Mezeket fel! – 2. rész

Kedvenc egyéniségek

Kellően sikeres volt a Rioting Football Facebook profilján futtatott „Mezek és könyvek” vagy a gyűjteménytől függően néha csak „Mez és könyv” sorozat. Gondoltam egy merészet és ezúttal minimális leírással teszem közzé személyes gyűjteményemet. A mezek és a könyvek további alakulását, természetesen, masszívan befolyásolja a pénztárcám, de szépen lassan alakul és bővül a kollekció. A sorozat első részében három kedvenc válogatottamé volt a főszerep: Anglia, Brazília és Mexikó. Tervben van egy Manchester United érdekeltségű rész is, most pedig következzen az Egyéniségek munkacímre keresztelt epizód. A rend kedvéért most is angol, brazil, mexikói sorrendben haladunk.

Paul „Gazza” Gascoigne – egyik első, igazi nagy kedvencem, a ’96-os Eb-n lettem rá figyelmes. Valójában csak karrierje végét csíptem el, de például a skótoknak lőtt gólja egy valóságos gyöngyszem és a későbbiekben egészen ügyesen utánaolvastam az életének és sorsának valamint a videómegosztón is több mágikus cselét, gólját megnéztem… Amikor fejembe vettem ezt a mezgyűjtősdit, akkor egyik első volt egy Gazza mez megszerzése. Nem volt az olyan egyszerű, első körben egy egykori elemista évfolyamtársam ’96-os angol mezét „vettem meg pár sörért” igaz azon sem szám, sem név nem volt. Aztán a Classic Football Shirts újragyártott darabjára csaptam le. Van még két Everton mez is, ahol Gazza 2000-2002 között alkotott. Nem vagyok Toffies drukker, de ha egyszer Gascoigne cucc, akkor igyekszem lecsapni. Az álom továbbá egy Glasgow Rangers mez, de lehet Lazio is.

                               

 

Említettem, hogy nagyon érdekelt ennek a vicces figurának az életútja és így elég sok könyvet beszereztem, ami úgy a megviselt gyerekkorát, mint karrierjének elejét, majd felemelkedését és a démonjaival való küzdelmeket is mélyrehatóan bemutatja és elemzi. Ajánlom az alábbiakat a sok tudatlannak, akik ismeretanyag hiányában alkotnak véleményt Gazzáról.

Márciusban illetve április elején újabb könyvekkel és egy mezzel – nem is akármilyennel – bővült a gyűjtemény. A mez az angol labdarúgó-szövetség és a Score Draw hivatalos retró sorozatának egy jeles példánya. Sajnos egy meccsviselt, ’90-es világbajnokságon Gazza által viselt mez ára megfizethetetlen. Egyébként a ’94-es vb-ig nem szerepelt név a mezeken. A ’90-ben még zöldfülű Gascoigne 19-es mezben játszott, aztán megkapta az ikonikus nyolcast.

                            

Május negyedikén “beesett” egy régóta vadászott Lazio mez is (Umbro hivatalos remake dressz, a ’91-’92-es idényből), amihez teljesen véletlenül volt két olvasmányom is:

                            

Steven Gerrard – korunk egyik legjobb középpályás mindenese, akit klubszimpátiától függetlenül lehetetlen nem kedvelni vagy nem eléggé értékelni. Nagyszerű rúgótechnika, hatalmas munkabírás, és megalkuvást nem ismerő habitus. Nagyon sajnálom, hogy Angliával semmi érdemlegeset nem tudott nyerni, de legalább a Liverpoollal (bajnoki cím kivételével) kárpótolta magát. Nem hagyhattam ki ezt a ’07-’09 hazai szerelést. Ebben az időszakban volt az utóbbi idők egyik legjobb angol válogatottja és az Umbro is rendre vagány mezekkel állt elő. Ez sem kivétel.

                         

Gyerekkori egyik nagy kedvence épp Gazza volt, ahogy sok egyéb angol játékosnak is. A magyarul kiadott könyvet a megjelenés évében (2016) szereztem be. Az angol nyelvűt pedig egy londoni metróállomáson vettem 2018-ban. Mindkettő komoly betekintést nyújt Stevie G karrierjébe és mindabba, amit neki a Pool és a Pool neki jelent(ett).

Ronaldo – annak tükrében, hogy Messi és CR7 mennyire túltett egy csomó egykori hatalmas focistán, egyre fontosabb kihangsúlyozni, hogy a sérülések milyen kegyetlenül elvettek két, két és fél évet az igazi Ronaldótól… Nagy adag „mi lett volna ha” van ebben a történetben, de még így is mekkora játékos volt. Óriási hatással volt megannyi focistára és több esetben 2-3 védő sem tudta tartani, minden körülmények között rendre megtalálta a legjobb megoldásokat: képes volt szemfüles gólokat lőni, szerzett látványos gólokat, lőtt jobbal, ballal, fejelni is jól tudott, a BL-en kívül mindent megnyert. A legnagyobbak között a helye, ez nem kérdés. Nagyon nagy kedvencem volt, így az egyik első Mezvásáron egyből megvettem ezt a mezt, amint megláttam. Érdekesség, hogy ez a modell volt a 2006-os vb-n a brazilok második számú meze, de egyszer sem viselték a torna alatt, rendre a klasszikus citromsárgára esett a választás.

                               

Ami a könyveket illeti, két magyar kiadványt tudok felmutatni: Dénes Tamás és Mácsik Viktor könyvét illetve a Világ legjobb futballistái sorozat egyik ékkövét. Tartalmaznak mindent, amit R9-ről tudni kell, illetve érdemes, előbbi inkább teljes karriert átölelő, igaz a kiadás éve után volt még pár nagyszerű éve; utóbbi inkább a klubkarriert mutatja be.

Ronaldinho – utólag belátható, hogy picit idejekorán engedett ki, de olyan pályafutással a háta mögött és olyan életfelfogással talán nem is annyira meglepő. Jött, látott, győzött és bulizott. Ha egy játékossal kéne leírni a focit, akkor én minden bizonnyal Dinhóval tenném meg ezt. Komolyan vette, amit komolyan kellett, de látszott rajta, hogy gyermeki öröm volt számára minden egyes pályán töltött perc, a labda mindig kihozta belőle a legjobbat. Csodálatos játékos volt. A ’19-es Teqball vb-n volt szerencsém lepacsizni vele, nagy élmény volt, sajnos azonban aláírást nem sikerült szerezni tőle. Szinte az összes citromsárga brazil mez ikonikus, de ez a 2002-es vb-n látott replika az egyik legkomolyabb és „kötelező” darab egy magamfajta drukker gyűjteményében. Ekkor Ronaldinho egy bizonyos Rivaldo miatt a 11-es mezt viselte, utána váltott a mágikus tízesre.

                               

Nagyszerű ötlet volt a Világ legjobb futballistái sorozat, és ebből, értelemszerűen, a karrierje csúcsán lévő Ronaldinho sem maradhatott ki. Érintve van a teljes R10 életút, de leginkább a klubkarrierre van kihegyezve.Jorge Campos – ikonikus játékos számomra és sokkal nagyobb annál, hogy csak a csilivili mezeire emlékezzünk. Kár, hogy nem játszott Európában, biztos, hogy itt is megmutatta volna különleges tudását. ’97-’99 között nagyszerűen dizájnolt meze volt a mexikói válogatottnak és sok évig komoly célom volt, hogy szerezzek egy ilyent. A ’94-es vb-n viselt klasszikus Campos mez replikája egy brazil mezgyűjtő haveromnak köszönhető, aki úgy ítélte meg, hogy akkora Campos drukker vagyok, hogy engem illet és nekem adományozta. A fehér mezt sokan a ’98-as váltómezének tartják, de azt eredetileg a ’97-es Copa Américán viselte a válogatott, eredeti de nem meccsviselt mez, amit szintén Anderson Fernandes Borges haveromnak kell nagyon megköszönnöm.

A sok életrajzi könyv és egyéb karriereket bemutató kiadvány után egy rendhagyó szakmai könyv következik, de szerencsére esik szó bőven Camposról és az ő kapusjátékra való hatásáról is. Amíg nem kerül a kezembe egy, akár spanyol nyelvű, életrajzi könyv, addig ez jelenti az olvasnivalót az előszeretettel viselt mezek mellett.

Hamarosan folytatódik a sorozat!