Két előző bejegyzésben már írtam a kontinentális bajnokságok gól– és meccshalmozóiról. Mivel 2019-ben pontosan négy térségi turné is zajlott – Ázsia-kupa januárban, Arany-kupa és Copa América június-júliusban, valamint Afrikai Nemzetek Kupája júliusban – így adja magát, hogy a különböző kontinensek rekordereit és jelenlegi bajnokait is felelevenítsük. Említésre kerül két úgynevezett átfogó bajnokság is: a Konföderációs kupa és maga a VB is. Érdekes az olimpiai futball helyzete, hiszen ma már utánpótlás tornaként tekintenek rá, ezért nem szerepel az én táblázatomban, a hőskorban viszont jóval fontosabb státusza volt. Ne feledjük, hogy Magyarország, holtversenyben Nagy-Britanniával, mai napig rekorder három címmel (1952, 1964, 1968), sőt ezüst- (1972) és bronzérmük (1960) is van.
Afrikában szinte minden a rekordbajnok Egyiptom sikere mellett szólt (hazai pálya, Mo Salah) ehhez képest a manapság nem éppen acélos Dél-Afrika kiejtette őket már a nyolcaddöntőben (!). A szintén jó erőkből álló és címvédő Kamerun is idő előtt kiesett, így az elődöntőben két északi csapat (Tunézia, Algéria) és két Fekete-Afrikai (Szenegál, Nigéria) mérkőzött. Mint utóbb kiderült Algéria és Szenegál csapott össze a döntőben. Algéria ’90 óta várt egy újabb sikerre, Szenegál pedig 2002 után lett újra döntős. Amint azt tudjuk, a második percben szerencsésen megpattant lövéssel Algéria 29 év után lett újra Afrika bajnoka.
Mondhatjuk, hogy a CONCACAF zónában helyreállt a világ rendje: Mexikó behúzta a 2019-es Arany-kupát, ahogy az várható volt megint az USA ellen. Ha mindkét válogatott a legjobbjaival vesz részt, akkor elképesztő dolognak kell történnie ahhoz, hogy ne ez a két csapat szerepeljen a döntőben. Az USA 7-7-re egyenlíthetett volna a megnyert Arany-kupák tekintetében, ehhez képest most Mexikó 8-6-ra vezet, ami nekem külön örömet okoz. Guillermo „Memo” Ochoa négyszeres győztes, ahogy az amcsi legendák: Landon Donovan és DaMarcus Beasley is. A jelenlegi azték kapitány, Andrés Guardado pedig az egyetlen, aki három különböző döntőben szerzett gólt (2007, 2011, 2015), az idei döntőben „csak” hasznosan játszott.
2019-ben harminc év után rendezett újra Copa Américát Brazília és még Neymar nélkül is behúzták. Mondhatni ideje volt, főleg úgy, hogy a 2016-ban szégyenszemre a csoportkörben kiestek, az azt megelőzőkét alkalommal pedig a negyeddöntő jelentette a végállomást, mindkétszer Paraguay ellen büntetőkkel. Most édes volt a bosszú. Brazília legutoljára 2007-ben nyerte meg a CA-t, külön érdekesség, hogy abban a csapatban is játszott az idén a torna legjobbjának választott Daniel Alves. Akkor még zöldfülü játékos volt, ma már ő a Seleção csapatkapitánya. Ami a rekordert illeti, Uruguay magasan vezet 15 címmel. A ’93 óta szenvedő Argentína pedig 14-szeres győztes, ami ennél fájóbb a Gauchóknak, hogy szintén 14-szer buktak el a döntőben. Egyébként a CA a világ legrégebbi válogatottak közti vetélkedője.
Ázsiában nagy meglepetést jelentett, hogy a 2022-es VB házigazdája (Katar) legyőzte a térségi rekordbajnok Japánt és megszerezte első címét. Sok egyéb országot – Szaúd-Arábia (3-szoros győztes) Irán (3), Dél-Korea (2), Ausztrália (1) – is Katar elé vártam volna, de mondjuk Irak 2007-es címe is csodaszámba ment. Érdekes Ausztrália helyzete, ők a nagyobb versengés miatt váltottak szövetséget/kontinenst s azóta voltak döntősök és 2015-ben meg is nyerték az Ázsia-kupát.
Jövőre különleges EB-re számíthatunk, ugyanis 12 különböző ország ad otthont a tornának. A történelmi duplázással (2008, 2012) Spanyolország felzárkózott Németország mellé, így ők a rekorderek 3-3 címmel. Portugália 2016-os győzelmével pedig 10-re nőtt azon csapatok száma, amelyek legalább egyszer elhódították az EB trófeát. Görögország diadala legalább akkora meglepetés volt, mint Kanada 2000-es Arany-kupa sikere, vagy Katar idei címe. Anglia (sajnos) még döntős sem volt…
Óceániában is 2020-ban várható a következő nemzetek közti megmérettetés. Ausztrália kiválásával a megszokottnál is egyoldalúbb lett a térségi bajnokság. Tahiti, Pápua Új Guinea és a Salamon-szigetek fér oda néha Új-Zéland mellé. Veretes névsor. Új-Zéland 2016-os címével épp Ausztráliával szemben lépett a rekorder pozícióba.
Konföderációs kupa és világbajnokság
Bevallom, sajnálom, hogy megszűnik a Konföderációs Kupa. Az első két tornát (’92, ’95) még Fahd-király Kupának hívták, majd 1997-től 2017-ig bezárólag viselte a jól ismert nevet. Alapjaiban véve mini-vébének is beillett, tekintve, hogy a kontinensek bajnokai és általában (de nem mindig) a soron következő VB házigazdája alkotta a mezőnyt. Ehhez képest sokaknak volt inkább nyűg. Brazília mindenesetre komolyan vette ezt a vetélkedőt is és négyszeres győzelmére már senki nem lehet veszélyes. A németek mondjuk a VB után behúzták ezt a trófeát is.
Mivel öt VB címével globálisan is Brazília vezet, így elmondható, hogy szambaország a VB-ket is meglehetősen komolyan vette/veszi. 2002 óta, amikor utoljára megnyerték, csak a hazai rendezésű tornán jutottak az elődöntőbe, de a csúfos németek elleni vereséget és (végül) a negyedik helyet nem kimondottan értékelik arrafelé. Németország és Olaszország látótávolságon belül van (4). Legutóbb, a franciák VB-címéhez pedig kétség sem fért, ismerve a játékosállományukat. VB-t eddig csak nyolc ország nyert, döntős volt még további 5, tehát kellőképpen szűk a szórás, meglepő lenne, ha a (leg)nagyo(bba)k dolgába bárki beleszólna 2022-ben.
Zárásképpen pedig egy kis extra, ami, így a cikk szerkesztése alatt lett világos számomra: csak négy olyan válogatott létezik, amely úgy „hazai pályán”, mint világszintéren és a kontinensbajnokok között is csúcsra jutott. Mondjuk a Konföderációs kupa győzelem nagyban leszűkítette a kört, de az meg kontinensbajnoki címet „igényelt”…
