Amikor Bajkó Barna 2015-ben a komoly feljutási álmokat szövögető Sepsi OSK-hoz igazolt, Dobos László hosszadalmas interjút készített a csíki legendával. Végül csak a ’15-’16-os évad őszét töltötte Szentgyörgyön Barni, de nagyban hozzájárult (12 meccs, öt gól), hogy a háromszéki alakulat a másodosztályban kezdje meg a ’16-’17-es szezont, a többit tudjuk.
Visszavonulása kapcsán ebből, a 2015. június 3-án készült interjúból idézem Barni szavait, hiszen a lehető legjobban foglalja össze a karrierjét:
„Csíkszeredában tanultam meg a labdarúgás ábécéjét, nevelőedzőm Major Ágoston volt, vele dolgoztam 18 éves koromig. Az első felnőtt csapatom a Székelyudvarhelyi Budvár volt, amely 2002-ben a harmadik osztályban szerepelt. Ott egy eléggé sikeres idényt zártam, hiszen innen Négyfaluba (Szecseleváros), a második ligás Preciziához kerültem, ahol be is mutatkoztam a másodosztályban, de bizonyos anyagi gondok miatt, közös megegyezéssel három hónap után szerződést bontottunk. Két és fél hónapot szabad voltam, majd Jakab Zoltán hívására Szovátára, a 3. ligás Medve-tó csapatához igazoltam. Másfél évet játszottam Szovátán, ahol főleg az utolsó időszak volt nagyon eredményes. Akkor, az őszi idényben, 13 mérkőzésen 13 gólt lőttem, a kilenc harmadik ligás csoport gólkirálya voltam. Az akkor első ligás Besztercei Gloria edzője, Ioan Ovidiu Sabău több mérkőzésemet megnézte, majd előszerződést ajánlott. Megkerestek több más hazai és külföldi csapattól is, de én Besztercét választottam.
A Gloria téli felkészülése egy törökországi edzőtáborral zárult, ahol 2005. február 4-én súlyos sérülést szenvedtem, dupla lábszárcsonttörést, amit Marosvásárhelyen műtöttek meg. Sikeres volt a műtét, hiszen 8 hónapra rá, 2005. október végén sikerült visszaállnom a besztercei csapat felkészülési programjába, de nagy volt a visszaesés, érződött a kimaradás, sem erőnlétileg, sem pedig mentálisan nem voltam felkészülve az első ligára, ezért Sabăuval úgy döntöttünk, hogy visszamegyek Szovátára. Lejátszottam még egy fél szezont, majd a Szászrégeni Lendülettől kaptam egy jó ajánlatot. A régeniek fel szerettek volna jutni a másodosztályba, de ez végül nem sikerült, a háromcsapatos osztályozón másodikok lettünk. Lejárt a szerződésem, szabadon igazolható játékos lettem, hazajöttem. Az újabb ajánlatot a másodosztályú Brassói Forextől (volt Tractorul) kaptam, ahol csak egy fél idényt játszottam, számomra máig érthetetlen okok miatt a csapat egyik napról a másikra megszűnt. Újra szabadon igazolható játékos lettem, ekkor a szintén másodosztályú Dévai Maros vezetősége keresett meg, ahol közel két évet töltöttem.
Közben – sajnos – több más sérülésem volt, műtéteken estem át, így hazatértem, és igent mondtam Szondy Zoltánnak, a csíkszeredai klubelnök felkérésének, hogy a csíkszeredai focicsapatot erősítsem. Mellette elvállaltam egy gyerekcsapat felkészítését, Albu Lászlótól tanultam az edzősködést, később önállóan vezettem a gyerekcsapatom edzéseit.”
A történet ezt követően még négy és fél évig a FK Csíkszereda színeiben folytatódott és ért véget. Rengeteg góllal, egy nagyszerű kupameneteléssel és történelmi második ligába való feljutással. Új kihívásként a ’20-’21-es idényben az FK U17-es csapatát edzette a csíki örökös gólkirály, viszont a ’21-’22-es szezontól már az FK Csíkszereda másodedzője Suciu Valentin munkásságát segítve. Suciut azóta Dican Ferenc váltotta, azonban Barni továbbra is az edzői stáb tagja, továbbra is az FK másodedzője. Mi több, a pályára is visszatért és a Gyergyói Jövő/VSK csapatában vezet le, több egykori csíki játékostársával együtt. Tavalyi (’21-’22) góltermése: 5 bajnoki és 9 gól, a kupában pedig, Szárhegy ellen, duplázott. Újabb megyei bajnoki címmel és kupagyőzelemmel gazdagította pályafutását. Ha edzői teendői engedik továbbra is lövi a gólokat, már a ’22-’23-as szezonban is meglőtte első mesterhármasát Csíkszentsimon ellen.
A következő részben a csíki éveket komolyabban kiveséző összeállítás lesz olvasható.
