Kontinentális rekordbajnokok és címvédők

A kontinensek rekordgyőztesei és a jelenlegi címvédők, azaz az Afrikai Nemzetek Kupája, Arany-kupa, Copa América, Ázsia-kupa, Eb illetve Óceániai Nemzetek Kupája legjobbjai

Február 10-én véget ért az Ázsia-kupa, rá egy napra pedig az Afrikai Nemzetek Kupája is, idén nyáron rendeznek még Európa-bajnokságot, lesz Copa América és Óceániai Nemzetek Kupája is. A Rioting Football kártyagyűjteményéből – köszönet unokaöcsémnek – igyekszünk főszereplőkkel bemutatni a különböző kontinensek rekordbajnokait és címvédőit egy-egy meghatározó egyéniség személyével.

Mohamed Salah: rögtön egy kakukktojással indítunk, mert Salah ugyan még nem nyert Afrikai Nemzetek Kupáját, de mint a jelenkor legnagyobb egyiptomi játékosa, rá esett a választás. Negyedik térségi bajnokságán vett részt az idén (’17, ’19, ’21, ‘24). ’17-ben és ’21-ben döntős volt, az idei tornán is az esélyesk között voltak a Fáraók, de a csoportkörben lesérült Salah és nélküle már a nyolcaddöntőben kiestek… Egyiptom nyerte egyébként a legelső ANK-át és ’06, ’08 és ’10 között egymást követően háromszor is ők győzedelmeskedtek, olyan arcokkal, mint a Hassan ikertesók Hassan és Ibrahim, vagy éppen Essam El-Hadary.

Yaya Touré: egészen elképesztő utat járt be Elefántcsontpart a hazai rendezésű tornán… nyögvenyelős továbbjutás a csoportból, büntetőpárbajos siker a címvédő ellen a nyolcaddöntőben, 120. percben szerzett góllal való továbbjutás a negyeddöntőben, kiélezett harc az elődöntőben és hátrányból fordítás a döntőben… mindezt beugró edzővel. Illett volna Haller, Gradel vagy Aurier kártyával kedveskedni, de ilyen nincs a gyűjteményben, így a 2015-ös győztes csapat alapembere, Yaya Touré a befutó. Hat ANK-án vett részt (döntős volt ’06-ban és ’12-ben, negyedik lett ’08-ban, de szerepelt a ’10-es és ’13-as tornán is).

Rafael Márquez: Rafa kétszeres Arany-kupa győztes (’03, ‘11), döntős volt a 2007-es tornán, de a Mexikó számára nem éppen jól sikerült 2000-es bajnokságon is bekerült a torna csapatába. 2003-ban sérülés miatt kevés meccsen szerepelt, de a ’11-es győzelem (0-2-es hátrányból 4-2-re felállva győztek a suttyó amcsik ellen) kárpótolta mindenért, főleg, hogy illet kiköszörülni a 2007-es csorbát… Guillermo „Memo” Ochoa egyébként 5 címével a térségi rekorder. Mexikó az Arany-kupa elődjét is megnyerte háromszor.

Ángel Di María: a számomra mindenképp sajnálatos ’21-es győzelmével Argentína valami elképesztő CA-döntős mizériának vetett véget… mivel a győztes gólt Di María szerezte, így adott, hogy ő a „befutó”. ’93-as győzelmük után négy CA döntőt is elbuktak… Győzelmükkel pedig beérték Uruguayt. Argentína a CA címeinek zömét egyébként a hőskorban szerezte, ne feledjük, hogy ez a legrégebbi nemzetközi válogatott torna!

Enzo Francescoli: róla majdhogynem elég annyi tudnivaló, hogy Zinédine Zidane egykori példaképe és róla nevezte el első fiát is. Amikor ’95-ben Francescoli vezetésével az uruk CA-t nyertek nem sejthették, hogy hosszú évekre nem terem majd számukra babér. 2011-ben Forlánék generációja tudott ismét győzedelmeskedni, sőt egy rövid időre beelőzték az argentinokat is. Francescoli egyébként ’83-ban és ’87-ben is CA-t nyert, ’89-ben pedig döntősök voltak Brazília ellen. Uruguay, ahogy a vb-k történetében is, az első két CA-t is megnyerte, további címeik nagy részét szintén a hőskorban gyűjtötték.

Maya Yoshida: a semlges szurkolók számára Japán egy igazán szerethető csapat és ez a játékosok terén is így van Yoshidával. Megfordult az angol, olasz és német ligában is és mindenhol megbízhatóan teljesített. Három Ázsia-kupán vett részt, a számára elsőn (’11-ben) rögtön meg is nyerték a tornát. A ’15-ös nem sikerült jól a számukra, ’19-ben pedig immár csapatkapitányként döntőbe jutottak, ahol viszont Katar győzedelmeskedett…

Az a Katar, amelynek már akkor is csapatkapitánya és egyik legjobb játékosa volt Hassan Al-Haydos. Őt a vb-n is láthattuk, túl van a 180. válogatottságán és elvitathatatlan érdemei vannak a címvédésbe. Ismét vezére volt a katari alakulatnak, amely nagyban megegyezett a vb-n látottal, de ez a terep (sokkal) jobban feküdt nekik… A negyeddöntőben kezdtek megizzadni, büntetőkkel nyertek Üzbegisztán ellen, majd jött az Irán elleni, talán legkeményebb, meccsük. A Jordánia elleni döntő ehhez képest formalitás volt csak…

Oliver Bierhoff: igyekeztünk főszereplőket válogani ehhez a bejegyzéshez, és az a tény, hogy Bierhoff két góljával nyerte Németország a ’96-os Eb-t az méltó választássá teszik. Egyébént a győztes találat a történelem első aranygólja volt. Ettől függetlneül számunkra kicsit sem volt örömteljes a német siker… Bierhoff még a 2000-es Eb-n is szerepelt de ott már a csoportkörben kiestek a fritzek. A tényszerűséghez hozzátartozik, hogy Németország ’72-ben és ’80-ban is aranyat nyert, és további három alkalmmal volt döntős: ’76, ’92 és ’08.

Iker Casillas: Spanyolország a tiki-takával letarolta a világot az Eb – vb – Eb győzelmi sorminta ezt teljességgel alátámasztja. Casillas pedig kimagasló alakként és csapatkapitányként főszereplője volt ennek az időszaknak. A spanyolok ’64-ben (első Eb-szereplésük volt) is győzedelmeskedtek, így ők is három címmel büszkélkedhetnek. Mi lesz idén?

Ciro Immobile: nem olyan fifikás, mint Totti, nem olyan gólerős, mint a nemrég elhunyt olasz gólrekorder Gigi Riva, nem olyan nagy sztár, mint Del Piero de mégis Immobile nagyon fontos tagja volt a ’21-re csúsztatott 2020-as Eb-n az olasz válogatottnak. ’16-ban is a keretben volt, ’21-ben viszont sokkal inkább volt kulcsszereplő. Nem tartom valószínűnek, hogy az olaszok nyáron beérik a németeket és a spanyolokat, de a ’21-es Eb-n sem ők voltak a legnagyobb esélyesek… Olaszország ’68 után nyert újra Eb-t, a köztes időben pedig két döntőt is játszott (2000 és ‘08).

Ryan Nelsen: tény, hogy nagyon jól jött Új-Zéland számára, hogy Ausztrália kontinenst váltott, hiszen így egyeduralkodók lettek/lehettek Óceániában. Nelsen három térségi bajnokságon vett részt (’02, ’04, ‘08), amiből kettőt (’02, ‘08) meg is nyertek. Valószínűleg a 2020-as tornát is megnyerték volna, de azt a Covid miatt teljesen törölték, így az idei eseménynek vágnak neki toronymagas esélyesként. Nem látom, hogy Tahiti vagy Vanuatu megszorongatná őket. Egyébként a legelső (’73-as) tornát is Új-Zéland nyerte.

A fentebb képviselt kontinensek szövetségeinek logói: