A közösségi felületeiken is láthatjátok, az élet nem állt meg a Kárpát-medencei Sportgyűjtemény Egyesület táján. Naponta kerülnek ki a különböző ereklyék, érdekességek. A KMSE elnökét (Farkas Endre) és alelnökét (Szabó Áron) kérdeztük az elmúlt időszak viszontagságairól, tervekről és a gyűjtemény alakulásáról. Segítsétek a munkájukat minél többen egy-egy követéssel és like-kal: Facebook; Instagram. Kellemes böngészést!
– Hogyan telt a KMSE elmúlt időszaka, mit érdemes tudni az egyesületről?
Endre: Ahogy mondani szokás: nem álltunk meg, gőzerővel gyarapítjuk a kollekciót. Szerencsére mindenkinek megvan a saját kis szakterülete, így párhuzamosan több fronton is „támadunk”. Bár a karantén-időszak kevésbé engedi, hogy bármilyen látványos akciót végrehajtsunk, a háttértevékenységeink nagyon intenzívek. Az egyesület bejegyzése viszont késlekedik, egyszerűen lehetetlen minden előírásnak megfelelni, ha nem vagyunk fizikailag egy országban, hiszen én magam Csíkszeredában, Áron pedig Budapesten él.
Áron: koronavírus okozta nem annyira király helyzet ide, pandémia oda, mi nem tétlenkedtünk, de minden bizonnyal az egyesület bejegyzése sínylette meg a leginkább ezt az ellehetetlenített helyzetet. Vagy nem tudtam úgy hazajutni, vagy amikor otthon voltam (ünnepek alatt), akkor meg nem volt alkalmas az ügyintézés. Mi ugyanakkor tényleg igyekeztünk folytatni a gyűjtögető életmódunkat inkább több, mint kevesebb sikerrel.
– Milyen volt a fogadtatása és utózöngéje a 2019 decemberében szervezett székely válogatottas kiállításnak?
Áron: egyértelműen nagyon pozitív. Főleg annak tükrében, hogy nagyon rövid idő alatt határoztuk el a tárlat megvalósítását és alig volt időnk kellőképpen meghirdetni, nem beszélve arról, hogy pont karácsony előtt volt a megnyitó. Szerencsére a meghívottak (Jakab Zoltán, Ilyés Róbert, Bajkó Barna) mind vállalták, így sikeres kerekasztal beszélgetés előzte meg a tárlatot, amit Endre vezényelt le, majd én vezettem végig a tárlaton az érdeklődőket. Köszönettel tartozunk a Gyulafehérvári Caritasnak a helyszín biztosítását. Közel 50-en voltak a megnyitón, sok válogatott játékos is, és több, mint 250-en látogatták a tárlatot 2020 márciusáig.
Endre: Utólag is elmondhatjuk, hogy hiánypótló volt a tárlat. Sajnos a világjárvány kettétörte a kiállításunkat is, így nem igazán tudott kifutni, de az jól látszott, hogy a futball, a székelyföldi sport eredményei érdeklik az embereket. Elmondhatjuk, hogy Csíkszereda több iskolájából is eljöttek megnézni, de volt magyarországi diákcsoport, sőt, délvidéki barátaink is tiszteletüket tették a székely válogatottat bemutató kiállításon. Ami példaértékű, hogy eljöttek például a csíkszeredai cselgáncsozó fiatalok is az edzőik kíséretében. Kialakult egy közösségi érdeklődés nem csak a székely labdarúgó-válogatott, hanem az egyesület tevékenysége iránt is. Mindez arra inspirál bennünket, hogy mutassunk be hasonló tárlatot, tárlatokat, tematikus kiállításokat. Jó alkalom lehet erre a Hargitai megyenapok, vagy a csíkszeredai városnapok rendezvénysorozata.
– Milyen újdonságok kerültek a KMSE birtokába?
Endre: Az én fő „szekterületem” a szurkolói- és klubsálak. Elmondhatom, hogy töretlen a fejlődés. Nem szívesen emelek ki egy-egy darabot, de például hosszú keresgélés után került a birtokunkba a már megszűnt Marosvásárhelyi ASA nyakbavalója, de hasonlóan nagy öröm, hogy szinte teljes a Sepsi OSK-kollekciónk, csupán az „ősidőkben” kiadott kötött sál hiányzik, de nem adjuk fel, remélhetőleg egyszer „beesik” majd egy. Hatalmasat gyarapodott a klub-zászló gyűjteményünk, és bekerültek olyan különlegességek is a kollekcióba, mint a magyar lábtoll-labda sport néhány emléktárgya. A bolhapiacokat járva pedig nincs szívem otthagyni egy-egy sportos témájú játékot sem. Ha mezt kéne kiemelnem, akkor mindenképpen meg kell említenem a felvidéki származású magyar válogatott kézilabdázó Zácsik Szandra felsőjét, amit a decemberi kézilabda Európa-bajnokságon viselt a Románia ellen megnyert találkozón. A mezt a teljes magyar csapat aláírta, nagy köszönettel tartozunk érte Jakab Árpád, „Nyaki” barátunknak, aki közbenjárt az érdekünkben a Magyar Kézilabda Szövetségnél.
Áron: lehetetlen minden új tárgyat felsorolni, de röviden azt mondhatnám: könyvek és mezek. Kicsit bővebben: az elmúlt két évben közel 250 kötet és rengeteg kiadvány került hozzánk, több forrásból. Itt szeretnék köszönetet mondani az egykori Focivilág főszerkesztőjének Dévényi Zoltánnak, Daróczi Áron borász barátomnak, akik értékes sportkönyvekkel, almanachokkal, életrajzi könyvekkel gazdagították igencsak sokszínű könyvtárunkat. Bekő Lászlónak is köszönhetünk több könyvet, de meccsjegyeket, stadionlapokat is. Számomra továbbra is a mezek jelentik az elsődleges célpontot. Kiemelném a Legia Varsóban viselt Nikolics Nemanja mezt (köszi Kristóf!), de került SR Brassó (meccsviselt Székely Csongor dressz), Székelyudvarhelyi FC mez is hozzánk a közelmúltban, a már lebeszélt de még át nem vett mezeket pedig nagyon nehezemre esik követni, de nagyon sok van még házon kívül is. Ami még az újdonságokat illeti, ígéretet kaptunk a friss Erste-liga győztes Csíkszeredai Sportklub elnökétől Hodos László úrtól, hogy tárgyi emlékkel szolgál a Brassói Corona ellen sikerrel vívott döntőről. Minden bizonnyal a Facebook és Instagram profilunkon egyből jelét adjuk, ha valami érdekes érkezik.
– Kik az egyesület támogatói?
Áron: az eddigi adományozók és a lelkes sportolók, akik mezzel, aláírt sportszerekkel és egyéb tárgyi emlékekkel gazdagították/gazdagítják a gyűjteményt. Egyébként mi ketten próbáljuk egyengetni a KMSE sorsát és tenni az ügy érdekében.
Endre: Függetlenek vagyunk ilyen szempontból, de ez nem feltétlenül tudatos. Én személy szerint a legtöbb tárgyat saját zsebből vásárolom meg, nagyjából meghatároztam egy havi keretet erre, persze, nem mindig könnyű ezt tartani. Természetesen támogatnak a családtagjaink, hiszen nem lehet könnyű elviselni azt a rengeteg tárgyat, ami körülvesz bennünket otthon. Édesanyám is sok „tranzakcióban” részt vesz, ad-vesz, postán fogad tárgyakat. A kiállításunkat többen is támogatták önkéntes munkával, sőt, némi pénzzel is. Amit fontos megemlíteni, hogy bárki támogathat bennünket, akár csak egy fényképpel, könyvvel, meccsjeggyel is. Nálunk mindennek helye van!
– Mik a távlati tervek?
Endre: Szeretnénk egy kis székhelyet kialakítani, ahol rendszerezhetnénk, tárolhatnánk az eddig összegyűlt tárgyakat, berendezhetnénk egy kis olvasósarkot és előkészíthetnénk új kiállításokat. Emiatt mindenképpen a városháza segítségét fogjuk kérni, hiszen meggyőződésem, hogy a városnak igenis vonzó látványossága lehetne egy saját sportmúzeum. Persze, a tárgyak gyűjtése továbbra is elsődleges, de legalább ilyen fontos azoknak a határokon átívelő kapcsolatoknak a kiépítése és ápolása, ami az egész projekt szellemi hátterét adja. Nagyon szeretnénk ugyanakkor a közösségi oldalakon a követőinket nagyobb aktivitásra biztatni. Bár tudjuk, hogy amit csinálunk jó, értékes és hasznos, de a „közönség” visszajelzése még inkább megerősíthet bennünket ebben.
Áron: elsősorban egy „lerakatra” lenne szükségünk, de egy állandó kiállító terem lehetőségét sem utasítanánk vissza. Szent meggyőződésünk, hogy létjogosultsága van egy Kárpát-medencei magyar sportereklyéket felvonultató és bemutató kiállításnak, állandó tárlatnak. Egy olyan régióban ahol egyre komolyabb teret hódít a foci, futsal, kosárlabda, kézilabda és adott a hoki, ping-pong ott azért van, akikről megemlékezni, akiknek emléket állítani egy-egy tárlat keretein belül. Nagyon bízunk benne, hogy egyre többen lesznek, akik segítik és támogatják munkásságunkat.
Kívánunk további kitartó munkát és sok sikert!
