2017-ben egy érdekes üzenetre bukkantam a székely válogatott profilján. Kollégám, Wenczel Kristóf, hamarabb reagált , de rám hivatkozott a kommunikációban, ekkor lettem figyelmes a levélre. Farkas Endre volt a feladó és székely válogatott mez iránt érdeklődött, aminek az intézése akkoriban az én reszortom volt. Kiderült, hogy Csíkszeredában lakik, megbeszéltük a részleteket, névként Sportmúzeumot kért a mezre és 17-es számot. Levelében kifejtette a kezdeményezés (Sportmúzeum) bővebb ötletét, valójában székely válogatott ereklyékre, kincsekre, dedikált fotókra, emlékekre volt kíváncsi, hogy tudunk-e bármi ilyesmit adományozni, illetve szolgáltatni a Sportmúzeum számára. Kérése szívemből szólt, mivel önkéntesen magamra vállaltam ezt a “gyűjtögető életformát“ és mielőtt csatlakoztam volna Kristóf mellé a válogatott vezetőségében, már javában voltak például mezeim sok számomra fontos székelyföldi focistától, sportolóktól, illetve sok olyan ereklyém volt már felhalmozva, ami nagyon is illett a Kárpátmedencei Sportgyűjtemény Egyesület profiljába. Ez ugyanis a hivatalos neve annak a kezdeményezésnek, aminek Endre volt a megálmodója. Teljes vállszélességgel bevállaltam a gyűjtögetés székely válogatottas részlegét és egyéb focis témákat, de mivel én magam is több sportban vagyok jártas, sőt alpesi síző családba születtem, nem mellékesen olimpiai bajnok vívó rokonaim is vannak, így tudtam, hogy sok egyéb területen hasznos lehet az ismeretségem, hogy egy kellemetlen szóval éljek.
Anélkül, hogy különösen mélyen beleástam volna magam a keresgélésbe, rengeteg régi emlék és magyar/székely sporthoz köthető érdekességre bukkantam, amikor egy nyáron hazavetődtem és épp a születési bizonyítványomat próbáltam előszedni egykori gyerekszobám zegzugos bugyraiban. Ilyenformán került a kezem közé egy valódi korong egy egykori Sportklub-Steaua rangadóról, több mint 20 éves Brassói FC jegyek (többek között egy Brassó-Rapid meccs tikettje), Ilyés Róbert aláírás, édesapám – Szabó Nándor, egykori síbajnok, ma a hazai sísport elismert és sikeres edzője – érmei valamint kupái. Ez a “ne dobjuk ki, valamire csak jó lesz” életforma sok egyéb belépőt, programfüzetet mentett meg az utókornak és az olyan megszállott rajongóknak, mint jómagam.
Endre szolnoki származású és korán csatlakozott az Olaj szurkolótáborához, így amikor Székelyföldre került már jártas volt a drukker kultúrában és hamar elkezdett hokimeccsekre és egyéb sportrendezvényekre járni. Eszement mennyiségű szurkolói sállal és csapatzászlóval rendelkezik és sok olyan sportban jártas, amiben én nem, sőt nem is hittem, hogy valaha leszek, lehetek: női kézilabda, röplabda, kosárlabda, feledésbe merült, de nagy múltú magyar fociklubok, továbbá rengeteg szurkolói magazin, könyvek és sok matrica gazdagítja nem mindennapi gyűjteményét. Emellett pedig sok határon túli magyar érdekeltségű, hasonló hobbival rendelkező ismerőse is van. Innen átadom a szót neki, meséljen kicsit ő is, ezen elvetemült életformáról.
Ahogy a szerelem, úgy a gyűjtő szenvedély sem tudatos döntés eredménye. Én például egyszer azon kaptam magam, hogy a hosszú évek alatt összegyűlt vagy két tucat klubsál, néhány mez és egy csomó apróság, ráadásul akkor már egész szép számban sorakoztak sport témájú könyvek is a polcon. Lassan tudatossá vált a gyűjtés és kialakult az is, hogy tulajdonképpen mi az a terület, ami a legjobban érdekel. Az irány pedig mindenképpen a magyar emlékek felé mutatott és természetesen nem állt meg a mai határoknál. Éppen ezért számtalan emberrel felvettem a kapcsolatot Erdélyben, Magyarországon, Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján is. Minden érdekel, aminek egy kicsi kötődése is van a magyar sporthoz, a magyar emberekhez. Nagy örömömre számos jó visszajelzést kaptam és elindultak a csomagok felém, persze, én is igyekeztem meghálálni a tárgyakat, gyakran kérnek tőlem csíkszeredai, erdélyi sportereklyéket. A gyűjtés másik módja, hogy vásárolok is, leginkább bolhapiacokon és tematikus internetes oldalakon keresgélek. Minden egyes darab megszerzése hatalmas örömet tud szerezni, a sálak piaca pedig egyszerűen kimeríthetetlen. Ezeknek az egyszerű kiegészítőknek világszerte felmérhetetlenül gazdag kultúrája van! Szerencsére egyre több csapat, akár egészen kicsi klubok is felismerték, hogy érdemes ilyenek gyártásával foglalkozni, a gyűjtők pedig kifejezetten keresik az érdekességeket. Büszke vagyok rá, hogy volt olyan csapat, ami kifejezetten az én noszogatásomra készítette el végül a saját sálját! A székely labdarúgó-válogatottal az együttműködésünk pedig az egyik legjobb dolog, ami számomra, mint gyűjtő számára létezhet. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én őrizhetem számos ereklyéjét ennek a csapatnak és szervezhetem az öt éves évfordulóra tervezett kiállításunkra, aminek egyelőre helyszínt keresünk.
Rövid kérdezz-felelek következik a KMSE két vezéralakjával Farkas Endrével és Szabó Áronnal.
– Emlékszel az első tárgyra?
Endre: egy szerbiai válogatott sál talán a legrégebbi. Egyoldalas, kötött, a kilencvenes évek legelején készülhetett és hosszú évekig fogalmam sem volt, mit jelenthet a rajta található szerb cirill betűs felirat, aztán megfejtettem a titkot: Előre Szerbia!
Áron: nem tudnék erre teljesen mértékben pontos választ adni, szerintem a már említett korong lesz az kisiskolás koromból, persze akkoriban nem tudtam, hogy hosszú évekkel később ez még fontos lesz.
– Legértékesebb darab?
Endre: Nem tudom, lehet-e különbséget tenni közöttük, de talán ami számomra kifejezetten értékes, az a Szolnoki MÁV-MTE egykori meze a kilencvenes évekből. A csapat akkor jutott vissza a harmadosztályból az NB2-be. A pályára rohanva kértem el az egyik játékostól.
Áron: talán a Hadnagy Attila által nekem dedikált, meccsviselt FC Botoşani mez, amit azon nyomban be is kereteztettem. Minden bizonnyal, leendő focis kiállításunk egyik legfontosabb darabja lesz.
– Szívedhez legközelebb álló darab?
Endre: természetesen azok a darabok állnak alegközelebb hozzám, amelyekhez igazán személyes élmények kötnek. Ilyenek a Szolnoki Olajjal kapcsolatos dolgok, vagy a csíkszeredai jégkorong emlékei.
Áron: mondhatni az összes, de a székely válogatott darabjai különösképpen.
– Kedvenc ereklye fajták? (sál, mez, fotó, aláírás…?)
Endre: A kedvenceim egyértelműen a sálak, amelyek hihetetlen változatosak. Egy igényesen megtervezett és elkészített szurkolói-, vagy klubsál valóságos ékszer. Büszke vagyok, hogy a csíkszeredai jégkorong-szurkolóknak és a focicsapatnak is kezdeményeztem olyan sál gyártását, ami az én elképzeléseim szerint készült. Nagyon szeretem a képeket is, meg a könyveket és a képeskönyveket.
Áron: leginkább a mezeket és az aláírásokat szeretem, sálakra sosem hajtottam és egy szignó is többet jelent számomra, mint egy közös fotó.
– Kedvenc csapat(ok) és sportág(ak)?
Endre: alapvetően magyar csapatoknak szurkolok és mélyen egyetértek azzal a filozófiával, hogy a legfontosabb a helyi csapatok támogatása. Természetesen megmaradt a mindenkori szolnoki kosárlabda csapat, mint kedvenc, de Csíkszeredában ma már több személyes élményt szerezhetek az itteni mérkőzéseken. Éppen a gyűjtőszenvedélynek hála sok kedves embert ismertem meg, akik a legkülönbözőbb sportágakban tevékenykednek. Emiatt sok csapat eredményeit követem, legyen az kézilabda, kosár, jégkorong, röplabda és persze futball. Ebből az is kiderül, hogy leginkább a csapatsportok állnak közel hozzám, bár az atlétikát is rendkívül látványosnak tartom, csak a doppinggal nem vagyok kibékülve.
Áron: Családi hagyományként a sísport az alap, amit gyakorlok is, de a foci, tenisz, úszás is gyerekkorom óta nagyon fontos és aktívan űzöm ezeket mind. Drukkerként – maradva szigorúan a kárpát-medencei vonalon – FK Csíkszereda, Brassói FC (főleg a hőskor és a közelmúlt), Fradi, de például hokiban szigorúan csak a Sportklub. Természetesen követem a többi székelyföldi klubot is (Székelyudvarhelyi FC, Sepsi OSK, KSE Kézdi) és szimpatizálok a Budafokkal. Nemzetközi szinten, némiképp hazaárulásként de nagyon nagyon büszkén: Anglia, Brazília, Mexikó (a Szentháromság), valamint a Manchester United.
Megtaláltok Facebookon: https://www.facebook.com/sportmuzeum2017 valamint Instagramon is: https://www.instagram.com/sportgyujtemeny/. A követéseket, like-okat előre is köszönjük.
