Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra egy büntetőpárbaj, mindig is extra volt egy-egy nemzetközi (legyen az válogatott vagy klubfoci) megmérettetés során. Az igazság az, hogy szurkolóként, legtöbb esetben, negatív a „rekordom”. Kár lenne tagadnom, hogy bizony mérhetetlen keserűséget okozott, amikor az angolok oly sokszor estek ki vagy veszítettek büntetőkkel – legutóbb ugyebár az idei Eb döntőjében -, de Mexikót is sújtotta ez az átok. Maradva a „Szentháromságomnál”, Brazília mondjuk épp így nyerte meg a világbajnokságot ’94-ben.
Kéretik komolyan venni, mert az élet (de nevezhetjük bátran karmának is) visszaadni is képes: lásd a fentebb említett brazil-olasz világbajnoki döntő után a 2006-os olasz győzelmet a franciák ellen. Ugyanígy példázódhattam volna az angolokkal is, akik a spanyolok ellen, büntetőkkel, 4-2-re megnyert meccs (Euro ’96) és a Kolumbia elleni 4-3-as siker (’18-as vb) között 22 évet vártak egy újabb tizenegyesekkel való továbbjutásra. Közte pedig volt három Eb és két vb „büntetés”, valamint a ’90-es németek elleni párbaj, akik majd ’96-ban is borsot törtek az angol orrok alá. Na meg természetesen a ’21-re halasztott Eb döntő, ahol ismét előjött az átok… A németek és a portugálok – az angolok legnagyobb szomorítói ilyen téren – méltán büszkék és boldogok vagy önbizalommal teltek, ha pont a Háromoroszlánosokkal találkoznak, de nekik is jelzem, hogy egyszer minden sorozat megszakad!
Nagyon kétélű egy egyszeri büntető, hát még egy nagy fontossággal bíró, egyenes kieséses szakaszban történő büntetőpárbaj. Nagyszerű lehetőség hősnek, megmentőnek lenni (úgy kapus, mint mezőnyjátékos szemszögből), de ott van a pokoljárás vagy bűnbak szerep is, ha épp nem jól alakulnak a dolgok. Szándékosan nem említek itt most neveket, de megannyi hatalmas név hibázott már (sors)döntő büntetőt, van, aki (szinte) mindig képes tiszta fejjel (de főleg biztos lábbal) odaállni és értékesíteni a tizenegyest. Sok esetben nem várt hősök születnek, máskor meg épp azok hibáznak, akik egyébként pontos ítéletvégrehajtók és 25-30 méterről, sorfal mellett, fölött, alatt majdhogynem behunyt szemmel képesek gólt szerezni, de tizenegy méterről meginog a lábuk. A jó hír, hogy van mód visszavágni. Ide viszont kívánkozik egy név: Roberto Baggio. Talán a legikonikusabb hibázó, aki ugyan nem lett világbajnok, de ’98-ban igenis vállalt büntetőt és sikeresen megküzdött a démonjaival.
Az Eb-k történetében eddig 22 büntetőpárbajra került, így adja magát, hogy vessünk egy pillantást a főszereplőkre és a hibázókra. A fentiekben szándékosan nem említettem neveket, az alábbi táblázatban azonban, amolyan múltidézésként, láthatjuk a negatív és pozitív hősöket is. Csak, hogy még hatásosabb legyen, dőlt betűvel jelöltem a végzetes hibát vétőket.
Minden büntetőpárbajnak megvan a maga története, én csak ’94 óta (Eb-k esetében ’96) tudok érdemben hozzászólni a történtekhez. Nem fogok mind a 22 esethez kommentárt fűzni, de az például máig érthetetlen számomra, hogy a 2000-es Eb-n a Hollandia-Olaszország meccsen miért a nem éppen kifinomult technikájáról híres védők Jaap Stam és Paul Bosvelt lettek jelölve, amikor Marc Overmars, Giovanni van Bronckhorst, Aron Winter és Clarence Seedorf (ő mondjuk ’96-ban hibázott) is pályán volt. Persze csak az lő büntetőt, aki vállalja (vagy, akit meggyőz Cristiano Ronaldo, lásd Euro ’16 portugál-lengyel párharc CR7 motiváló beszéde João Moutinhohoz). A történethez az is hozzátartozik, hogy a hollandok rendes játékidőben is kihagytak két tizenegyest (Frank de Boer és Patrick Kluivert), igaz a párbajban utóbbi azért belőtte a magáét, nem úgy a csapatkapitány, aki ott is hibázott…
Érdemes szót ejteni Antonín Panenkáról , a cseh Európa-bajnokról, aki először (vagy csak erről maradt felvétel?) rúgótt átemelős, löbbölős büntetőt és azóta is ikonikus ez a mozdulat. Arra a kérdésre, hogy nem remegett-e meg a lába, amikor Sepp Maierrel nézett farkasszemet az Eb-döntőben, azt válaszolta, hogy már korábban eldöntötte, hogy sokéves gyakorlás után, így rúgja majd a büntetőt, legyen bárki is az ellenfél kapujában. Bátran bevállalta, hiszen becsukott szemmel is végre tudta volna hajtani. A trükkös rúgáshoz nem bátorság kellett, hanem rengeteg gyakorlás az edzéseken – tette hozzá.
A csehszloválok a ’76-os döntő után a ’80-as kisdöntőt is büntetőkkel húzták be és az első öt rúgó sorrendje mindkét tornán ugyanaz volt: Marián Masný (1), Zdeněk Nehoda (2), Anton Ondruš (3), Ladislav Jurkemik (4) és Antonín Panenka (5). ’80-ban viszont hirtelen halál döntött és négy új játékos is lőni kényszerült, aztán a kilencedik (!) körben az olasz Fulvio Collovati hibázott. Hasonló helyzet történt a franciákkal is, igaz nekik ugyanazon a tornán (’96-ban negyeddöntő és elődöntő) volt azonos az első öt rúgójuk: Zinedine Zidane (1), Youri Djorkaeff (2), Bixente Lizarazu (3), Vincent Guérin (4), Laurent Blanc (5). A csehek elleni elődöntőben aztán Reynald Pedros is vállalt egy büntetőt és kihagyta. Az idei Eb-n Svájc két büntetőpárbajt játszott, egyet nyert, egyet veszített. Az olaszok is kétszer kényszerültek tizenegyesrúgásokra (egyébként ők sem kimondottan sikeresek ebben a múfajban, de most azért behúzták mindkettőt). Érdekes, hogy Svájc az első meccsen (a franciák ellen) jól bevált Mario Gavranović, Fabian Schär, Manuel Akanji, Ruben Vargas, plusz Admir Mehmedi sorrendet vetették volna be (mind betaláltak a gallok ellen), de a spanyolok ellen aztán Schär, Akanji és Vargas is hibázott így Mehmedi nem is került sorra. Ahhoz képest, hogy az egész torna alatt szinte minden húzása bejött Gareth Southgatenek, a döntőben azért ráhibázott a meccs legvégén, igazán be sem melegedett játékosokra (Marcus Rashford, Jadon Sancho) és egy 19 évesre (Bukayo Saka) bízni a büntetőket. Mondjuk ennyi erővel be is jöhetett volna a döntése…
Ha már a büntetőpárbajokról esett szó, álljon itt az Eb-k történetének eddigi összes – 89 – büntetője és minden, amit róluk tudni érdemes, akárcsak egy szappanoperában: mikor, ki, kinek és milyen sikerrel.
