November 20-án rajtol a 22. labdarúgó-világbajnokság, így adott a kérdés: hogyan lehetne egy vb-erősorrendet felállítani? Kik az esélyesek, vajon melyik nagyágyú bőg le, ki lesz a meglepetéscsapat és megannyi ilyenkor felmerülő kérdés. Több lehetőség is van: kezdésnek a sima megérzés (1), majd a személyes szubjektív lista (2), lehet egy objektívebb megközelítésben is szemlélni a harminckettes mezőnyt (3), vehetjük alapul a selejtezőkben mutatott formát (4) és ott van a világranglista is (5). A vb előtt közvetlenül pedig az is nagyban befolyásolhatja az erősorrendet, hogy éppenséggel kik maradnak ki sérülés, eltiltás vagy taktikai okokból.
Eszmefuttatásom hol kicsit bővebben, hol csak érintőlegesen terjed ki mind a 32 csapatra, de alapjáraton csak egy gyors véleményezést tervezek és szándékosan nem nevezek meg sztárokat vagy neveket. Közhelyes, de Brazília minden vb-nek (legfőbb) esélyesként vág neki, nem meglepő: az eddigi összes vb-n ott voltak, rekordbajnokok és úgy tűnik, hogy kiapadhatatlan a „sztárgyár”. Rendre vannak olyan meghatározó játékosok, akik egymaguk (vagy többedmaguk) képesek húzóemberek lenni. Tudjátok nagyon jól, hogy kik alkották/alkotják ezt a kategóriát.
Az sem újdonság, hogy Németország emberemlékezet óta nagyon jól szervezett és minden posztra megvan az a munkás, technikailag képzett játékosa, aki miatt szinte minden tornán az esélyesek között tartjuk számon a fritzeket. Franciaország címvédőként – minimális változással a keretben a ’18-as cím óta – nem kerülheti el a drukkerek figyelmét. A spanyoloknál generációváltás zajlik, aminek az előszelét a ’21-es Eb-n is láthattuk, fiatal csapatuk van, de én személy szerint most nem számolok velük a legjobbak – elődöntő – között. Anglia esetében nem vonnék le messzemenő következtetéseket a Nemzetek Ligája gyengélkedésből, szerintem a vb-n szebb arcukat mutathatják. Portugália és Argentína esetében pedig az a nagyon nagy kérdés, hogy a csapattársak felnőnek-e a korunk két legnagyobb játékosához és segítik-e egy utolsó (?) nagy dobásra. Hollandia nem jutott ki a ’16-os Eb-re és a ’18-as vb-re, pedig a keret akkor is adott volt, ráadásul a legutóbbi Eb sem sikerült túl jól az Oranje számára, így ők is minden bizonnyal akarnak majd törleszteni. Egyáltalán nem vagyok a drukkerük, de a belga keretben is rengeteg a világklasszis, akiknek eddig csak egy vb-bronzérem jött össze, nem kell szakembernek lenni, hogy pusztán a keret miatt esélyesként számoljunk velük is.
Az úgynevezett középmezőnyben egy csomó olyan csapat van, amelyekben a kiugró eredmény is benne van, de vagy csak ritkán bontakozik ki, igaz akkor nagyot szól, mint legutóbb ugyebár a horvátok, vagy csapatok, amelyek ugyan okoznak meglepetést a csoportban, de rendre idő előtt buknak el: Mexikó az elmúlt hét vb-n mindig a nyolcaddöntőben esett ki, holott ez idő alatt megtréfálta a hollandokat (’98), olaszokat (’94, ’02), brazilokat (’14) vagy legyőzte a franciákat (’10), horvátokat (’14) és a németeket (’18). Ide sorolnám még egyébként Uruguayt is, nagyszerű támadók, szolid (bár idős) védelem, de mintha valami hiányozna. Érzésem szerint a középmezőnybe tartozik még: Dánia, Svájc, az amcsik, és a legyelek is. Mindannyiuknak vannak kiemelkedő játékosaik, de a végső sikerükre nem tennénk fel kocsit, asszonyt, házat. Hasonlóan vélekedem Wales és Szerbia csapatáról is, nem tudom, hogy az az egy-két (világ)klasszisnak tartott játékos elég lökést adhat-e a vb-n.
Természetesen minden vb tartogat meglepetéseket: outsider csapat nagy dobbantása, sztárcsapat bukása, amire minden bizonnyal idén is számíthatunk. Az afrikai csapatokkal szemben szinte minden alkalommal vannak elvárások és láttunk már Kameruntól (’90), Nigériától (’94) és Szenegáltól (’02) is szemet gyönyörködtető illetve (némileg) eredményes játékot, de eddig még egy Fekete Kontinensről származó csapat sem tudta beverekedni magát az elődöntőbe. Kamerun jelenlegi játékosállományát nem tartom ilyen szinten is versenyképesnek. Nigériának pont Ghána állta az útját, akik elég sok ghánai származású, de eddig angol utánpótlás válogatott, játékost „igazoltak”, kérdés, hogy mire mennek velük. A legjobb afrikai szereplést, reálisan, sokkal inkább Szenegáltól várható, több játékosuk is komoly európai klubban szerepel. Érdekes továbbá, hogy Marokkó és Tunézia csapatában NB I-ben meghatározó játékosokat is viszontláthatunk, de véleményem szerint nekik mind „csak” tapasztalatszerzésre lesz elég ez a vb és a csoportkör jelenti majd a végállomást.
Ázsia képviselőivel vagyok a legkevésbé képben, talán Dél-Korea és Japán a két legerősebb válogatott a térségből, hiába nyerte a legutóbbi Ázsia-kupát az idei vb házigazdája Katar. Szaúd-Arábia súlytalan, szinte mindig pofozógép a vb-ken és Irántól sem várhatunk sokkal többet, ezzel talán a legvérmesebb perzsa drukkerek sem tudnának érdemben vitatkozni. Ausztrália büntetőkkel jutott túl Peru csapatán, szoros meccsre számítottam, de bevallom én az inkáknak drukkoltam. Nem látom, hogy az auszik nagyot dobbantsanak a vb-n.
Az Észak-, Közép-amerikai és Karibi térségből nem került még említésre Costa Rica és a ’86 után újra vb-n szereplő Kanada. Előbbi fölöttébb magas átlagéletkorú csapat, és ahogy az ausztrálok esetében itt is a kapus a csapat legjobb játékosa. Mire lehet ez elég? Kanada nagyszerű selejtezős teljesítményt hagyott maga mögött, de teljesen rutintalanok. Ami a rutint illeti, Ecuador ’02 óta a negyedik világbajnokságára készül, ugyanakkor nem úgy érzem, hogy a csoportból való kijutásra ez elég lehet.
