiti gólgép Bader Al-Mutawa is. Na lássuk egy kicsit tüzetesebben a fekete kontinens meccshalmozóit.
Egyiptomnak jelenleg 14 (mínusz három a FIFA szerint) száz vagy több válogatottsággal bíró játékosa van, de közülük is kirí Ahmed Hassan, aki Mo Salah előtt az egyik legnagyobb európai karriert befutó egyiptomi játékos volt, játszott többek között a Beşiktaşban és az Anderlechtben. Négyszeres Afrikai Nemzetek Kupája győztes (’98 és a tripla ’06, ’08, ‘10). A világbajnoki szereplés elmaradt, de azért 18 éves válogatott karrierje alatt csak összeszedett 184 meccset.
Ternészetesen Afrika esetében is van pár kérdéses meccs és ebből fakadóan eltérő számadat a szövetségek és a FIFA között: túl sok cserés zártkapus meccs, olimpiai selejtezők vagy éppen sok esetben Zanzibár elleni meccsek, Zanzibár ugyanis nem FIFA tagállam. Jelölve láthatjátok ezeket a meccseket.
A legnagyobb fókuszt amúgy is az afrikai nagyhatalmakra szánom. Folytassuk is a sort Kamerunnal: Rigobert Song (137), amellett, hogy hazája válogatottsági csúcstartója két negatív rekordot is tart, a VB-k történetének legfiatalabb kiállított játékosa, 17 volt, amikor a ’94-es VB-n piros lapot kapott. Zinédine Zidane-nal karöltve amúgy két-két VB-n kapott piros lap rondítja még a képet.
Elefántcsontpart is hagyományosan a top afrikai csapatok közé tartozik, de világszínvonalon a Didier Drogba, Kalou- és Touré-tesók, Arthur Boka, Gervinho generáció tette őket híressé. A felsoroltak mind az országos válogatottsági élbolyban vannak, de a rekorder az egykori Spurs-os Didier Zokora (123). ’15-ben, amikor az Elefántok (másodszor) megnyerték az ANK-át már nem volt a keretben, de Zokora így is kétszeres döntős és szerepelt három VB-n is.
Ghána esetében a nemzet gólvágója a válogatottsági csúcstartó is egyben, igazi már évek óta nem régi fényében tündököl, Asamoah Gyanról (108) van szó. Aktívan kivette részét Ghána eddigi három VB szerepléséből, az ezeken szerzett hat góljával, mondanom sem kell, nemzeti rekorder.
Ha Dél-Afrikai játékost kell megnevezni, sokan Benni McCarthy, Steven Pienaar vagy Siphiwe Tshabalala dallamos nevét hamarabb említik, mint Aaron Mokoenáét. Igenám, de Mokoena a Bafana Bafana válogatottsági csúcstartója a maga 107 mérkőzésével, aki többek között a hazai rendezésű VB-n is csapatkapitány volt.
Számomra az “igazi” afrikai focit a fekete-afrikai országok képviselik és Nigéria a kontinentális kedvencem. Közülük is Jay-Jay Okocha, de az ő 73 válogatottsága nagyon elmarad a csúcstartók – Vincent Enyeama és Joseph Yobo – 101-es rekordjától. Nemzeti színekeben 2002-2014 között kilenc tornán (3 VB, 6 ANK) vettek együtt részt.
Ne feledkezzünk meg továbbá az Észak-afrikai régió (Maghreb-zóna) neves képviselőiről – a marokkói Noureddine Naybet (115) és a tunéziai Radhi Jaïdi (105) csúcstartókról – sem. Két-két VB-n szerepeltek és a 2004-es Afrikai Nemzetek Kupáján épp Tunézia-Marokkó döntőt rendeztek, soraikban a fentebb említett játékosokkal, hazai pályán Tunézia győzedelmeskedett, így ezt a különcsatát Jaïdi nyerte.
Érintőlegesen ejtsünk pár szót az ázsiai kontinens rekordereiről is.
Az ománi Ahmed Kano (179), a legesélyesebb a válogatottsági (világ)csúcs megdöntésére. Neve még Ázsiában sem kimondottan vetekedik a legnagyobbakéval, de a nemzeti együttesben lejátszott meccsek tekintetében tiszteletet parancsol. Az utóbbi években kevésbé ismert közel-keleti klubokban szerepel(t), mint: Al-Oruba, Mesaimeer vagy jelenleg épp az Al-Markhiya. Külön érdekesség, hogy teljes karrierje során ragaszkodott a 12-es mezhez. 35 évesen öt meccsre van a világrekordtól.
Szintén 35 éves a kuwaiti válogatott második legeredményesebb gólvágója: Bader Al-Mutawa és 178 válogatottságával ő is jó eséllyel pályázik még a világcsúcsra. Jelen helyzetben kivácsian várjuk, hogy mikor lesz módja még szerepelni a nemzeti együtttesben.
Az ázsiai kontinensről csak a VB-ről is jó ismert, legjobb, válogatottakról szeretnék szót ejteni. Szaúd-Arábia (és USA) rendelkezik a világon a legtöbb száz vagy annál több válogatottsággal bíró játékossal: 17-tel. A csúcstartó a négy VB-t is megjárt kapus Mohamed Al-Deayea, aki a VB-k történetének legtöbb gólját kapta: 10 meccsen 25-öt.
Japán, Irán és Dél-Korea kapcsán azért ismertebb nevekkel találkozunk. Yasuhito Endo még nem volt kerettag a hazai rendezésű VB-n, de az azt követő három seregszemlén igen, nem mellékesen négy Ázsia-kupán is szerepelt és kétszeres győztesnek mondhatja magát. Negyven évesen is aktív, a Gamba Osaka csapatában közel 600 meccsen szerepelt, sőt a válogatottban is 152-szer.
Irán esetében talán a futballtörténelmük két legnagyobbika van a trónon: a rövid ideig a Bayern München-ben is szereplő gólrekorder Ali Daei valamint az Osasunaban egészen türhető karriert befutó Javad Nekounam. Esetükben is van némi eltérés a labdarúgó-szövetség és a FIFA adatokban, de legrosszabb esetben is 149 találkozójuk van.
Dél-Korea ’86 óta állandó résztvevője a VB mezőnyének és az egyik legerősebb kontinentális válogatottnak minősül. Cha Bum-kun (Frankfurt, Leverkusen) és Park Ji-sung (PSV, Manchester United) valamint Son Heung-min (Hamburg, Leverkusen, Tottenham) fémjelezte korosztályok közötti időszak egyik legjobb játékosa a legendás Hong Myung-bo (136) a válogatottsági rekorder, négy VB-n, megannyi Ázsia-kupán és Konföderációs Kupán is viselte a válogatott mezét.
Zárjuk a sort egy földrajzilag nem ázsiai országgal. Ausztrália ugyanis szövetségét “váltott”, Oceániát cserélte Ázsiára a nagyobb erőpróba és így a folyamatos kihívás és fejlődés miatt. 2011-ben még kikaptak Japántól, de a hazai pályán rendezett 2015-ös tornát megnyerték. A válogatottsági csúcstartó, Mark Schwarzer már nem volt kerettag ’15-ben de legalább Oceániai Nemzetek Kupája diadallal büszkélkedhet. 109 meccset számláló rekordjától csak eggyel marad el a legnagyobb Aussie legenda Tim Cahill.
Hamarosan folytatódik a sorozat az amerikai kontinens válogatottsági csúcstartóival.
