Az 1998/1999-es szupercsapatról esett már szó bővebben. Azt itt olvashatjátok. Jelen írás sokkal inkább a 2007/2008-as alakulatra fókuszál főleg a lejátszott percek és pályára lépések tekintetében igyekeztem összedobni a szezon standard tizenegyét. Jóval nagyobb volt a bevetett játékosok száma, több volt a kiegészítő, amolyan ’squad player’ ember. Még javában a keret tagja volt Gary Neville és természetesen Paul Scholes is, de előbbi egyre sérülékenyebb lett (a BL-ben is csak egy meccsen, kilenc percet kapott), míg a legvörösebb vörös ördög sokkal inkább a rotálás áldozata lett de azért így is sokat láthattuk a pályán. Mindenki örömére szépen növögette ki magát Michael Carrick és az üveglábú Owen Hargreaves is bevethető volt, valamint a keretben találhattuk a fényes reményű Andersont is, aki szintén a középpálya közepén alkotott. Szembetűnő, hogy Ryan Giggs bal szélről behúzódott középre s itt kamatoztatta kivételes tudását, a szélen való nyargalászást meg ráhagyta a CR imitátor Nanira. Apropos Cristiano Ronaldo, ekkoriban a portugál még javában jobb oldali középpályásként tört borsot az ellenfelek orra alá. Érdemes megemlíteni, hogy Wes Brown a ’99-es csapatban még csak bontogatta a szárnyait de közel tíz évre rá már kiforrott szélső védőként kapott szerepet, igaz valójában kényszerből a már említett Gary Neville sérülései miatt, ja és mivel a védelemben elképesztő vörös fal uralkododtt Rio Ferdinand és Nemanja Vidić személyében. Számomra etalon a ’99-es csapat, majd’ minden tagját nagyon nagyon kedveltem, minden tiszteletem Jaap Stamé de a védelem közepe minden bizonnyal erősebb a 2008-as csapatnál, mint 1999-ben. Csapongva a posztok között, máris nem ilyen egyértelmű, hogy melyik korszakos BL győztes csapat kapusa a jobb vagy a nagyobb hatású, avagy mondd te kit választanál: a dán óriás Peter Schmeichel és a holland tizenegyesölő Edwin van der Sar közül? Nem tisztem eldönteni, de abba nem sokan tudnának belekötni, hogy van der Sar rendelkezett, messze földön, a(z egyik) legjobb lábmunkával. Az csak extra adalék, hogy egy máig rekordként élő sorozatot hoztak össze a védelemmel karöltve, ugyanis 1311 percig (14 meccs) nem tudták bevenni a holland hős kapuját, ami több, mint 21 (!) órát jelent. Sosem tagadtam, hogy Éric Cantona mellett csak és kizárólag Patrice Evrát értékelem úgy igazán a franciák közül. Egy ideig harcoltak Gabriel Heinze-vel a balbekk poszton aztán a szenegáli-francia nyert és maradt hosszú évekig meghatározó alakja a MU-nak. Carlitos Tévez esete egészen különös, két évre vettük kölcsön a West Ham-től és fölöttébb kusza szerződésének köszönhetően („csomagban” érkezett Európába Javier Mascheranóval) több akadály is gördült eléje s időközben Dimitar Berbatov is a csapathoz került. Nos Karcsika annyira szerette Manchestert, hogy inkább átvánszorgott a város kék felébe és itt viszont egyértelmű húzóember és legenda lett. Nálunk csak egy ügyesen teljesítő, harcos, önfeláldozó játékos volt Rooney és CR árnyékában. Wayne Rooney esetében csak egyetlen szívfájdalmam van, hogy nem lett sosem Premier League gólkirály, ugyanakkor, aki hazája és klubja örökös gólhalmozója, annak nem igazán van oka szégyenkezni, főleg hogy minden létező trófeát bezsebelt. Nem volt még egy olyan kivételes csatárpárosa a MU-nak, mint a Cole-Yorke duó, utánuk sokkal inkább egyénileg jobb csatárok fordultak meg. Roo sokoldalúságáról és munkabírásáról csak szuperlatívuszokban lehet és érdemes beszélni.
A ’98-’99-es banda sokkal homogénebb volt. A kiegészítő emberek között érdemes megemlíteni a Johnsen helyett elég gyakran szereplő szintén norvég Henning Berget és természetesen a BL döntő nyerőembereit Teddy Sheringhamet és a klub jelenlegi menedzserét Ole Gunnar Solskjært. Phil Neville és Nicky Butt már javában kikopott 2008-ra. Említettem, hogy a ’07-’08-as csapatban sokkal nagyobb volt a bevetett játékosok száma. Ott volt sok MU drukker kedvence Park Ji Sung is, a jolly joker John O’Shea, Fergie „fia” Darren Fletcher és Anderson. A kis brazil – talán – legnagyobb alakítása az volt, hogy a döntőben büntetőt vállalt, amit fiatal kora ellenére hidegvérrel értékesített. Gerard Piqué, akárcsak korosztályos pajtása Cesc Fàbregas fiatalon elhagyta a La Masiat de nem sok sót evett a már említett hátvéd óriások mellett, a három meccsen szerzett két gólja viszont egész jó arány.
Nem szabad megfeledkezni a menedzserek menedzseréről, Sir Alex Fergusonról sem, aki Gary Neville, Paul Scholes, Ryan Giggs és Wes Brown mellett mindkét BL győzelemben hathatós szerepet vállalt és az állandóságot jelentette 27 (!) éven keresztül. Amióta Fergie visszavonult folyamatos (ön)keresgélésben van a klub, de talán Solskjærrel a fedélzeten új erőre kapnak a srácok. A David De Gea – Victor Lindelöf – Paul Pogba – Jesse Lingard – Anthony Martial – Marcus Rashford tengely mindenesetre adott, hogy az elkövetkező években (az idén még nem hiszem) újra BL győzelemre esélyes legyen a vörös alakulat. GGMU!
Egy kis extra:
