Lehel – Bálint Lehel
Intro: Lehel valójában egy igencsak sokoldalú játékos volt, védőként is megbízható játékot tudott nyújtani, de ebben az igencsak támadószellemű 5+1-es csapatban kapusként számolok vele. Mondom mindezt azért, mert amikor a IX-XII-es időszakban lejártunk labdázni, akkor rendre felváltva rúgtunk egymásnak kapura és teljesen tisztában voltam képességeivel: jó reflexek, nagyszerű lábjáték, hosszú karjainak köszönhetően bárhova elért, mint Ignazio Saietta keze a New York-i alvilágban, nagyon tudott érvényesülni a mini-foci kapuban.
A város: Csíkszereda
A helyszínek: a salakpályák, de főleg a régi, „patakon túl” azaz Kós Károly iskola pályája – Lehel odaadóan követte a salakon zajló városi bajnokságot, rengeteg meccset végignézett. Ott futottunk össze és elevenítettük fel a régi ismeretséget, ugyanis pár évre Dicsőszentmártonba költöztek, majd visszatértek Csíkba. Dicsőben komolyabban is védett Lehel de ez a hazatéréssel már nem teljesedett ki. Ugyanakkor a fenti helyszíneken ügyesen formában tartottuk magunkat. Amikor meguntuk, hogy a lábszárunk és ruhánk csupa por és salak, akkor átnyergeltünk a Patakon túlra s máris élvezhettük a beton adottságait. Általában ketten voltunk csak, így itt is inkább a váltott kapura lövések, beadások és a kapufázás vitte a prímet.
Poszt/mez/kedvencek: Kapus/1/ha nem tévedek Peter Schmeichel és Abelardo – Említettem, hogy Lehel előszeretettel játszott mezőnyben is, ilyenkor általában védőként kapott szerepet. Emlékszem egy alkalommal a Barça, amúgy ügyes, védőjét, Abelardót, nevezte meg kedvencének, amit eléggé furcsálltam, de az ifjak elhihetik: volt kemény Barcelona Messiék és Puyolék előtt is és abban a bandában Abelardo volt az alappillér. A kapusok között Schmeichel játékáért rajongott így a klasszikus egyes mezben futna ki a pályára.
Peti – Mándly Péter
Intro: Amikor 2013-ban Debrecenbe kerültem szerencsét próbálni, akkor nagyon gyorsan kerítenem kellett magamnak egy focizós brigádot, természetesen hamar sikerült is a munkahelyi focin spanokra lelni. Szellemiségben, focis tudásban, lexikális tudásban Peti kitűnt a többiek közül, ráadásul közvetlen kollégám is volt, így adta magát, hogy a közös pontokon (régi idők focija, mezgyűjtemény) elindulva eljárogassunk focizni. Peti nem egy kimondottan hangos ember, a pályán a passzai és jó helyezkedése beszélt helyette. Ha indián lenne, a neve minden bizonnyal Nyugodt Erő lenne, ahogy még megismerkedésünk elején elneveztem. Az én 5+1-es csapatomban a védelemben számolok vele, bár nem ez az eredeti posztja (sokkal inkább egy kreatív középpályás) de a felhozatal és a választásaim miatt kénytelen velem hátul sepregetni. A védelemben tehát a nyugodtság és a forrófejű párosa. Mindenki nyugodjon le, Peti itt is hozná a sallangmentes játékát.
A város: Debrecen
A helyszínek: a DEAC melletti kis beton pálya, céges focik sok helyszínen (terem, műfű) – Amikor elkezdtem a céges focikra járni, akkor a DEAC pályán kergettük a labdát. Már akkor feltűnt, hogy van mellette egy kevésbé lelakott cement pálya, ami ideális volt felidézni, a Márton Áron gimi és a patakon túli egykori focizások feelingjét. Nos, itt gyakran megfordultunk és felváltott kapura rúgások után általában kapufáztunk. A céges focik kapcsán (több műfüves pályán is játszottunk) rendre egy csapatban szerepeltünk és annyi idő után kellőképpen jól meg is értettük egymást, amit főleg támadásokban tudtunk jól hasznosítani.
Poszt/mez/kedvencek: Védő/17/T. Rosicky és Csehország – Ismerve Peti habitusát és kombinatív játékra való készségét, teljességgel helyénvaló a példaképválasztás. Az MTK pálya környékén nőtt fel, így hazai fronton Illés Béla volt az etalon számára. Szimpatizál továbbá a Real Madriddal (Raúl), Newcastle-le (Alan Shearer, Laurent Robert) és a Sparta Prágával, ahol Rosicky is nevelkedett.
Kolo – Kolozsi László
Intro: Tudni kell, hogy csak én hívom Kolónak, a legközelebbi barátai Palacknak becézik. Nos Kolozsiban a homoródalmási focicsapat örökös gólkirályát, meccsrekorderét és csapatkapitányát tisztelhetjük. Minden vakációban heteket töltöttem apai nagyszüleimnél Homoródalmáson és természetesen hosszú órákat ütöttünk el focizással az iskolaudvaron, rengeteg falubeli fiatal megfordult ott délutánonként így egy adott nyáron Kolo is feltűnt. Fiatal kora ellenére nagyon jól bánt a labdával, jobbal-ballal egyformán jól kezelte azt, emellett meg óriási lelkesedéssel nézett szembe a nála jóval idősebb srácokkal is. A sok közös foci által méginkább labdabiztos lett és bár sosem volt extra fizikuma, technikailag nagyon képzett maradt és mai napig ezzel emelkedik a többiek fölé.
A falu: Homoródalmás
A helyszínek: a Dávid Ferenc iskola pályája, a nagypálya, a műfű (sokkal később) – Az iskolaudvaron sokszor vérre menő csaták is zajlottak alszeg, felszeg, középszeg, falumezeje között, de volt idő, hogy simán gólkirályoztunk (ha az előtted rúgó belőtte, akkor neked is be kellett, ha nem, akkor kiestél) vagy feladóztunk (egymásnak kell a levegőben passzolni majd kapura lőni). Az itt szerzett tudás (rendre álltunk kapuba, labdafelvétel, dekázás, jobbal és ballal való rúgástechnikák) nagyon sokat csiszolt a játéktudásunkon. Egy idő után a falu határában kimértek egy „igazi” futballpályát és attól kezdve oda jártunk rúgni a bőrt. Itt már inkább a bejáratott baráti körök, öregek-ifjak csaptak össze. Egy rövid ideig nagypályán is csapattársak voltunk Kolóval, aztán rájöttem, hogy ezt nem kell erőltetni és nem is volt túl kézenfekvő hazautazni Kolozsvárról sem, ahol a tanulmányaimat folytattam. A kultúrotthon udvarán létrehozott műfüves kispálya már egészen friss létesítmény, álmodni sem mertünk volna ilyen körülményekről, amikor épp a Dávid Ferenc iskola udvarán a porban focizgattunk.
Poszt/mez/kedvencek: Középpályás, de amolyan mindenes/7/C. Ronaldo, Z. Zidane/Real Madrid – Kolo is, akárcsak a csapat többsége, több poszton is bevethető. Nagypályán eleinte középső védőt játszott, kihasználva játékintelligenciáját, majd egy sorral előrébb került, itt meg a pályán való látása, szervezőkészsége lett a nyerő. Az 5+1-es csapatomban is a szervezés a fő feladata. Zidane hatalmas kedvence volt, de amint CR7 kezdett felemelkedni és aztán a Realba igazolt ő vette át Zizou helyét a kedvencek sorában. Ekkor volt az, amikor emberünk 10-es mezről a 7-esre váltott.
Forrás: https://www.facebook.com/jovasarpontcom
Alpár – Mihály Alpár
Intro: Egészen biztos, hogy az itt említett öt (egykori) focis pajtás közül Alpárral fociztunk együtt a legtöbbet. Rengeteg közös focis élményünk volt és ezen a hobby szinten tökélyre fejlesztettük a kombinatív játékunkat. A kívülálló méltán mondhatta rá, hogy önző vagy, hogy nem mozog hátra eleget, de a helyzetkihasználása vagy éppen a meglódulásai, melyek szinte mindig góllal értek véget rendre élményszámba mentek és ha nem vette ki a részét a védekezésből, de belőtte a maga góljait, akkor nem igazán volt, mit felhányni neki. Nekem elhihetitek, igenis belőtte a ziccereit. Soha életemben nem láttam külsővel rúgni, a bal lába sem kimondottan segítette, a lövőereje sem volt extra, ugyanakkor a jobb belsővel való csavarásai, tekert lövései életveszélyesek voltak.
A város(ok): Csíkszereda, Kolozsvár
A helyszínek: a régi salak, Márton Áron gimnázium pályája, „patakon túl” azaz Kós Károly iskola pályája, az egyetemi évek alatt rengeteg kolozsvári műfüves pálya, hazatérve pedig környékbeli műfüves pályák (Madéfalva, Ilyés-sátor) – Az összes fenti helyszín hozzásegített ahhoz, hogy a pályán való passzjátékunk kiemelkedő legyen. Bármikor, bárki ellen vagy bármilyen bandába keveredve ha egy csapatban szerepeltünk (az esetek legnagyobb többségében igen) akkor nagyon könnyen lejött, hogy mi bizony összeszokott páros vagyunk.
Poszt/mez/kedvencek: Csatár/11/Pavel Nedved és Csehország – Nem ismerik egymást Petivel de a cseh rajongás vonalán könnyen elindulhatna a beszélgetés. Érdekes, hogy egy vérbeli csatár, aki azért mondjuk a játékszervezésben is képes maradandót alkotni, hogyan vagy miért egy (szélső) középpályást választ példaképnek, de Alpárt lenyűgözte az örökmozgó, elnyűhetetlen, harcos Nedved játéka. Amint az akkori barátnője egy Nedved mezt ajándékozott neki, elképzelhetetlen volt őt más trikóban látni a focipályán.
Csoki – Sándor-Szigeti Csongor
Intro: Gyorskorcsolyás múltjának köszönhetően nagyszerű kondinak örvendett, nagyon gyors volt és félelmetes erejű lövései voltak. A legtöbb esetben nem is igazán kellett cseleznie, simán lefutott bárkit. Az V-VIII-as sulis időszakban lógtunk együtt a legtöbbet, ugyanis Csoki a középiskolát már Magyarországon kezdte el. Egymás melletti tömbházban laktunk, egyidősök voltunk így adta magát az ismeretség és a foci.
A város: Csíkszereda
A helyszínek: A fű, a „gang alatt”, a Petőfi Sándor iskola pályája, a salak valamint a Márton Áron gimnázium pályája – Elég sok helyszínen kergettük a labdát, de nagyon érdekes megemlítenem, hogy akkoriban sokkal inkább jelentette a focit nekünk a rugótechnikánk fejlesztése (kapura lövések, passzok), mint maga a csapatban való mások elleni játék. Persze ez utóbbi is előfordult, leginkább osztálymeccsek alkalmával, de leginkább Szabikával, egy másik szomszéd sráccal, kiegészülve igyekeztünk különböző pontokról kilőni a vinklit, mindezt persze „rendes” pályákon, mint a régi salak, a sulink (Petőfi) pályája valamint a Márton Áron gimi. A fű és a gang alatt közvetlen közeli helyszínek voltak. Azóta a Nagy István Zene és Képzőművészeti Gimnázium épülete és udvara épült a fű helyére, de a ’90-es évek derekán nagyszerűen lehetett vetődni a puha talajú pázsiton. Akkoriban előszeretettel védtem, így itt is inkább a lövéseket gyakoroltuk, klasszikusan egy-egy trikó volt a két kapufa és több arrafelé kószáló haver is beugrott játszani, többek között Alpár és Lehel is gyakran megfordult ott. A gang alatt ma már autók parkolnak, ha akarnánk se tudnánk egy visszaemlékezős feladózást összehozni. Két tömbházat egy bizonyos tároló „kötött össze” amit formatervezési elemként két nagy oszlop tartott, így az biztosította a kaput. A szűkös helyre való tekintettel, amikor már ketten maradtunk, 3-3 vagy 5-5 féllábas rúgást kellett szintén fél lábon állva kivédeni, így eldöntve, hogy ki nyer, mert a végén itt is csak egy maradhatott.
Poszt/mez/kedvencek: Csatár/9/Ronaldo – Az igazi és utánozhatatlan brazil Ronaldo európai felemelkedése és tündöklése pont azokban az években indult illetve teljesedett ki, amikor mi együtt bandáztunk. Volt Csokinak egy lila színű meze pont olyan kilencessel a hátán, mint Ronaldo Barcelona mezén, az a szögletes stílusú. Góljait rendre a példaképe gólörömével ünnepelte: széttárt karok, majd a jobb kéz a levegőbe emelve uppercut jelleggel.
