Az óév elmúlásával és az új beköszöntével épp ideje egy Serie A helyzetelemzésnek, természetesen a Juventusra koncentrálva. Alábbi írásban boncolgatásom fő csapásvonala az lesz, hogy Cristiano Ronaldo érkezése mennyire és hogyan változtatta meg a sorozatban 7-szeres bajnok torinóiakat. Jelen cikkem előzménye itt található.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Juventus háza táján látszólag minden rendben: a bajnokságban magabiztos előnnyel vezetnek, az olasz kupa megvédése már-már évek óta kötelező feladatnak tekinthető, ha azt a fránya Bajnokok Ligáját sikerülne behúzni (az elmúlt 5 évben 2 lehetőség is lett volna rá) szinte nem is lenne miről beszélni. Viszont mivel mindig van hova fejlődni, így a rekordbajnoknál már évek óta kimondott cél a legrangosabb európai kupaporondon is elérni a végső sikert. Egy ilyen ambíciózus projekthez kell a megfelelő háttér, és ha minden adva van, értem ez alatt a megfelelő csapatkohéziót, a profi és támogató szakmai stábot, valamint a bőséges taktikai repertoárral rendelkező edzőt, talán csak egyvalaki kellhet még a sikerhez: egy világklasszis.
Azt gondolom nem túlzás Cristiano Ronaldót ezzel a jelzővel illetni, mert bár lehet nem szeretni vagy arrogánsnak tartani, nem lehet nem elismerni. Sorolni tudnám az érveket, de beszéljenek helyettem azok a statisztikák, hogy a Juventusban milyen rekordokat döntött meg gólok/lejátszott meccsek terén egy fél szezon alatt. Kicsit szerintem mindenki tartott tőle, hogy sikerül majd a sokkal nyíltabban játszó, ezáltal több góllal és akcióval spékelt spanyol futballból átkonvertálódnia a taktikára és védekezésre alapuló olasz bajnokságba, de arra szerintem a legvérmesebb Juventus vagy CR szimpatizánsok sem gondoltak, hogy ennyire jól fog sikerülni a beilleszkedés.
Aki napi szinten is követi a Juve helyzetét a közösségi csatornákon, az láthatta, hogy már a nyári edzések alatt kiválóan megtalálta a hangot a csapat magjával, mindenki szívesen fogadta (Cuadradonak külön dícséret jár azért, hogy átadta és ahogy átadta Neki a 7-es számú mezt). Ezek alapján azért sejteni lehetett, hogy mindenki mindent megtesz azért, hogy jól érezze magát. Természetesen ez elengedhetetlen, ha egy új országba, kultúrába és bajnokságba kerül az ember, de a felkészülés csak egy dolog, nem mindig jön ki egyből a lépés.
A formációt/posztot tekintve 4-3-3-nál a támadótrió bal szélén vagy közepén; 4-2-3-1-nél elől egyetlen ékként; 4-3-1-2-nél, 4-4-2-nél, és 3-5-2-nél is a bal oldali ék szerepét tölti be. Erre nagyjából számítani lehetett, de azért az egyre inkább érzékelhető, hogy hiába a szinte már természetfeletti kondíciója, azért az éveket Ő se tudja letagadni. Így a villámléptű szélső szerep egyre inkább kezd bombabiztos befejező középcsatárrá alakulni, amit nem egyszer láttunk, hogy más idősödő játékosoknál is bevált. Így emiatt, a szerepe is már-már szinte csak a befejezésre irányul. Ennek ellenére szurkolóként külön öröm, hogy az előkészítésekből/gólpasszokból is szépen kiveszi a részét, és láthatóan nem derogál neki ez a szerep sem, ami azért nem volt mindig jellemző rá Madridban.
Gyanítom, ha megkérdeznék Cristiano Ronaldót, hogy bán-e valamit az eddigi Juventusnál töltött ideje alatt, akkor azt vágná rá: előbb szerettem volna gólt szerezni tétmeccsen. Tény és való, hogy ahhoz képest amilyen intenzitással vetette bele magát a torinói pályafutásába, az Ő személyéhez mérve későinek mondható, hogy csak a 4. bajnokin tudott betalálni, védelmében szóljon, hogy akkor viszont duplázott (a Sassuolo ellen) és azon a találkozón senki más nem lőtt gólt rajta kívül. Ettől a találkozótól kezdve viszont durván beindult a portugál. Azóta gyakorlatilag alig múlik el meccs úgy, hogy legalább egy gólpassza (vagy több) ne lenne, bár inkább a gólokat lövi. 19 forduló után a pontvadászat felénél pedig ott tartunk, hogy a Seria A góllövőlistájának élén jelenleg Cristiano Ronaldo áll 14 találattal (33 évesen, és bő egy hónap múlva már 34 lesz [február 5-én]).
Az előző bekezdés gyakorlatilag mindent elmond arról, hogy mennyire álomszerű eddig a CR7 és a Juve házasság, drukkerként jómagam csak azt tudom kívánni, hogy maradjon is így. A rendkívül fontos góljai és gólpasszai mellett folyamatosan arról szólnak a cikkek (már amelyek a sportpályafutását és nem a magánéletét érintik), hogy teljesen akklimatizálódott, élvezi a jelenlegi helyzetét, már most családkét tekint a klubjára, és a csapat húzóembereivel, legnagyobb egyéniségeivel (Chiellini, Bonucci, Mandžukić, Dybala csak a legnagyobbakat említve) is tökéletes az összhang. Ez minden szempontból teljességgel remek, viszont abba szintén érdemes belegondolni, hogy a Real Madridnál az Ő távozása után milyen helyzet alakult ki. A spanyol fővárosiak az 5. helyet foglalják el a bajnokságban, 10 ponttal lemaradva a listavezető (és ősi ellenség) Barcelonával szemben. Csak még egy érdekesség, hogy a madridiak házi gólkirálya Karim Benzema a maga 7 góljával 18 forduló alatt. A formáról még nem is beszéltem, de legyen elég annyi, hogy finoman szólva sem a legszebb napokat élik Madridban. Annyit viszont kijelenthetünk, hogy nem kicsit hiányzik nekik az a plusz, amit a portugál zseni hozzá tud(ott) adni minden egyes meccshez.
Csak remélni tudom, hogy ha majd egyszer elhagyja a Juventus csapatát (ki tudja mikor lesz az ilyen fizikummal és hozáállással), az Öreg Hölgy nem fogja így megsínyleni a hiányát. Mindenesetre jelenleg csak ebben látom a csapat gyengeségét, hogy az elmúlt időszak nagyon CR függő, ha Ő nincs, nem nagyon vannak mások akik a gólt szerezzék. A játék elemeiben, a csapat hozzáállásával nincs gond, de a befejezéseknél, meg a meccs végi statisztikáknál rendre az Ő neve olvasható az eredményeknél. Tegyük azt hozzá, hogy Őt személy szerint ez teszi boldoggá, ha hasznos lehet, és ha jönnek a gólok, amúgy görcsös lenne, ami sem neki, sem a csapatnak nem tenne jót. Nem szeretném azért temetni a csapat többi támadó játékosát, Mandžukić idei játéka üde színfolt és remekül megértik egymást a portugállal, pedig ahogy Higuain sorsa megpecsételődött a szezon kezdetén CR átigazolásával, szerintem a horvátban is akadtak kérdőjelek, hogy lesz-e maradása. De szerencsére, vagy inkább Max Allegri mesternek köszönhetően ragyogóan kiegészítik egymást ha együtt a pályán vannak, még akkor is, ha egyszerre csak egy középcsatár van papíron a gyepen. Dybala főleg a BL-ben virít, máshol elég csöndes a gólokat tekintve, a védelem pedig továbbra is teljesen rendben van. Bonucci visszatérése pedig jelentett akkora pluszt (nekem személy szerint még nagyobbat) mint CR érkezése.
Mindezen tényezők miatt, plusz azért mert egy olyan csapatba ami eléggé össze volt rakva még egy extraklasszis is érkezett, már abszolút realitás lehet a BL győzelem. Annak ellenére, hogy a nyolcaddöntőben az egyik (ha nem a) legnehezebb ellenfelet kapták az Atlético személyében, de ha a BL diadal a cél, akkor minden akadályt venni kell. Mindenesetre, ha ebben az évben „csak” dupláznak (bajnoki cím, olasz kupa) és a BL nem idén, nem jövőre, hanem csak pár év múlva jön össze, én akkor is boldog Bianconero maradok.
Forza Juve!
