Zajlik a katari vb, a legtöbb futballszerető teremtmény világbajnoki lázban ég. A RF egy képes sorozatot indított: az első részben a világbajnokságok történetének labdáit mutattuk be, a második részt a kabalafiguráknak szenteltük, majd folytattuk a plakátokkal. A következőkben elkalandozunk még a jegyek (és belépők) bűvös világában. Csak érdekességképpen: ma, például, a ’66-os vb-döntő jegye egy vagyont ér! A negyedik részben a világbajnokságok logóit láthatjátok.
Akárcsak a tornák poszterei, a logók is a világbajnokság üde színfoltjaként jelentek meg és nem elhanyagolható szerepük volt abban, hogy némiképpen emeljék a torna hangulatát, nem beszélve az anyagi vonzatról, hiszen szépen lassan megjelentek a különböző termékek és ajándéktárgyak, amin a logó szerepelt. Az első három-négy világbajnokságon (’30-’50) még a vb-poszterek vitték a prímet.
Tény, hogy a ’34-es olaszországi eseménynek volt egy „hivatalos” és egy kevésbé használt posztere. Két teljesen eltérő tematika figyelhető meg, de ekkoriban még a logó fogalma biztosan nem fordult meg a szervezők fejében. Az ’50-es brazíliai vb-n sem a mai olvasat szerinti logóról beszélhetünk, de itt történt meg először, hogy a „hivatalos” poszter mellett egy másik nagyon is elterjedt verzió is létezett, sokan ez utóbbit a torna logójának tekintik. Mondhatjuk, hogy ’54-ben a svájciak hozták be a köztudatba a logó fogalmát. A posztertől teljesen független, jelvényszerű alkotás a földgömb közepébe helyezett svájci zászló, amelyet egy labda formáz meg, ezt pedig körbeveszi a szöveg. Kellemes időutazást!
