Az NSO „Ahogy mi megéltük” pályázati felhívása adta az ötletet, hogy felelevenítsem gyermekkorom kedvenceinek legmeghatározóbb gólját, ami aztán egy sorozatot indított el itt a blogon. Most pedig újabb fontos vagy maradandó gólokkal folytatódik a múltidézés. Maradunk az angol-brazil-mexikói vonalon. Elsőként a Fenomén Ronaldo különleges, büntetőből szerzett, mesterhármasa következik, amit az argentinok ellen szerzett 2004. június 2-án.
Egy előző írásomban volt már szó a Fenoménről, ugyanis mai napig ő lőtte az (igazán) fontos tornákon melyeken volt szerencséje szerepelni (és meg is nyerni) – világbajnokság, Copa América, Konföderációs-kupa – a legtöbb gólt. Külön érdekesség, hogy Ronaldo csak egyetlen kvalifikációs sorozatban szerepelt, a ’94-es tornára épp csak, hogy kivitték (a vb alatt még 17 éves volt), ’98-ban, az akkori szabályoknak megfelelően automatikusan kijutott az előző világbajnokság győztese, a Dél-Koreában és Japánban rendezett selejtezőket brutális sérülései miatt volt kénytelen kihagyni, így csak a 2006-os eseményt megelőző kvalifikációban vállalt főszerepet, ahol tíz góljával házi gólkirály is lett.
A dél-amerikai selejtezősorozat hatodik játéknapján látogatott a nagy ellenfél Argentína Brazíliába. A Kanárik Belo Horizonte városában, a Mineirão stadionban fogadták a Gauchókat, akik 11 ponttal rendelkeztek, míg a házigazda brazilok, szintén veretlenül de sorozatban három egyenlővel, összesen 9 ponttal várták az albiceleste alakulatot. A mérkőzést sajnos nem volt módomban élőben követni de rengeteg videót megnéztem már akkor is és így a cikk kapcsán is. Ronaldo az első perctől kezdve nagyon aktív volt, hatalmas játékkedvvel és lelkesen mozgott, pedig a jelentések szerint nem volt 100%-os egészségügyi állapotban. A teljes mérkőzés alatt rúgták, faragták őt, aki mindezek ellenére azzal a sajátos vigyorral az arcán szívatta Heinzet és Samuelt.
A 13. percben zajló támadás során hősünk betört a tizenhatosba és Heinze nagyon elkésve, egyáltalán nem a labdára figyelve elkaszálta a Fenomént. Tiszta büntető, amit a sértett laposan középre, kicsit inkább jobbra, be is gurított, igenám de a lövés pillanatában többen is bemozdultak, így a játékvezető sporttárs újrarúgatta a tizenegyest, amit R9 pontosan úgy végzett el, mint előtte egy perccel: jobbra laposan, Cavallero pedig ellenkező irányba, ahogy az első alkalommal is.
Mezőnyben kiegyenlített volt a találkozó de Dida kapujára nem voltak igazán veszélyesek Crespóék. Hazai pályán sokkal jobban nyomott Brazília és Roberto Carlos, Cafu, Juninho Pernambucano, Luís Fabiano valamint Ronaldo rendre jól találták egymást, nagyon szépen játszottak össze. A második félidő derekán is egy ilyen remek összjáték után jutott a labda Ronaldóhoz, aki két embert kicselezve száguldott tovább de ezúttal Mascherano gázolta el, hasonló hitvány módon, mint Heinze… Újabb jogos büntető, ugyanaz a végrehajtó de ezúttal pompásan helyezett lövéssel (balra laposan az oldalhálóba) küldte el Cavallerót. Érdemes figyelni a brazil kommentátort, hiszen rendre Ronaldinhózza a Fenomént, akkoriban még a brazil médiában így szólították, az általunk ismert Ronaldinho pedig megkapta a származási helyének megfelelő „helyhatározót” és Ronaldinho Gaúcho néven emlegették, így megkülönböztetve a két varázslót. Dinho egyébként nem játszott ezen a meccsen.
A 79. percben „Juampi” Sorín révén szépítettek az argentínok, de továbbra is a hazaiak voltak célratörőbbek és veszélyesebbek. A korona a mérkőzés utolsó momentumaiban került fel Ronaldo teljesítményére, hiszen újabb büntetőt értékesített miután Alex remekül ugratta ki őt, majd azzal a lendülettel rohant is tovább a kapu felé. Az, hogy történetesen egy tigrisugrással átugrotta-e a kivetődő Cavallerót vagy volt kontakt azt nehéz megállapítani, ugyanakkor a ladbát okosan elpöckölte a valaha volt legnagyobb kilences, szóval az argentin portás labdát biztosan nem talált… 2-1-nél, utolsó percben eleve mindegy lett volna, illetve dehogyis, hiszen befújta a játékvezető, amit Ronaldo középmagasan jobbra rúgott, a kapus ugyan érezte az irányt de nem volt esélye hárítani.
Eddig a találkozóig Ronaldo tizenegy duplát és két mesterhármast szerzett a válogatottban és 77/50-es meccs/gól mutatóval rendelkezett, végül a világbajnokságok legnagyobb góllövőjeként (azóta sajnos jött Klose…) 98/62-vel búcsúzott a nemzeti együttestől. Talán ha sérülések miatt nem maradt volna távol két évig (2000, 2001-ben) a Seleção-ból, akkor Pelé 77-es gólcsúcsát is megdönthette volna és ki tudja még hány gólrekord lenne az övé. Nem mintha így, extra sok búsulnivalója lenne a karrierje tekintetében…
Azóta sem nagyon hallunk büntetőből szerzett mesterhármasról.
