Kurtán ért véget a másodosztály amelyben az FK Csíkszereda is érdekelt volt. Sokáig úgy tűnt, hogy megragadnak a középmezőnyben, aminél reálisan sokkal többet, totális újoncként, nem is várhattunk el, ehhez képest pár vereség után a képzeletbeli vonal alatt mínusz két ponttal fújta le a bajnokságot a koronavírus. Meggyőződésem, hogy sikerült volna kiharcolni a bennmaradást, de ezt ugyebár örök kérdés marad. A lecke fel van adva a következő szezonra de legalább a játékosok többsége megízlelhette a B liga erőviszonyait és szerencsére mindenki tudja, hogy az ideinél több kell majd, minden fronton. Az biztos, hogy az elképesztően ellenséges idegenbeli fogadtatás, tán még erősebb lesz, így ténylegesen szintet kell ugrani.
Pozitívumként mindenképpen a sokáig megőrzött hazai veretlenséget emelném ki. Jóformán a teljes őszi szezont (ahogy mifelénk mondják a „túrt”) sikerült veretlenül lehozni, ez tíz meccset jelent. Igaz túl sok volt a könnyelmű egyenlő, gondolok itt a Dunărea Călăraşi és Pandurii elleni találkozókra, de például a Ripensia elleni 2-2-nek épp mi örülhettünk, ahol Magyari Szilkó utolsó percekben szerzett büntetőjével mentettünk csak pontot. Ugyanakkor mekkora örömként él bennünk az első hazai meccs és parádés győzelem: 3-0 a Metaloglobus ellen, ahol Hodgyai Lacika a történelmi első B ligás csíki gólt szerezte. Természetesen a Rapid elleni győzelmet sem feledjük soha. Nem mehetünk el szó nélkül a példaértékű hazai szurkolók előtt sem, a Lokálpatrióták, néha kiegészülve a sepsiszentgyörgyi Székely légió drukkereivel megint, mint mindig, kitettek magukért.
Nagyon meredeken ért véget viszont a hazai veretlenségünk… Minden bizonnyal ki lehet kapni a bajnokság legjobb csapatától a leendő bajnok és feljutó (?) UTA-tól, de a 0-6-hoz nem nagyon lehet hozzáfűzni semmit és idegenben is kaptunk egy hármast… Feltűnő volt még, hogy nagyon kevés gólt szereztek a csíki legények, három (!) góllal házi gólkirály lehetett Pintér Norbert és Magyari Szilárd. A kupához is sokkal nagyobb reményeket fűztünk, fűzhettünk, mondjuk ki tisztán: a Bodzavásári Metalul ellen illett volna továbbjutni. Bajkó Barni pedig emberemlékezet óta nem produkált nulla gólos szezont… Csak a miheztartás végett az utóbbi négy év bajnoki termése: ’15-’16: 23 meccs/19 gól; ’16-’17: 27/25; ’17-’18: 25/14; ’18-’19: 23/18.
Ismert az FK játékospolitikája, megsüvegelendő és helyénvaló, de piszok nehéz így komoly célokért harcolni. Ugyanakkor rendre bukkannak fel tehetséges fiatalok és reménységek, akikre lehet alapozni és bizony nagyon jó ezt tudni.
Játékosmozgás a szezon alatt:
Szezon közben vagy a túr után mentek (többen csak kölcsönbe): Aszalos Richárd, Barta Norbert, Becze Tamás, Berde István, Corbu Marius, Fodor Ákos, Hodgyai László, Soufiane Jebari, Raúl Juliá, Slobodan Lalić, Damir Ljuljanović, Romaric Logon, Mitra Szilárd, Takács Martin. Több – számomra – sajnálatos távozó is akad a nevek között, sajnos ehhez egyszerű drukkerként nem tudunk mit hozzászólni…
A túr után érkeztek: Juan Francisco Bauza, Christos Intzidis, Salvatore Marrone, Pál Kristóf (kölcsönbő vissza), Marvin Schieb, valamint Yasin Hamed, aki sérülés miatt nem tudott még bemutatkozni a csapatban. Sok ifi is felkerült a felnőttcsapathoz, így Bartók Alpár, ifj. Botorok János, Csala Tibor Gergely Botond (ült egyszer a padon) és Szondi Botond de egyikük sem jutott szóhoz. Remélem senkit sem hagytam ki.
ĺgy vagy úgy de az eredetileg kitűzött cél megvalósult, jövőre is a B-ben szerepel majd az FK. Biztos vagyok benne, hogy a csapat képes lesz jobban szerepelni a következő szezonban!
