Lehet, hogy (Nagy)Magyarország a 13 millió szövetségi kapitány országa, vagy például Angliában vannak a legvérmesebb drukkerek, vagy hogy Argentínában a futball vallás de kétségünk ne legyen afelől, hogy a legnagyobb elvárás VB-ről VB-re a brazil nemzeti együttes vállát nyomja. Annak tükrében, hogy eddigi öt címükkel ők a rekorderek illetve ismerve azt a töménytelen mennyiségű és minőségű játékost, akit évről évre kitermelnek és ellátják a teljes európai kontinenst, nem is annyira meglepő. Szerencsém volt legelső fociélményként hellyel-közzel követni a ’94-es VB sikerüket és ott azért megfogott a stílus, ami már kezd kikopni, a nagyokos elemzők és egykori (brazil) legendák is ezt hozzák fel indokként annak kapcsán, hogy miért nem képes a csapat 2002 óta nagyot alkotni, azaz megnyerni a trófeát. Amióta az eszünket tudjuk – itt kénytelen vagyok mindannyiunk nevében szólni – mindig is voltak brilliáns brazil játékosok, generációtól függ, hogy ki kire teszi a voksát. A mai csapat is rendelkezik nagyon jó játékosokkal (Daniel Alves, Thiago Silva, Marcelo, Willian, Gabriel Jesus) és szupersztárokkal (Neymar, Coutinho) de valami végérvényesen megváltozott azóta, hogy 1994-2002 között három VB döntőből kettőn győzedelmeskedett a Seleção. Értem én, hogy az eddiginél is célirányosabb és eredménycentrikusabb lett a foci, de az a fajta, néhol pimasz, játékosság, amit Romário képviselt kezd kihalni. Nem vették át teljességgel a prímadonnák a főszerepet de ha megnézzük Neymar látványos fetrengéseit, akkor talán érthető, hogy mire célzok. Esetemben, aki Dunga, Denílson, Rivaldo, Ronaldinho, Romário, Bebeto, Ronaldo játékát nézve cseperedtem fel, a Neymar-féle színészkedés nem túlságosan szimpatkus, még akkor sem ha valóban aprítják ahol érik. Szürke eminenciások voltak a régebbi csapatokban is, mint Emerson, Gilberto Silva, Leonardo de valahogy ők is nagyobb hatással voltak rám, mint a maiak: Paulinho, Casemiro vagy Renato Augusto.
Biztos, hogy a németek elleni 7-1 vízválsztó volt, mindenki, aki egy kicsit is ért ehhez a játékhoz tudja, hogy nincs ekkora különbség a két csapat között, aznap azonban minden bejött a németeknek, az eredmény után futó braziloknak meg egyszerűen semmi… ez is benne van. A csalódottak csatáját (kisdöntő) is nagy arányban veszítette el Brazília de az akkor már nagyon kevés drukkert és játékost érdekelt. Másodjára sem sikerült otthon megnyerni a VB-t és, bár az elődöntőbe jutást sok csapat sikerként élheti meg, hát a brazilok nagyon nem, főleg nem ilyen végjátékkal. Érdekes párhuzam lehet, hogy amíg ’94-’02 között a brazilok uralták a VB-ket, addig a dél-amerikai térség bajnokságán (Copa América) is nagy gyakorisággal győzedelmeskedtek és sikerült a Konföderációs Kupát is behúzniuk. Nos a Thiago Silva vezette generációnak csak egy Konföderációs kupa siker jutott még 2013-ban.
Látványosan nem változott meg a keret a hazai rendezésű VB óta, Alisson biztos pont lett a kapuban és Ederson is ott lohol a nyakában, a védelem (bár Dani Alves lesérült) szinte változatlan maradt Thiago Silva, Marcelo szereplésével. Tite mellőzte ugyan David Luizt, de Marquinhos és Miranda személyében volt aki pótolja a bongyorhajú Luizt. A régi varázslók helyett a már említetteken kívül ide sorolhatjuk Kakát és a nem elég szerepelt kapó Juninhót de akár Zé Robertót is, az elmúlt két három évben elég halovány arcok kaptak helyet: Giuliano, Fernandinho, Elias, Luiz Gustavo, így a látványosan játszó Coutinho, Willian, Douglas Costa nagyon is kellett a csapatba. A csatársorban mai napig keresni kell egy olyan centert, amilyen Ronaldo volt… igaz Gabriel Jesus sokkal jobb választás, mint 2014-ben Fred, Jô vagy akár Hulk. Neymar külön kategória és minden brazil tőle várja a csodát, de mintha egyedül lenne a Rivaldo-Ronaldo-Ronaldinho alakulathoz képest.
Szerintem 2014-ben is voltak jobb csapatok a brazilnál de egy kicsit enyhébb elődöntőbeli vereséggel illetve a harmadik hely megszerzésével elégedett lehetett volna a teljes közvélemény. 2018-ra egy fokkal erősebb csapat állt össze, Tite mester ütős egységgé gyúrta a Neymar, Coutinho és a többiek kinézetű bandát de a belgák (nem szimpatikusak, de csodálnivaló ez a generációjuk) megtalálták a tökéletes receptet a brazilok játékára és ugyan nagyon harcolt a Canarinha, megint túl korai kiesés lett a vége. Nyögvenyelősen indult a VB-jük de egyre inkább belelendültek és ki tudja mi lett volna, ha túljutnak a belgákon.
2007-ben nyert utoljára Copa Américát a válogatott (a legutóbbin ráadásul a csoportban ragadt!), jövőre hazai pályán illene kiengesztelni a hazai közönséget, akiknek teljességgel idegen a több éve tartó sikertelenség. Van aki a trófeákat hiányolja, van aki a szép játékot (joga bonito) lehetséges, hogy ennek a keverékét már végérvényesen elveszítette a brazil válogatott de így vagy úgy illene villantani valamit. A lecke tehát fel van adva.
Fotó: World Soccer
