Folytatódik a kedvenceim nagy góljai sorozat. Ezúttal az egyik szemem sír, a másik nevet klasszikus esete áll fenn, hiszen mindig ez van, ha legnagyobb kedvenceim (tulajdonképpen a sorozat főszereplői Anglia, Brazília és Mexikó) egymás ellen lépnek pályára. A második évadban megemlékeztem Ronaldo argentinok elleni mesterhármasáról, Beckham görögöknek rúgott szabadrúgásáról és most a sorminta egy mexikói góllal folytatódik, nem is akármilyennel…
Történetesen a Mexikó–Brazília Konföderációs Kupa döntőjéről (1999. augusztus 4.) van szó, amit Mexikó hazai pályán a félelmetes Azték stadionban nyert meg 4-3-ra az ifjoncokkal (Ronaldinho, Alex, Emerson) felálló Brazília ellen. Az ellenfelek – legyen szó barátságos meccsről vagy éppen vb-selejtezőről, esetünkben KK-döntőről – nem nyerni járnak az Estadio Aztecaba. A hazai pálya előnye ilyen fergeteges hangulatban domborodik csak ki igazán.
Mondhatni, hogy mindkét csapat könnyűszerrel vette a csoportkört, aztán Brazília az elődöntőben 8-2-re verte Szaúd-Arábiát többek között Dinho triplájának köszönhetően. Mexikó viszont megizzadt a legnagyobb ellenféllel, az amcsikkal, szemben. Cikkünk főhősének, Cuauhtémoc Blanconak, az aranygóljával aztán csak sikerült legyűrni a jenkiket.
1999-ben az internet még közel sem volt ennyire elterjedt, de szerencsére a Duna tv sporthírekben említést tettek a tornáról, így leginkább ott láthattam az összefoglalókat és szerencsére a Focivilág hetilap is beharangozta a kontinensbajnokok tornáját, szóval képben voltam a történésekkel. Tudva, hogy két érintett kedvencem ott van a döntőben, nekem már nem lehetett rossz a vége ennek a meccsnek, ugyanakkor tudtam, hogy hazai közönség előtt a tapasztaltabb házigazdák az esélyesebbek.
A döntő parázs meccset hozott: 2-0 után, gyors két góllal 2-2-re módosult az állás, majd ismét két góllal elhúztak a zöldek (a szóban forgó találat is ekkor született), erre egy perc múlva még reagáltak a brazilok, de végül 4-3-mal és mexikói diadallal ért véget a gólzápor.
És a gól? Maradjunk annyiban, hogy Blanco fogalom a mexikói labdarúgásban, olyan varázsló, amely nem gyakran születik. Már a ’98-as világbajnokságon is megcsodálhattuk ördöngős cseleit. Na de, a csoda: a 61. percben a mexikói térfél közepén szabadrúgáshoz jutottak a brazilok egy Serginho ellen elkövetett szabálytalanság miatt, amit fölöttébb fura módon végeztek el, Germán „el Picapiedra” Villa lecsapott rá, majd a támadásba lendülő fiatal Rafa Márquez elé tálalt, aki nagyszerűen ívelt át a jobb oldalon érkező Blanco elé, ő pedig grundfocis öreg rókákat és minden hájjal megkent futsalosokat megszégyenítő módon húzta el jobb talppal a labdát Odvan előtt, majd ballal higgadtan a hosszúba helyezett, Dida tehetetlen volt. Talán Puskás Öcsi bácsitól láttunk hasonlóan hanyag cselt, azt a bizonyos visszahúzást az angolok ellen… Tény, hogy a szabadrúgásnál többen fent maradtak, és Odvan sem éppen acélos védő, ahogy a menteni igyekvő Flávio Conceição is elég „szélesen” védekezett, de ez nem vonhat le semmit a Blanco-varázslatból. Érdemes megfigyelni, hogy a Perro Bermúdez mellett helyet foglaló kommentáror már a lövés pillanatában gólt ordít, ennyire volt pontos a büntetőterületen belül Cuau Blanco! Hatalmas találat! Íme:
2022-ben folytatjuk újabb remekbeszabott angol, brazil és mexikói (válogatottban szerzett) gólok felidézésével!
