Átlépve 2020-ba rengeteg összeállítás, rangsor és egyébb “az elmúlt tíz év” kezdetű érdekesség lát(ott) napvilágot. Én viszont egy régi ötletemet osztom meg veletek. A kérdés nagyon egyszerű: hogyan nézne ki minden idők valaha volt legjobb tizenegye? Ez egy olyan kérdés, amely (szinte) mindenkit foglalkoztat, de sokan hamar elhessegetik a témát, mondva, hogy régebb kocka volt a labda vagy lehetetlen csak 11 játékost felsorolni. Szó, mi szó ez valóban egy nagy kihívás, amit könnyűszerrel befolyásol(hat) a szubjektivitás is.
A terv az, hogy egy valóságban is pályára küldhető 4-4-2-es hadrendű csapatba gyűjtsem minden idők legjobb tizenegyét. Néhol kicsit eltérek a szó legszorosabban értelmében vett, klasszikus taktikától, ezt majd láthatjátok, de a csapat így is megállná a helyét. Természetesen ha 3-5-2-es lenne a felállás vagy a napjainkban divatos 4-3-3, akkor változna az alant vázolt csapat. Nagyon is szubjektív a kérdés minden posztot tekintve, hiszen – indulva a kapusokkal – gondoljunk csak bele nagyapáink Grosics Gyulára és Lev Jashinra esküsznek, utóbbi az egyedüli aranylabdás kapuvédő, a német válogatott kedvelői lehet, hogy Sepp Maiert vagy Harald Schumachert is Andreas Köpke, Manuel Neuer vagy Oliver Kahn elé sorolják. A Manchester United drukkerei bajban vannak, ha például Peter Schmeichel vagy Edwin van der Sar közül kéne válasszanak. Nagyjából tisztában léve a futballtörténet kapusaival azt kell mondanom, hogy számomra Gianluigi Buffon az etalon, talán ehhez nem is kell sok mindent hozzáfűzni. Iker Casillas válogatott karrierje jóval gazdagabb, mint az olaszé, de mintha nem lenne annyira magabiztos, mint talján kollégája és azok a kijövetelek néhány beadásra… bár való igaz, rengeteg életmentő reflexe is volt.
Haladva a jobb oldali védőkkel én Cafura tenném a voksomat. Jól védekezett, a támadásokat is nagyszerűen támogatta, gólokat is lőtt, válogatott szinten mindent megnyert (igen, egymást követően három VB-döntőben szerepelt, amiből kettőt meg is nyert) és a legrangosabb klubtrófeákat is behúzta. Régebbi elődje Carlos Alberto vagy éppen az utódja Daniel Alves jött még számításba, de mondjuk Lilian Thuram neve is felmerülhet.
A védelem tengelyében bajban vagyok, eddig kapásból vágtam rá Buffon és Cafu nevét. Minden bizonnyal fontos, hogy láttuk-e játszani az illetőt vagy csak videóról ismerős nekünk és egyszerűen csak tudjuk, hogy egykor óriási volt. Nem szimpatikus és játszani sem láttam de játékosként és majd edzőként is világbajnokságot nyert, ő pedig nem más, mint Franz Beckenbauer, a Császár. Hasonló játéktudással és habitussal bírt az idejekorán elhunyt Bobby Moore, aki ugyan nem halmozta a BL trófeákat és edzői karrierje sem volt kimagasló, de hatalmas vezére volt a VB címet szerző angol válogatottnak, mondjuk a választásom nem őrá esik, hanem Paolo Maldinire. Közismert az olasz védelem mindenki számára, előtte (Baresi, Fachetti) és utána (Cannavaro, Nesta, Chiellini) is voltak nagyok de számomra Paolo lesz a befutó. Eddig ő az egyetlen, aki nem világbajnok… Ugyanakkor nálam ő lenne a csapatkapitány és ilyen társak között, ahol majd mindegyik játékos viselte a kapitányi karszalagot úgy klubjában, mint a hazája válogatottjában, ez is nagy élmény lehet. Számomra Maldini az ideális vezér: kiegyensúlyozott, tisztességes, nem alattomos és védő létére meglehetősen tiszta fegyverekkel operált. Nem sokan tudják, de eredendően jobblábas, ehhez képest karrierje elég nagy részét baloldali védőként játszotta le.
Ez alapján akár a bal oldalra is tehettem volna, de oda már megvan az emberem, egy újabb elég egyértelmű választás: Cafu “ikertestvére”, a géppuskalábú Roberto Carlos. Ami a jobbon Cafu az a balon Robi Carlos, egy kicsit nagyobb támadási lendülettel, egy kicsit gyengébb védekezéssel, jóval több rúgott góllal, köztük rengeteg látványos bombával. Válogatott karrierjük majdhogynem egyezik, de Carlos klubkarrierje azért valamivel gazdagabb. Biztos mindenki elő tud hozakodni a kedvenc baloldali védőjével, de több szakmai oldal legjobb 11-ét is végigpásztázva senki sem került be többször a védelem bal oldalára, mint a brazil. Ez azért elég mértékadó.
Fokozódik a lehetetlen küldetés a középpályásokkal. Megvan a fejemben a saját, teljességgel szubjektív csapatom, de mivel ez minden idők legjobb tizenegye próbál lenni, így azt el kell vetnem. Talán majd egyszer a nagyérdemű elé tárom a saját csapatomat… Tehát a középpályások: a jobb oldalon máris egy kihágással indítok, ugyanis ide egy olyan játékos kerül, aki csak karrierje (leg)elején volt igazi vonalszélső: Cristiano Ronaldo olyan meghatározó játékossá vált az elmúlt jó 15 évet tekintve, hogy lassan egyetlen best of csapatból sem lehet kihagyni. Sosem volt és nem is lesz már VB esélyes Portugáliával, így a 2016-os EB siker nagyon is kellett már neki, hogy a válogatottal is nyerjen valamit. A Nemzetek Ligája diadal is fontos de közel sem annyira, mint az EB arany. Klubkarrierjére, egyéni díjaira nem is érdemes több szót fecsérelni. Kellőképpen támadószellemű lesz a középpálya két belső játékossal, de hogy kire hárul a védekezés feladata azt ne is kérdezzétek… Csak a miheztartás végett felsorolok pár egészen elképesztő zongoracipelőt. Ha egy kicsit jobban ragaszkodtam volna a klasszikus posztokhoz (4-4-2 gyémánt-alakzat), akkor minden bizonnyal: Claude Makélélé, Patrick Vieira, Roy Keane, Edgar Davids, Gennaro Gattuso, Esteban Cambiasso neve is felmerült volna, csak, hogy az elmúlt évek legnagyobbjait említsem.
Nehezemre esik bevallani de a pálya közepén a legbiztosabb pont, már az ötlet kirobbanása előtt is megingathatatlan volt: Zinédine Zidane. Egy újabb olyan név, akit nem nagyon kell magyarázni. Az a könnyedség és elegancia, ahogy kezelte a labdát, ahogy helyzetbe hozta a társait, az teljességgel lenyűgöző volt. Ahogy az említett társai, ő is szinte minden létező válogatott, klub és egyéni címet megnyert. Tekintsünk most el a 2006-os VB döntőben látott fejesétől. Edzőként hamar triplázott a BL-ben, ha ma abbahagyná, már emiatt arannyal írnák a nevét a szakvezetők nagykönyvébe.
A másik belső középpályás beválogatása során felmerült: Johann Cruyff, Diego Maradona, Lothar Matthäus neve is de egy újabb fejtörést okozva a választásom Lionel Messire esik, ezzel a szerény véleményem szerint a Maradona-Messi örökös kérdés is le van tudva. Messi csatárként ismert mindenki számára, de termetéből fakadóan nem egy klasszikus center, így inkább a középpályára vezényelem, mert természetesen kihagyhatatlan. Igen, neki hiányzik az átütő nemzetközi válogatott siker (3 Copa América és egy VB ezüst) Argentínával, de olyan szinten űzi ezt a sportágat, olyan virtuóz, okos, precíz, ravasz és sokoldalú, hogy az csodálatos. Ha bekerült Cristiano Ronaldo, akkor korszakos vetélytársa sem maradhat ki. Messi 2019-ben nyerte meg hatodik (!) Aranylabdáját.
Ha eddig valaki hiányolta volna Ronaldinhót, akkor most megnyugodhat. Esetében is kénytelen voltam egy kicsit megint mókolni a posztokkal, de karrierje elején a bal oldalon is megfordult. Mindegy is, ha valaki, akkor ő az, aki a támadószekció minden és bármely posztján képes hatalmasat alkotni. Mostmár elmondható, hogy idejekorán kiégett vagy egyszerűen megelégelte a futballt, de amíg a legmagasabb szinten tolta, addig mindenki a legnagyobbak között emlegette. Szóra sem érdemes, hogy ő is bezsebelt legalább egyszer minden valamirevaló egyéni díjat (is).
A csatársorban is, ahogy az egész csapat összeállításakor sok zseni neve merült fel, de mivel a jelenkor két legnagyobb alakja a középpályára került, így hely maradt a Pelé – Ronaldo duónak. Előbbi egyedüálló módon háromszoros világbajnok és a szakma által az évszázad játékosának is megválasztották. Bizonyítottan több, mint ezer gólt szerzett teljes karrierje alatt. Beckenbauer mellett a másik a csapatomban, aki ténylegesen a régi idők fociját képviseli. Ékpárja az a Fenomén, akinek a karrierjéből szörnyű módon elvett a sors három jó évet a sok sérüléssel, s még így is mekkora játékos volt, te Atyaúristen. Volt szerencsém végigkövetni a felemelkedését és tündöklését, személyében minden idők legjobb 9-es játékosát tisztelhetjük, ehhez kétség sem férhet. Ilyen csatárduó mellett nem szégyen olyan nagyságoknak, mint Puskás Öcsi bácsi vagy Alfredo Di Stéfano a kispadon ülni.
További egykori kiválóságok, nagyon szigorúan a teljesség igénye nélkül, mint Raymond Kopa, Kubala László, Dino Zoff, Garrincha, Zico, Marco van Basten, Ruud Gullit, Michel Platini, Zvonimir Boban, Oliver Bierhoff csibészek és nagyvagányok, mint Hristo Stoichkov, Éric Cantona vagy a tragikus sorsú de brilliáns technikájú Paul Gascoigne, az örökmozgó Pavel Nedved, az egy VB-s csoda Paolo Rossi, olyan egyéniségek, mint Raúl, Xavi, Andrés Iniesta, David Beckham, Rivaldo, Luis Figo, Afrika legnagyobbjai: Roger Milla, Augustine ‘Jay-Jay’ Okocha, Samuel Eto’o, Didier Drogba, az évszázad ázsiai labdarúgója Cha Bum Kun csak távoli követői a fentebb alkotta csapatnak. A mai generáció tagjai, mint Neymar és Paul Pogba – VB cím ide vagy oda – vagy Julian Brandt vagy éppen Kylian Mbappé pedig még egyszerűen nem tettek le annyit az asztalra, hogy számításba lehessen venni őket. Ne feledjük alapjáraton a válogatott, klub és egyéni díjakat halmozó, igazán kivételes karriert befutó játékosok kerültek, kerülhettek be az arany 11-be.
Egészen biztos, hogy lehet vitatkozni a válogatással, de nekem épp elég fejtörést okozott, hogy ténylegesen objektíven járjak el. Neked, hogy nézne ki a mindenkori legnagyobbakat felvonultató csapatod?
Az alábbi linkekre kattintva bárki kedvére böngészhet a nagyobbnál nagyobb nevek között és megalkothatja a saját tizenegyét. Fontos: nem az alábbiakból alakítottam ki a saját csapatomat, nagyon sokat elmélkedtem, amíg összeállt a számomra ideális legjobb tizenegy.
http://footballpantheon.com/2011/09/the-100-greatest-players-of-all-time/13/
http://www.rsssf.com/miscellaneous/iffhs-century.html
http://footballsgreatest.weebly.com/best-players-by-position.html
http://www.dailymail.co.uk/sport/football/article-2353806/Greatest-XI-history-football.html
https://en.wikipedia.org/wiki/World_Team_of_the_20th_Century
