Előkészületek
A 2016-os abháziai világbajnokságot az I. Magyar Örökség Kupa követte, ez volt a székely labdarúgó-válogatott soron következő összetartása. Az ötletgazda, szövetségünk elnöke és a CONIFA alelnök, Wenczel Kristóf volt, aki a lehetőségekhez mérten megszervezte a Man-szigetek helyett a 2015-ös Eb-t is, bár a szervezés körüli herce-hurcáról jobb, ha senki sem faggatja… Az Örökség Kupa stílszerűen a történelmi Magyarország középpontjában, Szarvason, került megrendezésre az addigra megalakult összes határon túli csapat (nevezzük nyugodtan válogatottnak) részvételével, tehát Felvidék, Kárpátalja, Délvidék valamint Székelyföld szereplésével. A csapatvezetők és elöljárók egy kötetlen sörözés kapcsán „kisorsolták” a mini-turné párosításait és kezdetét vette a három napos bajnokság. Ami válogatottunkat illeti, fontos változás volt, hogy az FK Csíkszereda elengedte négy meghatározó játékosát – Ilyés Róbertet, Bajkó Barnát, Lőrincz Józsefet és Csürös Attilát – ezzel pedig egy régóta hátráltató helyzet is megoldódott, ugyanis a szeredai klub huzamosabb ideig bojkottálta a válogatottat, holott a játékosok mindig is örömmel elfogadták volna a behívót.
Bevallhatjuk, hogy a lelkesedésünk ellenére ez a bajnokság sem rólunk szólt… Az elődöntőben elég simán kikaptunk a fegyelmezetten, szervezetten és eredményesen futballozó Délvidéktől és még az sem nyújtott elégtételt, hogy Bajkó Barninak sikerült góllal bemutatkoznia a válogatottban. 3-1-re nyert Délvidék és várhatta a döntőbeli ellenfelét, Felvidéket. Érthető okokból a bronzmeccsen két kevésbé lelkes csapat találkozott egymással, de sokáig úgy tűnt, hogy Kárpátalja jóval hamarabb felocsúdott a döntő elszalasztása okozta letargiából, mert elég hamar kétgólos előnyre tett szert. Ennyi kellett ahhoz, hogy megembereljük magunkat és bár Bajkó Barni kihagyott egy büntetőt a rendes játékidőben, mégis sikerült 2-2-re kozmetikázni az eredményt Vékás Barna és Szőcs Lacika góljaival. Más kérdés, hogy a büntetőpárbajban végül alulmaradtunk, de elszántságból és küzdőszellemből jelesre vizsgáztak a fiaink. Az első Magyar Örökség kupát amúgy Felvidék nyerte, ezáltal biztosították a helyüket a 2017-es Észak-Ciprusi CONIFA Európa-bajnokságon. Akkor ott nagyon távolinak tűnt az az örömittas ünneplés, ami körülbelül egy év múlva várt ránk, de ezt még akkor legmerészebb álmainkban sem reméltük.
A szarvasi turné jó csapatépítő programként is bevált, meghallgattuk Ferenczi Attila futballstílusokról szóló előadását, jókat beszélgettünk, terveztük a négy csapat közös jövőjét és szoros együttműködést álmodtunk meg. Kiemelném a békésszentandrási sörfőzde meglátogatását, ahol finom kézműves söröket volt szerencsénk megkóstolni a pihenőnapon. Kulturális programként sokan a mini Magyarország makettparkot is útba ejtettük. És ha már kultúra: volt szerencsénk elkapni a városnapok keretén belül egy nagyon különleges előadást a szabadtéri színpadon, itt nagyon hamar Csíki Dénkóé lett a főszerep egy-egy magvas megjegyzése valamint megállapítása („szééép”) a zsonglőröket látva elképesztő nevetéshullámot indított el, ez a cselekedet azóta is közszájon forog. A városnézés nappal és éjszaka is kedvelt tevékenysége volt a válogatott körében, ugye Rózsa?
2016 nyarán már lehetett tudni, hogy Észak-Ciprus ad otthont a CONIFA soron következő rendezvényének. Már említésre került, hogy a Magyar Örökség Kupán diadalmaskodó Felvidék megváltotta jegyét a kontinenstornára. Székelyföld válogatottja az egyre erősödő diplomáciai szerepe, valamint a CONIFA ügyekben való aktív szerepvállalása kapcsán igen előnyös helyzetből várhatta a kijutással kapcsolatos híreket. Sok válogatottnak nehézségei adódnak vízum-ügyekkel, mint Arcah (Hegyi-Karabah), mások – hiába jó erőkből állnak –,mint Okcitánia vagy a Nizzai Grófság, szervezési gondokkal küzdenek, míg más csapatok esetében a pénzhiány okoz gondot. A székely válogatott viszont mindig lelkes és bár csak mi tudjuk, hogy mikor mivel kell megküzdenünk, annyira hiszünk ebben az ügyben, hogy a CONIFA elöljárói komoly és megbízható tagállamként tekintenek ránk. Kristóf megint nagy erőfeszítéseket tett az ügy érdekében: újságok cikkeztek a közelgő eseményről, tévés szereplések során volt módja világgá kürtölni, hogy milyen rendezvényre készülünk, a közkedvelt szociális médiában is sikerült kellően nagydobra verni a 2017 nyarán megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon való részvételünket. A szakmai stáb, Jakab Zoltán vezetésével, is igyekezett a lehető legütőképesebb keretet összeállítani, újra felvettük a kapcsolatot a Magyarországon valamint a hazai pontvadászatban profiskodó ászainkkal. Volt, akit nem is kellett behálózni, hanem saját maga érdeklődött a székely csapat iránt: Csizmadia Csaba a Fradit is megjárt tizenkétszeres magyar válogatott védő, aki Marosvásárhelyen született, önként jelentkezett a keretbe, amit természetesen a szakmai stáb is kitörő örömmel fogadott. Csizi saját nyaralását feláldozva állt a székely válogatott szolgálatába és a felek ezt azóta is örömteli momentumnak tartják.
A székely küldöttség három tagja – Kristóf, Csizi és jómagam – Ferihegyről igyekezett eljutni Ciprusra. Ugyanitt szállt fel a fedélzetre Kárpátalja csapata is, sokukat régi ismerősként köszöntöttük és jó hangulatban elbeszélgettünk egy-egy kávé illetve sör mellett. Csapatunk nagyobbik része viszont Bukarest felől közelítette meg a célállomást. Örömmel láttuk volna az utazó keretben, az első osztályba frissen feljutott sepsiszentgyörgyi OSK gólkirályát Hadnagy Attilát is, de személyes okokra hivatkozva végül nem tudta vállalni az Eb-n való szereplést. Esedékes államvizsgája miatt volt kénytelen távol maradni az eseménytől, az abháziai világbajnokság székelyföldi házi gólkirálya Hodgyai Lacika, Fülöp István pedig második fia születése kapcsán maradt a felesége és szűkebb családja körében. Örömteli volt viszont, hogy az FK Csíkszeredát nyolc játékos képviselte köztük öt újonccal, a keret többi tagját tekintve nem volt meglepetés, ismerős arcokkal volt szerencsénk találkozni a larnacai reptéren. Innen közel két órás buszút vezetett Kyreniába a kötelező tüzetes határellenőrzés után. Hamar mellénk szegődött Erol Kavaz a csapatvezetőnk, akiből a turné végére tiszteletbeli székelyt faragtunk, legalábbis Csíki Dénkó igyekezett a leginkább szárnyai alá venni az eleinte félénk, de nagyon barátságos és segítőkész török-ciprusi srácot. Letudtuk a szobabeosztást, mindenki kitöltötte a hivatalos papírokat és türelmetlenül vártuk, hogy végre megérkezzünk.
Már esteledett, amikor a buszunk végre megérkezett Kyreniába. Teljes vállszélességgel kijelenthető, hogy paradicsomi körülmények közé csöppentünk, csodálatos látvány fogadott, összkomfortos öt csillagos hotel, az esti fényekben meg-megcsillanó tenger, amíg a szem ellát, igaz erre csak másnap döbbentünk rá teljes valójában. Az éhség ekkor már sokunkat nagyon kikezdett így életmentőként hatott egy tányér forró leves valamint a török konyha színe-java.
Kiadós alvás után, vasárnap könnyű átmozgató edzést rendelt el a Jakab Zoltán és Ilyés Róbert vezette edzői stáb. Kirendelt csapatvezetőnk hathatós segítségével ellátogattunk a hotelünk szomszédságában található edzőpályára, ahol a jetleggel küzdő játékosok végre nyújthattak egy kicsit illetve labdás játékokkal rázódhattak bele az elkövetkező igenis maratoni mérkőzésdömpingbe. Bizony meccsdömping, mert a csoportmeccseink hétfőn, kedden és szerdán kerültek megrendezésre. Ami a csoportunkat illeti mi a B kvartettbe kaptunk besorolást és sorrendben a Nizzai Grófság helyett beugró Felvidékkel, a címvédő Padániával és a 2015-ös Eb bronzérmesével Man-szigetekkel (Isle of Man/ Ellan Vannin) küzdöttünk a továbbjutásért. Ambivalens érzéseim voltak, hogy Nizza végül nem vállalta, hiszen volt szerencsénk találkozni velük Debrecenben, ahol egy látványos 3-2-t játszottunk ellenük, úgy, hogy kétszer is vezettünk de végül csak bedaráltak minket. Nem mellékesen a legutóbbi kontinensbajnokságon dobogón végző csapatokkal kellett volna megküzdenünk. Felvidék esetében sem számíthattunk sok jóra, hiszen eddig kétszer futottunk össze és bár inkább mi fociztunk, mindkétszer ők nyertek. Kollektív megrökönyödésünkre ezen a mérlegen a Magusaban (Famagusta) lejátszott mérkőzés után sem sikerült változtatni, hiszen újfent nyertek.
Mielőtt bővebben szólnék a meccsről, hadd osszam meg a torna előtti fogadalmamat a nagyérdeművel. Hamar le kell szögeznem, hogy nem szokásom az ilyen s efféle fogadalomtétel, de nyár lévén volt eset, hogy túllőttem a célon a sörrel, így szünetre kárhoztattam magam és azt tűztem ki célul, hogy csak akkor kóstolom meg újra a már ismert Efest, ha túljutunk a csoportkörön. Nos a Felvidék elleni, újabb, vereség után nem voltam biztos benne, hogy Észak-Cipruson lesz módom sört inni. Lassan úgy vagyunk a Felvidék elleni meccsekkel, mint szegény angolok a büntetőkkel… Lehet, hogy nem kell félni a mumustól, de az biztos, hogy létezik, a székely válogatott tudja: a mumus Felvidék csapata. A meccset kiegyensúlyozottan kezdte mindkét csapat, az eddigi sikerek ellenére most sem focizott le minket Felvidék, de mint eddig is, valahogy csak behúzták, a gólt az 55. percben Krizsán (Križan) Richard szerezte. Innentől minden igyekezünk ellenére sem tudtuk feltörni a védelmüket, pedig a szélen nagyon sok okos és többre hivatott támadást is vezettünk. Maradt a kellőképpen letargikus, keserű szájíz, de tudtuk, hogy így akkor az utolsó két meccsünkön lesz, amit bepótolni és éles meccsek várnak ránk.
Egy nappal később, kedden, Padánia volt a soron következő ellenfél szintén a Dr. Fazıl Küçük stadionban. Nem igazán volt szükség extra motivációra, hiszen továbbjutási reményeink forogtak kockán a címvédő ellen. Kell ennél több? Ilyés Róbert játékos-edző egy sokkal inkább tapasztalt 11-et küldött pályára, de a mérkőzés mégis inkább a fiatal játékosok felszabadult, jó értelemben vett pimaszságáról szólt. A mérkőzés elején egy nagyon is vitatható szituáció kapcsán Ilyés Robit úgy lekönyökölte egy olasz védő, hogy emberünknek csúnyán felszakadt a szemhéja és szerencsétlenségünkre, amíg az oldalvonalon kívül ápolták, egy sikeres kontratámadás végén az észak-olaszok megszerezték a vezetést… „Természetesen” az olasz még sárga lapos megróvást sem kapott… Nem ezek voltak a legjobb perceink. Robit végül a mentő a korházba szállította és az első félidőt szárnyaszegetten, foggal-körömmel harcolva fejeztük be. Nagyon érdekes, mert a padon ülve (ülve? szorongva és ezer fokon égve) is éreztem magunkban az erőt, hogy na akkor innen felkapaszkodva alkotunk majd nagyot. A Robi helyett beálló Györgyi Arthur ügyesen elkapta a fonalat, nagyon lubickolt a darabosan mozgó olasz védő gyűrűjében, sokszor eldugta a labdát előlük, rendre jól játszotta meg a társait, amit nem tudtunk sehogyan sem gólra váltani, de majdnem az összes akciónk veszélyes volt. Az olaszokat sem kellett félteni, jó erőkből álló, összeszokott alakulatról beszélünk, ők is több szép kontrát vezettek, de nem tudtak túljárni az ihletett formában védő Horvát kapusunk eszén. Mivel megúsztuk a vezéráldozattal járó első félidőt, a másodikban jóval bátrabban szaladtak ki fiaink a gyepre. Jakab „Jakszi” Zoltán szövetségi kapitány leült a padra és szükséges jó tanácsokkal látta el a srácokat. Sokáig nem koronázta siker a próbálkozásainkat, de amikor Robi (turbánnal a fején) visszatért már a lélektani előny, így hátrányban is, a mi oldalunkon volt. Újabb fiatal, Csiszer Balázs „Potyika”, valamint az egy az egy ellen bárki ellen veszélyes Mánya Szabolcs beállásával pedig még inkább sikerült gyorsítani a játékot, ami végül egyenlítéshez vezetett. Mánya beadására jól érkezett Szőcs Lacika és a 81. percben a hálóba juttatta a játékszert. Az utolsó tíz perc sem maradt akciómentes, mindkét oldalon akadtak még lehetőségek, de végül az 1-1 inkább Padániának volt hízelgő, nekünk meg továbbra is maradt esélyünk és ki-ki meccsre készültünk Isle of Man ellen. A könyöklésről még csak annyit, hogy az olasz delikvens egy borral kért elnézést Robitól. Szerintetek mi ez, ha nem a „bűnösség” elismerése? A hősies játékunkkal a semleges szurkolók, egyszersmind az ellenfél szimpátiáját is elnyertük, Györgyi Arthur pedig a meccs embere lett. Ekkor még nem voltam biztos abban, hogy lesz-e módom Efest inni, de kétségtelen, hogy nagyobbak lettek az esélyeim…
Folytatjuk!
