Brazil góllal folytatódik a „Kedvencek nagy góljai” sorozat harmadik évada. Roberto Carlos franciák ellen lőtt kiflije és Ronaldo – Argentína elleni – klasszikus mesterhármasa után egy indokolatlanul hamar elfeledett és alulértékelt, alapvetően védekező játékos akrobatikus góljára való visszaemlékezés következik. Nagyszerű Kaká, Robinho, Romário, Branco, Ronaldinho, válogatottban szerzett, találatok is felötlöttek bennem, de aztán eszembe jutott Edmílson nagyszerű helyzetfelismeréséből született gól Costa Rica ellen a 2002-es vb-n és ez végül beelőzte a fentiek csodagóljait. Ezekről, majd a Brazíliát illető, későbbi évadokban lesz szó.
Időpont: 2002. június 13. – csoportkör – Costa Rica-Brazília 2-5 (1-3)
Előzmény: Brazília toronymagas esélyesként vágott neki a 2002-es világbajnokságnak. Felépült Ronaldo, égett bennük a bizonyítási vágy a négy évvel korábbi vesztes döntő miatt, ráadásul Felipe Scolari végül nagyszerűen összerakta a selejtezőben nem annyira meggyőző teljesítményt nyújtó alakulatot. A biztos lábakon álló védelem (Roberto Carlos, Cafu, Lúcio) mellett voltak „zongoracipelők”, mint a tornán berobbanó Gilberto Silva vagy Juninho Paulista, na meg a „3R” Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho és megannyi mágus: a 20 éves Kaká vagy a cselgép Denílson.
A meccs: két korábbi győzelmével (Törökország és Kína ellen) Brazília már bebiztosította a csoportelsőséget, így teljes nyugalomban várhatta a Costa Rica elleni mérkőzést, de csak 2-3 helyen változtatott Felipão a kezdőcsapaton, szóval a sosem tartalékos Seleção a harmadik meccsre sem B vagy C csapattal futott ki. Ronaldo gyors két gólját a félidő hajrájában még megtoldotta Edmílson, amire szünet előtt reagált Paulo Wanchope. A második félidő derekán szépített ugyan Rónald Gómez, de aztán újabb gyors két góllal (Rivaldo és Júnior) két perc alatt lerendezte a meccset a későbbi világbajnok.
A találat: Kétgólos előnynél kezébe vette a támadásépítést a Lyon akkori játékosa. A kezdőkörnél Rivaldohoz passzolt és megiramodott előre, futtában kapta vissza a labdát a nagyszerű ballábas játékostól, majd egyből továbbította a játékszert Júniornak és megállíthatatlanul rohant előre. A Roberto Carlost pótló Júnior beadásába belekapott egy védő, ami pont jól pattant Edmílson mögé (!), aki eddigre már a kapu közvetlen közelében volt, és az ötös sarkáról nagyszerű érzékkel, (fél)ollózó mozdulattal a kapuba húzta a labdát. Maga a mozdulat is remekbeszabott pillanat volt, de talán a helyzetfelismerés volt az igazi kulcsa ennek a találatnak. Minden benne volt, ami jellemezte az akkori brazil válogatott szemet gyönyörködtető támadó- és csapatjátékát, slusszpoénként az egyéni villanás sem maradt el. Nem mellékesen fontos felismerés, hogy a sok labdazsonglőr mellett gyakran „botlábúnak” csúfolt brazil védők is képesek ilyen kreatív megoldásra és csatárokat megszégyenítő, improvizatív akcióra. Ahogy a főszereplő is említette: „Akár három-öt-kettőben, akár három-hat-egyben futballoztunk, Scolari mindig sokat várt az én posztomon játszóktól.”
Egyébként ez a varázslatos gól volt Edmílson egyetlen válogatottban szerzett találata, de micsoda gól volt! A védelem tengelyében, vagy akár védekező középpályásként is remek játékra képes futballista végül három bajnoki címmel távozott Lyonból, a Barcelonával is nyert két La Liga-t és a 2005-2006-os Bajnokok Ligája győzelemből is masszívan kivette a részét. Sajnálatos sérülések is hátráltatták a karrierjét, de ereje teljében a válogatottból és a klubjaiból is kihagyhatatlan volt.
A sorozat korábbi részei IDE kattintva olvashatóak.
