2013 óta meglehetősen döcögő szezonokat tud le a Manchester United, sok angol vetélytárs zárkózott fel melléjük és páran le is körözték a Vörös Ördögöket. Ugyanez igaz a nemzetközi szereplésre is, Mourinho vezetésével ugyan behúztuk az Európa-ligát (2017-ben) és így ötödik klubként – a Juventus, Ajax, Bayern München és a Chelsea után – minden létező fontos európai trófeából – BEK/BL, KEK, UEFA kupa/EL – van legalább egy a klub vitrinjében.
Huszáros hajrával sikerült végül a top 4-be kerülni a 2019-2020-as szezonban, amire az idény elején és derekán nem sok esélyt láthattunk… Ehhez képest csak összejött a dobogó, januárban 14 pont volt a Leicester előnye a MU-val szemben, ezt sikerült ledolgozni.
Az alábbiakban pedig felsorolom és nagyon röviden kifejtem a szezon 5 pozitívumát és 5 negatívumát. Figyelem, szigorúan saját vélemény következik.
- Bruno Fernandes – egyértelműen az utóbbi idők (egyik) legjobb igazolása, nagyon lelkesen vágott bele a MU kalandba januárban, a mentalitása hamar átragadt a többiekre is és igazi húzóemberré nőtte ki magát. Hét gólpasszal és nyolc góllal zárta a bajnokságot. Nagyszerűek a pontrúgásai és biztos büntetőrúgó is.
- Támadás – valójában itt a támadótriót, azaz Marcus Rashford (17), Anthony Martial (17) és Mason Greenwood (10) nevét illik megemlíteni. Együtt ugyanis 44 gólt szereztek a bajnokságban és nagyszerű közöttük az összjáték. Csak nagyon halkan: volt egy három meccses sorozat, ahol nem sikerült gólt szerezni (0-2 Liverpool; 0-2 Burnley; 0-0 Wolverhampton)…
- Fiatalok – a fentebb említett Greenwood mellett érdemes megemlíteni Brandon Williams munkásságát, az Európa-ligában Axel Tuanzebe, Tahith Chong, James Garner is letette a névjegyét és a jövőben biztos számíthatunk rájuk. A 19 éves Angel Gomes viszont elhagyta a csapatot. Ne feledjük, hogy Rashford és Aaron Wan-Bissaka is még csak 22 éves és ott van a szintén ’97-es születésű Daniel James is, aki egy nagyszerű rajt után kissé megkopott, de legalább tudjuk, hogy van benne potenciál. Ki ne hagyjam Scott McTominay-t sem.
- Alapcsapat – voltak megingások – egy 38 fordulós bajnoki szezonban akár lehetnek is – de látszott, hogy amint Solskjaer megtalálta az ideális 11-et, visszatértek a sérültek, jött Bruno, akkor tudott látványosan, dominánsan szerepelni a csapat. Akkor viszont, amikor cserélni kellett vagy épp rotálni, akkor az újak nem mindig voltak a helyzet magaslatán, de erről később.
- Premier League rekord – amikor a dolgok több szezon óta nem a számunka megszokott módon zajlanak (pl. közelmúlt), akkor olyan apróságra is felkapjuk a fejünket, mint a legújabb PL rekordunk: sorozatban négy, három góllal megnyert találkozó A három pont a lényeg, de kellenek az ilyen „apróságok”.
Mielőtt belevágok a negatívumok taglalásába, hadd szögezzem le, hogy ezek csak az én személyes meglátásaim, amivel lehet, hogy sokan egyetértetek, sokan meg nem. Nem török pálcát senki fölött, inkább csak elmélkedem és kritikát fogalmazok meg, mintsem, hogy fröcsögjek. Na, lássuk:
- David de Gea – egy olyan kapusról, aki több szezon során is csapatunk legjobbja volt, fura is most, hogy a „negatív” oldalra került… Volt ugyan 13 gól nélkül lehozott meccse a bajnokságban, de a nálunk töltött kilencedik szezonjában becsúszott néhány hiba, baklövés vagy bénázás… Nem ehhez vagyunk szokva tőle. Vajon ideje a váltásnak? Jöjjön Dean Henderson? Kiderül, de tény, hogy egy biztos kezű, bravúrt bravúrra halmozó De Geára van szüksége a csapatnak, nem az ideire.
- Védelem – olyan nagy baj nincs a Wan-Bissaka, Lindelöf, Maguire, Shaw négyessel (minden sorozatot figyelembe véve 26 kapott gól nélküli meccse van eddig a csapatnak és az EL nyolcaddöntőjének visszavágójával folytatjuk) de ez bizony nagyon nem a Neville, Rio, Vidić, Evra hátsó alakzat, csak, hogy a közelmúltra tekintsek vissza. Persze van ideje a mostani védelemnek (ennél is jobban) összerázódni, de a széleken nem olyan látványosak, középen meg nem olyan biztosak, mint az elődök. Wan-Bissaka nagyon jól védekezik, de a beadásokkal van baja, Shaw belerázódott, viszont az utolsó pár meccset megint kénytelen volt kihagyni… Lindelöf nem túl mozgékony és aránylag könnyen nyomás alá helyezik az izgága támadók, Maguire biztonságot jelentett, kivéve amikor nem szívatták meg, mint ahogy tette azt Junior Stanislas… az azért kemény volt! Megnyugtató továbbá, hogy Rojo és Smalling kölcsönben maradtak és Jones sem sok vizet zavar…
- „Fejetlenség” – itt leginkább Fred, Matić, Pogba (a tapasztaltabbak) buta labdavesztéseire vagy pontatlanságaira gondolok, ez a pandémia előtti meccsdömping és fáradtság előtt is létezett… Pogba is sokáig szította tüzet a távozásával és ez rá meg a teljes csapatra is kihatással volt. Azóta ez mintha megváltozott volna, szóval remélhetőleg rendben vagyunk fejben!
- Cserepad – említettem a fiatalokat, akik tehetségesek ugyan, de a PL ritmusát még nem vették fel teljesen. Az EL-ben valamivel több szerepet kaptak és ott éltek is vele, ugyanakkor a bajnokság más kávéház. A szezon vége fele összeállt Ole fejében az alapcsapat de amit például nyugodtan rá lehet bízni Matićra, azt nem biztos, hogy Fred is olyan hatékonyan képes megoldani, elcsípte a fonalat az elején Daniel James is, de aztán nagyon visszaesett, McTominay sérülés után nem találta olyan könnyen a helyét, Dalot és Lingard kevés lehetőséget kapott, némileg joggal… Mata sem a régi.
- (Túl sok) meglepő vereség – két kieső (Watford és Bournemouth) egy 16. helyen végzett (West Ham) valamint alsóbb középmezőnyben tanyázó csapatok (Crystal Palace, Newcastle, Burnley) is tudtak nyerni ellenünk, ami méltóképp bizonyítja a PL erősségét vagy épp a mi gyengélkedésünket de, tény, hogy nagyon értékes pontok mentek el ezeken a meccseken. Ha komolyabb céljaink vannak, akkor ezeket igenis ki kell küszöbölni.
Összességében bizakodva várom a következő szezont, főleg, ha sikerül elhozni Sanchót és legalább egy komoly középső védőt! GGMU!
