Jelen blogbejegyzést nem Jonathan Wilson “Kívülállók, a focikapusok története” című könyve ihlette de keresve sem találhattam volna jobb bevezetőt, mint az alábbi pár sor. Figyeljétek: „A legügyetlenebb srác a játszótéren, akit legutoljára választanak be, vagy rettenthetetlen hős, aki magát nem kímélve hárítja a lövéseket? Félnótás bolond vagy a csapat legintelligensebb tagja? Kétbalkezes szerencsétlen vagy a védelem utolsó mentsvára, aki kénytelen helyrehozni, amit a mezőnyjátékosok valahol elrontottak? A kapus egyedül néz szembe a kapura törő csatárokkal, miközben biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb mindenképpen gólt kap. Ez elkerülhetetlenül benne van a játékban… ilyenkor mindenki hátat fordít neki – hiszen indulnak a középkezdéshez. A futball és a világ változik, de a történetek mindig ugyanolyan viccesek vagy drámaiak, és a hősök is ugyanazok. Attól a fickótól, aki ott hátul áll, és a többiekétől eltérő mezbe öltözött, azt várjuk, hogy áldozza fel magát.” Még csak annyit tennék hozzá, és itt rá is térünk a cikk érdemi részéhez, hogy szerezzen gólt is, ha úgy hozza a sors.
A paraguayi José Luis Chilavertet például jogosan tartjuk a világ legjobb szabadrúgáslövői között számon, Rogério Cenire a legkiélezetebb helyzetekben is nyugodt szívvel lehetett rábízni egy büntetőt, mert higgadtabban, pontosabban és hatékonyabban váltotta gólra azokat, mint sok sok mezőnyben vitézkedő társa. A világbajnok brazil kapus tartja a világcsúcsot 131 góljával. Klubja (São Paulo) kijelölt tizenegyes- és szabadrúgásvégrehajtója volt. A Libertadores-kupában is berámolt 14 gólt. A válogatottban csak 16 meccs jutott neki, gólt sajnos nem szerzett. Ismerjük Jorge Campost, aki nemcsak rikító és közel sem mindennapi kapusszerkójával és bravúrjaival kergette őrületbe az ellenfeleket de szerzett több, mint 40 gólt is, köztük nem egy igazán látványosat. Nem feledkezhetünk meg René Higuitáról sem, igaz az ő hazardírozásai (túl)sokszor torkolltak végzetes hibába… de nem egyszer sikeresen találta fel magát az ellenfél kapuja előtt is.
Lehetetlen pontos számadatot találni arról, hogy hány kapus szerzett már gólt: kis túlzással ahány meccs, annyi lehetőség és persze képtelenség a mindenkori profi ligák és alsóbb osztályok valamint válogatott és egyéb klubmeccsek bugyraiban kutakodni kapusgólok után. Némileg szűkíteni kell a kört és arra jutottam, hogy legfőképpen a nemzeti válogatottakban gólt szerző kapusokról ejtek pár szót és idézem fel góljaikat. 18 olyan kapuvédő van, aki hivatalos felnőtt válogatott találkozón az ellenfél kapujába talált, további tíz olyan kapust ismerünk akik utánpótlás korosztályokban zörgették meg kollégájuk kapujának a hálóját. Érdemes tehát figyelni a különböző tornákat, hátha bővülnek az alábbiakban közölt listák.
A paraguayi válogatott egykori vezéralakja fölöttébb modortalan stílusáról éppúgy ismert, mint megbízható kapusteljesítményéről. Tizenegyes- és szabadrúgás-specialista, karrierje alatt több, mint 60 gólt szerzett, 1999-ben futballtörténelmi tettet hajtott végre, amikor első és máig utolsó kapusként mesterhármast rúgott a Vélez Sarsfield színeiben a Ferro Carril Oeste elleni meccsen. A válogatottban – ez az igazán fontos – 8 gólt szerzett, amivel csúcstartó. Argentína volt a “kedvenc” válogatottja, a gauchók ellen három gólt is szerzett, egyet ráadásul a dél-amerikai kontinenstornán. Előtte már sokan lőttek büntetőt a kapusok közül, de ő volt az első, aki szabadrúgásból is betalált válogatott meccsen.
- 1 – 1989. augusztus 27 (Kolumbia, VB ’90 selejtező, 2-1) – büntető
- 2 – 1993. augusztus 15 (Peru, VB ’94 selejtező, 2-1) – büntető
- 3 – 1996. szeptember 1 (Argentína, VB ’98 selejtező, 1-1) – szabadrúgás
- 4 – 1997. június 17 (Argentína, Copa América ’97, 1-1) – büntető
- 5 – 2000. október 7 (Kolumbia, VB ’02 selejtező, 2-0) – szabadrúgás
- 6 – 2000. november 15 (Peru, VB ’02 selejtező, 5-1) – büntető
- 7 – 2001. szeptember 5 (Bolívia, VB ’02 selejtező, 5-1) – szabadrúgás
- 8 – 2001. október 7 (Argentína, VB ’02 selejtező, 2-2) – büntető
A válogatottban lőtt gólok tekintetében René Higuita következik. Mindhárom gólját büntetőből szerezte, ő volt az első, aki Copa Américán kapusként gólt rúgott. A Peru elleni meccset az ő gólja döntötte el, ilyen helyzettel sem gyakran találkozunk. Klubjaiban is gyakran iratkozott fel a góllövőlistára, rengeteg szabadrúgásgólt is szerzett. Legismertebb alakításai: a Roger Milla elleni fatális labdavesztése saját térfelének közepén, jó 35-40 méterre a saját kapujától valamint a felejthetetlen skorpiórúgás az angolok ellen ’95-ben a Wembley-ben. Minden szó kevés ezen pillanatok felidézésére, ajánlom figyelmetekbe a legnagyobb videómegosztó oldalt.
- 1 – 1988. május 19 (Finnország, barátságos, 3-1) – büntető
- 2 – 1989. február 3 (Peru, Copa Centenario de Armenia, 1-0) – büntető
- 3 – 1989. július 3 (Venezuela, Copa América ’89, 4-2) – büntető
Két nagyon is hírhedt hős után, következzen két kevésbé ismert hálóőr: a zambiai Kennedy Mweene és a jugó Dragan Pantelić. Két-két gólt szereztek címeres mezben, mindketten büntetőből. Előbbi decemberben lesz 35 éves, szóval még utolérheti Higuitát, bár az utóbbi időben nem ő az ügyeletes hálóőr a zambiai válogatottban. Mweene a második afrikai a posztján, aki gólt szerezett az Afrikai Nemzetek Kupáján a nigériai Peter Rufai után.
- 1 – 2013. január 25 (Nigéria, Afrikai Nemzetek Kupája ‘13, 1-1) – büntető
- 2 – 2014. október 15 (Niger, Afrikai Nemzetek Kupája ’15 selejtező, 3-0) – büntető
A válogatott meccs/gól mutatót tekintve Pantelić sokkal jobban áll, mint afrikai kollégája igaz sokkal kevesebb találkozó jutott neki a Jugoszláv válogatottban. Mindketten előszeretettel vállalják/vállalták a büntetővégrehajtást klubjaikban (is).
- 1 – 1980. szeptember 27 (Dánia, VB ’82 selejtező, 2-1) – büntető
- 2 – 1981. április 29 (Görögország, VB ’82 selejtező, 5-1) – büntető
A válogatottban “csak” egy gólt szerző kapusok között több igazán ismerősen csengő nevet találunk, mégis inkább indítsuk a sort egy úttörővel, akinek – a feljegyzések szerint – az első válogatottban jegyzett gólt köszönhetjük egyenesen 1959-ből: a csehszlovák Imrich Stacho, aki a felvidéki Nagyszombat (Spartak Trnava) csapatában is berámolt tíz gólt büntetőből. A venezuelai válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Rafael Dudamel, szinte minden szempontból Chilavert és Higuita árnyékában mozgott, pedig ő is rettegett szabadrúgáslövő volt, ami több dél-amerikai klubjában is megmutatott. A válogatottban Argentína ellen (na tessék ő is…) szerzett szépségdíjas találatot, igaz így is a gauchók nyertek. Peter Schmeichel, a dán óriás, több klubban is (Hvidovre, Bröndby, Manchester United, Aston Villa) betalált az ellefelek hálójába, rendszerint utolsó perces felfutásokkal, legtöbbször fejjel. A dán nemzeti csapatban büntetőből volt eredményes Belgium ellen egy barátságos meccsen. Több társukkal ellentétben Luis Enrique “Neco” Martínez és Amer Shafi nem tartoznak a gyakorló góllövő kapusok közé, nem vállalnak büntetőket vagy szabadrúgáskat de a válogatottban mondhatni véletlenül csak sikerült nekik is a gólszerzés – kirúgásból. Máig a jordániai kapuslegendáé az utolsó felnőtt válogatott meccsen szerzett gól. Ismereteim szerint Kai McKenzie-Lyle (angliai születésű, de guyanai felmenőkkel bír, 2018-2020 között a Liverpool kötelékébe tartozott de a felnőtteknél nem lépett pályára) az egyetlen kapus, aki góllal debütált a válogatottban.
Tisztázatlan adatokkal rendelkező kapusok is szép számmal vannak, és nem sértjük meg őket, ha nem éppen az ismert labdarúgók között tartjuk őket számon. Ergilio Hato – Holland Antillák/Curaçao (1944-1955) – 4/35 – például teljességgel a foci hőskorában tette le a névjegyét, mindvégig amatőr maradt és bár voltak megkeresései, ő csak egyszerűen szórakozásként tekintett a labdarúgásra. Ronny Aloema – Suriname (2008-2014) – 3/24 – a krónikák szerint nagyon biztoslábú büntetővégrehajtó volt. Óscar Mejía – Dominikai Köztársaság (1996-2004) – 3/11 – esete különleges, mert ő mindhárom válogatott gólját csatárként szerezte a Virgin-szigetek elleni 2003-as Arany-kupa selejtezőjében. Tehát nem kapusként előremerészkedve utolsó percben, vagy büntetőből vagy akár szabadrúgásból, hanem csatárként szerepelve.
Ehhez foghatót csak személyes kedvencem Jorge Campos vitt véghez: 130 válogatottságából két mérkőzésen csatárként szerepelt, további hét meccsen pedig a második félidőben vagy félidőre vedlett át támadóvá. Gólt sajnos nem szerzett címeres mezben, nem úgy klubszinten. Karrierje során – minden sorozatot figyelembe véve: bajnokság, kupa, nemzetközi kupasorozatok – 46 gólt szerzett. Legsikeresebb szezonjában 22 gólig jutott, nem volt számára hely a kapuban így inkább csatárként próbált szerencsét. Mondhatjuk sikerrel. A világ egyik legszórakoztatóbb kapusa volt. Nem védett soha kétszer ugyanabban (a maga által tervezett) dresszben. Nem mellékesen a válogatottban is jutott neki 130 meccs, csúcspontként Konföderációs kupa győzelmet ünnepelve.
Kapusgólok utánpótlás korosztályban:
Itt két nevet emelnék ki, a mexikói Óscar “El Conejo” Pérezt, aki olyan kapusegyéniségek mellett, mint Jorge Campos (130 válogatottság), Oswaldo Sánchez (99) és Guillermo Ochoa (109) így is összeszorgoskodott 57 felnőtt válogatottságot. Felnőtt klubkarrierje során fejelt (172 cm!) még két gólt, persze Mexikónál maradva a Jorge Campos 46 (klub)góljára sosem volt veszélyes. Válogatottbeli gólját utolsó percekben szerezte Dél-Korea ellen (nem Jung Sung-Ryong volt a kapus), egy szöglet után eléje keveredett a labda, amit okosan helyezett a bal felső sarokba.
A másik név az alábbi listából, aki nemzetközileg is aránylag ismertté vált az nem más, mint Jung Sung-Ryong, 67-szeres Dél-koreai válogatott. Egy Elefántcsontpart elleni barátságos meccsen kirúgásból (85 m-ről) lepte meg a kollégáját.
Fenőttválogatott kapusgólok időrendben:
